Egy oligarchakutató vallomása

Az oligarchakutatás ritkán választott szakterület a politológusok körében, hiszen meglehetősen nehézkes az érintkezés a kutatás "tárgyaival", azaz az oligarchákkal. Viktor Nebozsenko egyike azon keveseknek Ukrajnában, akik a téma szakértőinek mondhatók. A kutatóval a versii.com internetes hírportál közölt minap terjedelmes interjút az Ukrajnában zajló politikai folyamatok kapcsán. Az alábbiakban ebből az írásból ajánlunk néhány részletet olvasóink figyelmébe.

- A 2004-es politikai reform eltörlése meglehetősen valószínű forgatókönyve az események alakulásának. Van-e konszenzus a kormányzó elitben az elnöki jogkörök megerősítése tekintetében?

- Bármilyen alkotmányos változás az elit egyfajta edzése. Mi az elit? Ezek nem pusztán olyan emberek, akik jobban táplálkoznak, mint mi, magasabb a társadalmi pozíciójuk és nagyobbak a jövedelmeik. Más a lényeg. Az elit képviselői alapvető kérdésekben döntenek helyettünk. Minden egyéb - gazdagság, állandó jelenlét a médiában stb. - másodlagos. Az ország elitje magára vállalja a felelősséget azokért a döntésekért, amelyek évtizedekig hatással vannak az életünkre. (...)

A legszemléletesebb példa az elit és a nem elit közötti különbségre az Alkotmány elfogadása. Mindnyájan jól emlékszünk, micsoda politikai csatározások folytak 1996-ban Olekszandr Moroz és Leonyid Kucsma között az alkotmányozási folyamat közben. Ezzel együtt az alaptörvény elfogadása az elitek konszenzusának jele volt, amelyek elhatározták, hogy Ukrajnának erős, rendezett elnöki hatalomra van szüksége, ahol a gazdag emberek az államfővel együtt fogják irányítani az országot. És mit tettek az oligarchák? Valóban elérték az elnökhöz való közelséget, s ezzel egy időben létrehozták a maguk csoportosulásait a parlamentben. Ily módon három "csúcs" - a Rada, az oligarchátus és államfői adminisztráció - egyeztették egymás között az alapvető döntéseket. Talán még emlékeznek rá, hogy 1996-tól Ukrajnában megkezdődött a tulajdon újraelosztásának folyamata. Ezért az alaptörvény elfogadásának fontos gazdaságpolitikai jelentősége volt.

2004-ben a "narancsos" forradalom egyik fő feladata is a tulajdon legalizálása, újraelosztásának megakadályozása volt. De 30 perccel a hatalom megszerzése után a "narancsosok" megkezdték a tulajdon újraelosztását. Ma új hatalmunk van, de az előtte álló probléma ugyanaz: a tulajdon legalizálása, újraelosztásának megakadályozása. Én erre hívnám fel a figyelmet a jelenlegi alkotmányozási folyamattal kapcsolatban.

- Hol itt az összefüggés?

- Ott, hogy a kormányzási forma a tulajdon erőszakmentes elidegenítésének vagy a tulajdonviszonyok stabilizálásának fő eszköze. (...) Hatalom nélkül ezt nem sikerül megtenni. (...)

Teljesen világos, hogy ma a politikai inga a parlamentitől az elnöki kormányzás irányába leng ki. Viktor Janukovics arra készül, hogy az ország elé állított feladatok megoldására használja fel az állam gazdasági erőforrásait. Melyek ezek a feladatok? A mai helyzet gyökeresen eltér attól, ami 1996-ban és 2004-ben volt, röviden a "pénzügyi világválság" és az "Ukrajna a válság után rosszabb helyzetbe került" kifejezésekkel írható le. Ezért az alkotmányos változásokat azzal érdemes összefüggésbe hozni, hogy az ukrán elit kész reagálni a gazdaságpolitikai válságra.

És a tervezett hatalomösszpontosítás nagyon pontosan szemlélteti az elit álláspontját, amely elismeri, hogy csak az elnöki intézmény megerősítésével lehet megbirkózni a problémákkal. Gyakorlatilag valamennyi ukrán oligarchikus csoportnak sikerült elérnie a minimális konszenzust, miszerint a parlamenti köztársaság jó dolog, de a döntéshozatal módja e kormányzási forma esetében túlságosan korrumpált. Még Ukrajna számára is! Ezenkívül, a meghozandó döntések jellegüknél fogva nem hosszú távúak, stratégiaiak. Ma a Legfelsőbb Tanács ülésszakán elfogadnak egy határozatot, a következő ülésszakon pedig teljesen másként döntenek. Következésképpen hasonló körülmények között lehetetlen küzdeni a válsággal. (...)

- Ezek szerint az alkotmányreform eltörlésének fő kezdeményezői az oligarchák?

- Így van. Ők az elnöki jogkörök megerősítésében valóban a világválsággal való küzdelem eszközét látják. Elsősorban saját hatalmas vagyonaik sorsa érdekli őket, amelyek hirtelen gyors olvadásnak indultak. (...) Ezért az oligarchák hirtelen állampártiak lettek. Az államiság eszméjének megvalósításához pedig valamiféle egységes kiindulópont, ha tetszik, hatalmi központ szükséges. Hasonló központ vagy a monarchia, vagy az erős elnöki hatalom lehet. És már nem fontos, miként lesz megváltoztatva az alkotmány. (...)

- Ön összefüggésbe hozta az új alkotmányreformot a tulajdon újraelosztásával. Hát még mindig van mit újra elosztani?!

- A pénzügyi világválság előtt valóban mindent elosztottak a meghatározó pénzügyi-ipari csoportosulások. De a válság közben kivétel nélkül minden ukrajnai oligarcha kíméletlen bizalomhiányt kezdett érzékelni a Nyugat részéről. Mindent megtesznek, hogy eltitkolják ezt, de a tény attól még tény marad: Nyugaton minden oligarcha, kezdve a legnagyobbtól, egészen a "kis" százmilliós üzletemberig, másodosztályú embernek számít. Ami érthető is, amennyiben a Nyugat ma önmagát igyekszik megmenteni, ahelyett, hogy Mongóliával, Burkina Fasóval és Ukrajnával foglalkozna. Ez az, ami valóban fontos.

A tulajdon újraelosztása pedig azzal van összefüggésben, hogy a válságból való kilábaláshoz forrásokra van szükség, amelyekkel csak a szomszéd ágazati oligarcha rendelkezik. (...) A korábbi megállapodások ellenére az oligarchák egyszerűen kénytelenek nyomást gyakorolni egymásra. Még Darwin írt a fennmaradás törvényének hatásáról és a fajokon belüli konfliktusokról, amelyek extrém körülmények között sokkal kíméletlenebb jelleget öltenek, mint a fajok közötti konfliktusok. (...)

- Tekinthető-e a hatalomkoncentráció megfelelő válasznak a pénzügyi világválságra?

- Kétségtelenül! Semmiféle parlamentarizmus nem képes mobilizáló projekteket megvalósítani. A történelemben már előfordultak esetek a törvényhozó és a végrehajtó hatalom egyesülésére válság idején. A klasszikus példa a francia Konvent. (...)

- A hatalomösszpontosítás másik oldala a demokratikus jogok felszámolása. Mennyire aktuális probléma ez Ukrajna számára?

- Mindenekelőtt szeretném aláhúzni, hogy Ukrajna nem egységes ország. Legalább négy részre oszlik: nyugat, központ, kelet és Kijev, mint egy tökéletesen különálló Ukrajna. (...) Ezért az irányítás jelzését a központból másképpen értelmezik majd Kijevben, Odesszában, Luhanszkban és Lvivben. További fontos jellegzetessége a totalitárius rendszernek, hogy konfrontálódnia kell a külvilággal. Ez lehetővé teszi az ország külső határainak megerősítését és a belső csavarok szorosabbra húzását. A mi hatalmunk azonban ellenkezőleg, igyekszik kilökni a nyugat-ukrajnai lakosságot Nyugatra munkát vállalni. (...)

Miután pedig Ukrajna különböző, nem egynemű, nem sikerülhet a tisztán totalitárius oligarchikus rezsim kiépítése. (...)

- Ezek szerint ön a látens (rejtett) föderalizmust a diktatúrával szembeni biztosítéknak tekinti?

- Pontosan. Sőt, a látens föderalizmus a biztosíték az ország széthullása ellen is. A lakosság a saját régiójában realizálja az alapvető szükségleteit. Senki sem tolakszik görög katolikus értékekkel Donyeckbe. Senkinek sem áll szándékában Donyeckből Puskin örökségét népszerűsíteni Lvivben. Az emberek gyakorlatilag úgy élnek, mint különböző országokban! Azonban mindannyian egyetértenek egyfajta össznemzeti határ létezésében, mivel valamennyien utaznak külföldre. A zárt határok hiánya az Európai Unió és Oroszország felől nem teszi lehetővé a politikai rendszer megerősítését az autoritarizmusig.

hk