Mókázó bábosok, kacagó gyermekek

Turnén a Cók-Mók Bábszínház

2010. október 29., 10:00 , 511. szám

2010. október 22-én – a KMKSZ szervezésében – a Benei Általános Iskolában, valamint a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskolában lépett fel a Cók-Mók Bábszínház, hogy újabb két helyszínen csaljon mosolyt nemcsak a gyermekek, de a felnőttek ajkára is.

A Benei Általános Iskola tornatermében az 1-7. osztályos tanulók, valamint az őket elkísérő tanárok elsőként a Kincs, ami nincs című bábjátékot tekinthették meg. S élvezet volt nézni, mekkorákat nevettek az eltulajdonított pénzeszsákot elvesztő kétbalkezes bankrablókon, valamint a kincset megtaláló, ám a nehéz zsákkal boldogulni alig tudó mesehősön, Fricin, aki kezdetben meg akarja tartani a könnyen jött pénzt, ám később felébred a jobbik énje, megveri a rabolt kincsért visszatérő bankrablókat, akiket át is ad a nem éppen friss észjárású rendőrnek, majd visszaszolgáltatja a lopott pénzt jogos tulajdonosának, a banknak. Ezt követően a Vitéz László című vásári bábjáték szereplői tűntek fel a paraván fölött, s az elátkozott malomban kísértő szellemet, a halált és az ördögöt agyoncsapdosó címszereplő mesehős dolgoztatta meg szóvicceivel és viselt dolgaival a nézők rekeszizmait. Mezőváriban pedig ugyancsak az utóbb említett színdarab kacagtatta meg a nagy számban összegyűlt közönséget.

– A Kincs, ami nincs című bábjáték saját szerzeményünk, egy budapesti vendégszereplésünk alkalmával fogalmazódott meg bennünk a színdarab ötlete – magyarázza Riskó Anikó bábművész.

– Hogy mi a mű üzenete? – teszi fel a költői kérdést művésztársa, Bagu Géza. – Az, hogy jónak kell lenni, mércéül véve az alapvető erkölcsi értékeket. Mert bár csábít a munka nélkül szerzett, könnyű pénz, mégis úrrá lehet lenni a megtartása iránt érzett vágyon, s megőrizhetjük az igazi kincset: a becsületet.

– S azért is jó a darab, mert a gyermekeket is bevonja a cselekménybe, akik így a bábjáték szereplőinek érezhetik magukat – fűzi hozzá Béres József, a társulat harmadik tagja.

– A Vitéz Lászlóról szólva megemlíteném, hogy más népeknek is vannak ehhez hasonló mesehőseik – jegyzi meg Riskó Anikó.

– S a népmesék pozitív szereplőihez hasonlóan, a főhős csak úgy kapja meg megérdemelt jutalmát, hogy előbb kiállja a próbákat, legyőzi az útjában álló akadályokat, s ezzel kitartásra, a nehézségekkel való bátor szembenézésre tanítja a gyermekeket – fejti ki Bagu Géza.

– Nagyon örülök, hogy eljött hozzánk a Cók-Mók Bábszínház – mondja Molnár László, a Benei Általános Iskola pedagógusa, a KMKSZ helyi alapszervezeti elnöke. – Mert bár más bábszínházak is fel-fellépnek nálunk, ám ezek ukrán társulatok, s az előadásaikat alig értik a gyermekek. A ma eljátszott darabokat viszont teljesen megértették, mert az anyanyelvükön szóltak hozzájuk. Emellett, míg az ukrán bábjátékokat csak csendben figyelik, addig a "cók-mókosok" a gyerekeket is bevonták az előadásba, amit roppant módon élveztek. A Kincs, ami nincs becsületre, a Vitéz László pedig bátorságra neveli őket.

– A Cók-Mók Bábszínház a magyar kultúrát ápolja, s fejleszti a gyermekek beszédkészségét, mert a szereplők ízes magyar nyelven beszélnek. Az előadás módja, a sziporkázó tréfák pedig nagy élményt jelentettek a tanulók számára – teszi hozzá Bábel Zsuzsanna benei tanárnő, a KMKSZ-alapszervezet elnökhelyettese.

– Igencsak tetszett a bábművészek előadásmódja, a színdarab pedig – a pozitív és a negatív szereplők bemutatásával – arra is neveli a tanulókat, hogy az életben is ismerjék fel a jó és a rossz embereket – fejti ki Somi Jolán, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola pedagógusa. – Nagyon fontos, hogy Kárpátalján is működjön egy magyar bábszínház, mely fellépéseivel szebbé teszi a gyermekek életét, jókedvre deríti őket, az ő nyelvükön mutatja be a felnőttek világát, s pihenést nyújt számukra a tanulás közben.

Lajos Mihály