Megmérettettünk, és könnyűnek találtattunk...

Hosszú ideje, hetek, hónapok óta készültünk a most lezárult helyhatósági választásokra. A KMKSZ aktivistáiként megyeszerte több százan keresték fel az embereket, próbálták nekik elmagyarázni, hogy voksukkal mit kockáztatnak, mekkora tétje van a helyes és helytelen döntésnek, igyekeztek segítséget nyújtani a bonyolult választási listákon való kiigazodásban. A jelek szerint mindezen törekvések kudarcba fulladtak, csak kevesen vették komolyan az intelmeket, álltak hozzá felelősségteljesen, öntudatosan, nemzeti elkötelezettséggel felvértezve állampolgársági kötelezettségükhöz. Megmérettettünk, és könnyűnek találtattunk...

2010. október 31-e a reformáció és a demokrácia ünnepe helyett a legtöbb magyarlakta kárpátaljai településen az árulás és a demokrácia szégyenének napjaként vonul majd be a történelembe.

Alig hat éve, amikor a szűkebb pátriánkban legtöbbeknek máig fájó és megbocsáthatatlan kettős állampolgársági referendum kérdése elbukott, ugyanazok a kárpátaljai magyarok nevezték anyaországi honfitársaikat nemzetárulóknak, akik most olcsón, mondhatni bagóért eladták magyarságukat, identitásukat, nemzeti önbecsülésüket - tisztelet a kivételnek!

A pénz és a szükség nagy úr - mondják sokan, de mégsem lett volna szabad bekövetkeznie például annak, hogy az egyik legmagyarabb kárpátaljai községnek tartott Badalóban mindkét magyar párt a megyei és járási listán is vereséget szenvedjen egy olyan párttól, amelyről a legtöbb rá szavazó ,,híve" azt sem tudja, hogy mi fán terem. Vajon ezek az emberek, akik közül ráadásul néhányan a szavazóurnához járulás előtt vagy után a református templomban az úrvacsoravétel alkalmával a kenyér és bor mellett egyben kárhozatot és bűnt is magukhoz vettek, belegondoltak-e abba, hogy felelőtlen voksolásukkal - több ezer honfitársukkal egyetemben! - tulajdonképpen bűnrészességet vállaltak?

Tudom, ezek nagyon súlyos szavak, de gondoljunk csak bele, hogy a most egy-kétszáz hrivnyáért eladott szavazatok ,,eredményeként" bekövetkezett az, hogy a helyi szinten legfőbb döntéshozó testületként szolgáló Beregszászi Járási Tanácsban a korábban birtokolt mintegy 70 százaléknyi mandátum helyett a néhány hét múlva felálló 60 fős testületben a magyar pártok együtt is csak alig 30 százalékot fognak kitenni..., vagy hogy a 110 tagból álló megyei tanácsban két kézen meg lehet majd számolni a magyar képviselők számát..., és hosszasan sorolhatnám még a szörnyű következményeket.

A legfájóbb mindebben az, hogy ugyanezek a derék ,,magyarok" néhány hónap múlva bizonyára az elsők között lesznek majd, akik benyújtják a kettős állampolgárságra való ,,jogos" igényüket és bizonyára az óvodai, oktatási és vízumkérelmi támogatásért is kitartóan nyújtják majd a markukat. Csak sajnálni lehet ezeket az embereket és bűnbocsánatukért imádkozni, mert bizonyosan nem tudták, hogy mit cselekszenek. Az egyik érintett személy a szavazás másnapján - nem is cáfolván a tényeket - valahogy így ,,védekezett": ,,Most még sokan zúgolódnak, de eltelik majd egy pár hét és lecsitulnak az indulatok, az emberek belenyugszanak majd a történtekbe"... Lehet hogy így lesz majd, de az illető figyelmen kívül hagyta a lelkiismeret szavát. A lelkiismeret egy ideig tűri a megaláztatást, de egyszer csak megszólal, majd kiált és mardos. Erről történetesen egy bibliai személy, nevezetesen Júdás tudna bővebben véleményt nyilvánítani... A kárpátaljai magyarság tehát ismét megmérettetett és minden eddiginél könnyebbnek találtatott...

Jakab Lajos,