Reformáció - nélküle más irányt vesz a történelem
A protestáns egyházak a napokban tartották meg a reformáció ünnepét, felidézve azt a 493 évvel ezelőtti, hűvös őszi reggelt, melyen egy (akkor még) Ágoston-rendi szerzetes, Luther Márton, a Wittenbergi Egyetem tudós tanára a helybeli vártemplom kapujára szögezte híressé vált 95 tételét, melyekben felhívta a figyelmet a középkori egyház egyik legnagyobb hibájára, a bűnbocsátó cédulák árusítására. Arra, hogy az egyházi vezetők a nevezett cédulák megvételéért, tehát hitvány pénzért ígértek üdvözülést a híveknek, amivel azt sugallták, hogy az üdvösség éppúgy megvásárolható, mint egy közönséges árucikk. Luther tiltakozott e gyakorlat, valamint a bibliai alapoktól való többi eltévelyedés ellen, ám kezdetben nem akart egyházszakadást, helyette a katolicizmus belső megújulását kívánta elérni, s csak az akkori pápai hatalom merev hozzáállása vezetett el a nyugati kereszténység kettészakadásához, a protestáns felekezetek megalakulásához.
De mi lett volna, ha nincs reformáció, ha senki sem hívja fel a figyelmet a kereszténységet belülről fenyegető veszélyre, az evangéliumok tiszta forrásától való eltávolodásra? Igaz, egységes marad az egyház, de milyen lenne ez az egyház? A katolicizmus is csak a reformációval való konfrontálódása közben döbbent rá a belső megújulás szükségességére, s szakított megannyi tévedésével, köztük a bűnbocsátó cédulák árusításával. Ha nincs erő, mely kőfalként zár le egy hibás utat, talán ma is ott tart a kereszténység, mint 1517 előtt. S még mi minden lenne másként? Elmaradnak vagy jóval később születnek meg a Biblia-fordítások, hisz' tudjuk, elsőként a reformátorok fordították le nemzeti nyelvekre a Szentírást, hogy a sem latinul, sem héberül, sem görögül nem tudó emberek is olvashassák a Bibliát, s megértsék annak üzenetét. Az Ó- és az Újszövetség angol, német, magyar stb. nyelvre való átültetésével pedig hatalmas lökést adtak az irodalmi nyelvek kialakulásának, a nemzeti irodalmak fejlődésének, s éppen ezek a fordítások ösztönözték a katolicizmust hasonló vállalkozásokra. Emellett a protestáns egyházak szorgalmazták a nemzeti nyelvű iskolák létrehozását, hogy minél szélesebb körben terjedjen el az írni-olvasni tudás, elsősorban azért, hogy mind többen tudják elolvasni az anyanyelvükre átültetett Szentírást. Így a reformáció jelentősen hozzájárult az analfabétizmus megszüntetéséhez, mely különben jóval később, talán csak a felvilágosodás korában kezdődött volna el.
A kulturális előrehaladás mellett pedig a társadalmi fejlődésre is jelentős hatást gyakorolt a hitújítás, mivel ekkor kezdett megformálódni a gondolat-, vallás- és lelkiismereti szabadság fogalma, mely szabadságjog magában foglalja a vallás, a lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását, azt, hogy mindenki szabadon dönthet arról, mely felekezet tagjaként imádja az Istent. A protestáns egyházak demokratikus belső felépítése pedig példaként szolgált a társadalmi rendszer demokratizálására. Nem véletlen, hogy az 1566-ban kirobbant németalföldi forradalom eredményeként megszületett első polgári állam, Hollandia vezetői a református egyház szerkezetét vették mintának az új típusú államrend kiépítéséhez. Egyetérthetünk hát abban, hogy a reformáció - a kereszténység megújítása mellett - kulturális, eszmei és társadalmi hatásaival jelentősen hozzájárult a modern világ kialakulásához.
Lajos Mihály
