Egyetlen bűnük magyarságuk volt...

Új emlékmű Kisdobronyban

2010. december 10., 09:00 , 517. szám

Szombaton új emlékművet avattak a kisdobronyi temetőkertben az 1944-es "malenykij robot" és a II. világháború áldozatainak emlékére, amely a korábbi emléktáblák elavulása miatt vált szükségessé. Az új emlékművet a KMKSZ Kisdobronyi Alapszervezete a Szülőföld Alap támogatásának köszönhetően tudta felállítani, mondta el Szigeti Séra Natália alapszervezeti elnök, aki a megemlékezés kezdetén a megjelentek mellett külön köszöntötte Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, dr. Soós Kálmánt, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnökét, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát, Ember Balázst, Kisdobrony polgármesterét, valamint Bernáth Tamás református lelkészt.

Bernáth Tamás kisdobronyi református lelkész János evangéliumának 35. részéből olvasott vigasztaló igét az emlékező hozzátartozóknak és leszármazottaknak, majd Kovács Miklós mondott beszédet: "Az 1944-ben ide érkező szovjet megszálló csapatok úgy gondolták, hogy ez a nyakas, büszke nép terror nélkül nem fogja elfogadni az itt berendezkedő kommunizmust, nem fogja jámboran tűrni, hogy elvegyék a vagyonát, üldözzék egyházait, megalázzák nemzeti büszkeségében. (...) Hazugsággal lágerekbe csalták a magyar embereket, ahol nagyon sokan pusztultak el. (...) A terrornak az volt a célja, hogy megfélemlítse azokat, akiknek a nemzedékéből az áldozatokat szedte, de egyúttal az is, hogy az utánuk jövő nemzedékek is féljenek. Éppen ezért ezeknél a Kárpátalja-szerte álló emlékműveknél nemcsak a hozzátartozóknak, hanem mindannyiunknak ott a helye, hisz a célpont nemcsak az volt, aki ott lelte halálát, hanem mi is, a mi lelkünk, a mi képességünk arra, hogy nemzet legyünk."

Ember Balázs polgármester a kárpátaljai magyarság elleni legnagyobb bűnnek nevezte az 1944-es elhurcolást, melynek következtében Kisdobronyból több mint száz magyar férfit vittek kényszermunkatáborokba, akik közül 41-en soha nem tértek haza. Az új emlékműre annak a közel harminc férfinak a neve is felkerült, akik a II. világháború frontjain haltak hősi halált.

A helybeli Demes Sándor idézte fel a 66 éve történteket: ő 15 éves volt akkor, 18 éves bátyja ment el a háromnaposnak hazudott munkára, és soha nem láthatták többé.

Megható volt a helyi hittanos fiatalok verses emlékezése, amelyet követően mindenki elhelyezhette a megemlékezés virágait és koszorúit az új emlékmű talapzatán.

Badó Zsolt