Ismét felkapta a hullám a beregszászi társulatot

Évértékelő interjú Vidnyánszky Attila Jászay Mari- és Meyerhold-díjas rendezővel

Alig 24 órával szenteste előtt a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban még javában folytak a próbák Vidnyánszky Attila irányításával. Kihasználva az alkalmat az elmúlt esztendő értékelésére kértük a társulat főrendezőjét, aki egyben a debreceni Csokonai Színház igazgatói tisztét is betölti. Természetesen jövő évi terveiről is faggattuk a beregszászi színházi sikerek kovácsát, hiszen nemrég a budapesti Nemzeti Színház következő igazgatójaként is felmerült a neve.

- Min dolgoznak jelenleg?

- Egy nagyon fontos budapesti vendégszereplésre készülünk, felújítjuk egy korábbi darabunkat, A szarvassá változott fiút. A szóban forgó január 13-i bemutató azért fontos nekünk, mert az előadást beneveztük a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSZT), ami Magyarország legjelentősebb színházi fesztiváljának számít, s a válogatók most nézik majd meg a darabot. Ezenkívül A szarvassá változott fiú számunkra a következő évad egyik legjelentősebb projektjének mondható, hiszen most, hogy ősszel "újraszültük", igen komoly külföldi érdeklődés mutatkozik iránta. Már bizonyos, hogy május közepén franciaországi turnéra indulunk, ahol négyszer adjuk elő A szarvassá változott fiút, s kétszer a Három nővér című előadásunkat is láthatja a francia közönség a Passage Festivalon, amely az Avignoni Fesztivál után a másik igen jelentős európai fesztivál. Komoly tárgyalásokat folytatunk három érdeklődő lengyel várossal is A szarvassá változott fiú kapcsán, s egy londoni fellépés lehetősége is felmerült. Egyszóval, Törőcsik Mari újjászületésével újjászületett az előadás is, s ez egy egészen új, izgalmas dimenziót nyit a számunkra.

- Ezzel együtt elégedett az elmúlt esztendővel?

- Saját történetem fordulataiból adódóan a beregszászi színház története is igen összetetten fogható csak meg. Egyrészt azt mondhatnám, hogy nagyon sikeres év áll mögöttünk, már csak azért is, mivel nálunk minden év sikeresnek mondható, amit túlélünk. Másrészt, idén nem tudtam új produkciót színpadra állítani a társulattal, csak felújításra futotta az erőmből, amit nagyon sajnálok, pedig valamikor megfogadtam, hogy minden évben csinálok egy előadást Beregszászban. Ebből a szempontból tehát ez egy kevésbé sikerült esztendő. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy az a felfokozott érdeklődés, zsongás, ami nemzetközi szinten a társulat körül kialakult a Három nővér és A szarvassá változott fiú kapcsán, a kilencvenes évek végéhez fogható csupán, amikor a beregszászi színház ugyancsak benne volt a nemzetközi színházi élet forgatagában. Komoly nemzetközi fesztiválok válogatói beszélnek ezekről az előadásainkról, eseményszámba mennek a fellépéseink.

- Ha már szóba hozta pályafutásának alakulását, nem kerülhetjük meg a kérdést, hogyan látja a saját jövőjét, hiszen közismert, hogy a neve szóba került a budapesti Nemzeti Színház következő igazgatójaként. Ön lesz a Nemzeti új igazgatója?

- Egyelőre még semmi sem dőlt el. Az a hírverés, ami jelenleg a magyar sajtóban folyik e kérdés körül, azért furcsa, mert folyhatott volna egy vagy két hónappal ezelőtt is. Kétségkívül zajlanak folyamatok, tárgyalások, hiszen a Fidesz-KDNP választási győzelmével, s szegény Schwajda György halálával (a magyar színházi élet kiemelkedő alakja, aki 2002-ig az új Nemzeti Színház első igazgatója volt, idén áprilisban, 67 éves korában távozott az élők sorából - a szerk.) nyitottá vált a kérdés, hogy hogyan alakuljon a Nemzeti további sorsa. Az nagyon sokak számára világos, hogy az a fajta program, ami most van a Nemzetiben, nem kifejezetten oda való. Ebben még az egymással acsarkodó felek nagy része is egyetért. Ugyanakkor a jelenlegi igazgatónak még három évre szóló szerződése van a színházzal. Ráadásul én egy nagyon sikeres történetet folytatok most Debrecenben. A debreceni színház, amely jelenleg szinte egy egészként funkcionál a beregszászival, még azok számára is kikerülhetetlen fogalommá vált az elmúlt években, akik nem szeretnek minket. A párizsi Odéon Színházban való egyhetes szereplésünk november közepén magyar színháztörténeti esemény volt, hiszen erre korábban még sohasem volt példa. Az Odéon programját a saját előadásai mellett igen rangos világszínházi program alkotja, azaz a világ legjobb színházainak műsorából válogatnak, s az évad felét ezek a vendégelőadások teszik ki. A Csokonai Színház idén bekerült a 15 Párizsba meghívott színház közé. Magyarán, van mit otthagynom Debrecenben. Ráadásul, mindamellett, hogy nem sikerült idén új előadást színpadra állítani a beregszászi színházzal, azért csak kialakult és működik egy rendszer: ha nem lenne a debreceni színház, nagyon nehéz lenne fenntartani a beregszászi társulatot. A debreceni vendégjátékok lehetősége egyfajta pénzügyi stabilitást jelent a beregszászi színháznak és az itteni színészeknek. Kialakult tehát egy rendszer, ami Debrecenben működik, de amelyről nem tudom, hogy működhetne-e a Nemzeti Színházban is. Egyszóval, van mit vesztenem, s akármilyen feltételek mellett nem vállalom el a Nemzeti Színház vezetését. Életem nagy álma a Nemzeti vezetése, ugyanakkor lehet, hogy még nem jött el az ideje. Ezért kezelendők óvatosan a sajtóban ezzel kapcsolatban megjelenő hírek, pletykák.

- Mindezt figyelembe véve milyen évre számíthat a beregszászi színház 2011-ben?

- Egyrészt, mint már említettem, ismét felfutóban van a társulat, aminek óriási a jelentősége. A színház világában divathullámok jönnek és mennek, ezek felkapnak egy-egy társulatot, amelyek azután idővel eltűnnek a süllyesztőben. Velünk immár másodszor fordul elő, hogy felfelé kapaszkodunk a hullám hátán, ami nem lehet véletlen. Felbecsülhetetlen annak a jelentősége, hogy a francia színház legjelentősebb szakemberei jöttek le Debrecenbe megnézni a Három nővért, a Tóthékat, A szarvassá változott fiút, s a reveláció erejével hatottak rájuk a látottak. Amennyiben tehát megmarad a kapcsolatunk Debrecennel, tovább folytatódhat ez a sikertörténet.

Van továbbá egy fontos felkérésem, amelynek valószínűleg eleget fogok tenni: az idén 80 éves Szegedi Szabadtéri Játékok ünnepi nyitóelőadásaként kellene színpadra vinnem Az ember tragédiáját. Ez az előadás természetesen igen jelentős részben a beregszászi színészekre épülne, s később átmenne a debreceni színház repertoárjába. Ami a következő évad első felének további terveit illeti, új darabot állít színre a beregszászi társulattal a kijevi Olekszandr Belozub, s ismét rendez majd Beregszászban a kárpátaljaiak által már jól ismert Oleg Melnyicsuk is. Ezenkívül a tervek szerint Gyevi-Bíró Eszter budapesti koreográfus, drámapedagógus, rendező is színpadra állít egy mesét a társulattal, aminek a próbái várhatóan már január első napjaiban elkezdődnek. Az év második felét egyelőre nem foglaltam le semmivel, hiszen a továbbiak sorsom alakulásától is függenek. Nagy álmom, hogy színpadra vigyek egy afféle előadást, mint a híres antropológus, Claude Lévi-Strauss Szomorú trópusokja a magyar nyelvre, a magyar kultúrára vonatkoztatva. Talán jövő augusztusra-szeptemberre megérik bennem ez az elképzelés, és munkához láthatok.

hk