Borfesztivál Munkácson

2011. január 21., 09:00 , 523. szám

Január 14-én, a Latorca-parti város főterén kezdetét vette az idei munkácsi borfesztivál, s a szemerkélő eső ellenére népes közönség látogatott ki a rendezvényre, hogy megkóstolja a közelebbi-távolabbi településekről egybesereglett borászok ízletes nedűit. A legtöbb bortermelő Munkácsról, valamint a Munkácsi járásból érkezett, de - igaz, kis számban - az Ung-, illetve a Bereg-vidék is képviseltette magát, sőt Kirovográd megyéből is ideutazott egy szőlész, aki immár másodízben vett részt a fesztiválon, s kétszáz hrivnyáért vesztegette a Moldova bor literjét, amellett pedig áruba bocsátotta a szorgos méhecskéi által előállított mézet is, 50-150 hrivnyát kérve literjéért.

- Már harmadszor látogattam el erre a fesztiválra, s most tizenegyféle bort hoztam magammal - tájékoztat egy beregszászi járási borász. - Tíz éve vágtam bele a gazdálkodásba, minden szőlőm friss telepítésű, s csak európai fajtákat termesztek, amellett az oltványokat is magam állítom elő. Kísérleti jelleggel új ukrán fajtákat is ültettem, megjegyezném viszont, hogy bár ezek nagyobb bogyókat érlelnek, mint a magyarországi szőlők, de az ízük elmarad az utóbbiakétól. Forralt bort is árusítok, de az most nem fogy annyira, mint tavaly, a múlt évben ugyanis jóval hidegebb, igazi téli időben került sor a rendezvényre, s a fázó vendégek igencsak kortyolgatták a melengető italt.

- Már gyermekfejjel is foglalkoztam a szőlővel - fejti ki szomszédja, aki szintén kistermelő -, édesapámtól sajátítva el a borászkodás fogásait, tíz éve pedig szert tettem egy egyhektáros parcellára, s több mint tízféle szőlőt termesztek rajta. Ezek egy részét még a kolhozi időkben ültették, s mind magántermők, mind európai fajták találhatók közöttük, az új telepítésűek viszont mind európai fajták. Igazából csak hobbiból szőlészkedem, de persze, áruba is bocsátom a feleslegemet. A parcellám felén csemege-, a másik felén borszőlőt termesztek. A jó években viszonylag könnyen értékesítem a csemegeszőlőt a közelebbről-távolabbról érkező felvásárlóknak. Nehezebb viszont eladnom a boraimat, melyeket a falunkba látogató turisták, illetve a borfesztiválokon megforduló helybeli lakosok vásárolnak meg. Ebből a szempontból a munkácsi fesztivál az egyik legjobb rendezvény, mert sokan látogatnak ki ide - köztük megannyi, Munkácsot felkereső turista is -, és elég szépen elfogynak a boraim.

A bor és a forralt bor mellett többen mézes bort is kínáltak a potenciális vásárlóknak, melyet különbözőképpen készítenek. Az, hogy mennyi méz kerüljön a borba, az utóbbi cukorfokától függ, a bort azután az egyik szőlész 24 napig, egy társa viszont három évig hagyta állni a mézen. Amúgy igen nagy volt az italválaszték, az Izabellától és az Otellótól - a Leánykán, a Kagoron, a Piros Delavárin, valamint a Kadarkán át - az Olasz Rizlingig, a Traminiig és a Muscat Ottonelig. Öt-tíz hrivnyáért kínáltak eladásra két decit, általában 40-70 hrivnyáért meg lehetett vásárolni egy litert is, bár húsz, illetve kétszáz hrivnyás ital is akadt a választékban, a mézes bor literjét pedig 20-100 hrivnyáért vesztegették.

A fesztiválon sátrakat állító kereskedők, persze, éhen sem hagyták a rendezvény látogatóit, 13 hrivnyáért már el lehetett fogyasztani egy tányér bab- vagy bográcsgulyást, 15-18 hrivnyát kóstált egy adag saslik, s többek között kolbászt is lehetett vásárolni tíz hrivnyáért. Az ételekre pedig igencsak jól csúszott a bor, így nem csodálkozhatunk rajta, hogy az egyik asztaltársaság vidám nótázásba kezdett, s elmondhatjuk, hogy az elfogyasztott italok igencsak jó hangulatba hozták a rendezvény látogatóit.

Lajos Mihály