Lúdas Matyitól a szívműtétig

Megszokhattuk, hogy a beregszászi Bethlen-kastélyban berendezkedett Beregvidéki Múzeum kiállítási anyaga szünet nélkül bővül, s időről időre érdemes betérni a kastély ódon falai közé, hogy számba vegyük Sepa János lankadatlan gyűjtőszenvedélyének legújabb gyümölcseit. Legutóbb két érdekes kiadvánnyal lepte meg lapunk tudósítóját a múzeumigazgató.

Kárpátalja történetét a két világháború közötti időszakban aligha lehet a zavartalan fejlődés és virágzás korszakának nevezni, különösen, ami az anyaországától elszakított itteni magyarság helyzetét illeti, mégsem festhetjük meg e korszakot kizárólag sötét színekben. Hogy élet volt e tájon, s nem is akármilyen, arra utal például az a vékony brosúra is, amelyet Sepa úr legújabb szerzeményei egyikeként vesz elő a tárlóból.

– Szájról szájra járó helyi legendaként él máig Beregszászban az a dr. Linner Bertalannal, a megye-, sőt országszerte híres orvosprofesszorral kapcsolatos történet, mely szerint a neves sebész megmentette egy gyermek életét, aki zsákvarró tűbe esett, mely átjárta a szívét– meséli Sepa János. – A történetnek mindmostanáig semmilyen bizonyítéka, leírása nem volt ismeretes, nemrég azután sikerült megszereznem egy igen ritka kiadványt, mely éppen ezt az érdekes orvosi esetet írja le.

A szóban forgó kiadvány különlenyomat a Budapesten megjelenő Orvosi Hetilapból, amely Magyarország egyik legrégebbi, 1857-től kiadott orvosi szakfolyóirata. A lap 1941. évi 23. számában jelent meg "A beregszászi m. kir. állami kórház sebészeti osztályának (Igazgató-sebészfőorvos: Linner Bertalan.) közleménye" Zsákvarrótű eltávolítása a szív jobb kamrájából (írta Linner Bartalan dr.) címmel, amelyről a szóban forgó különnyomat készült, s amelyet a szerző a borítón olvasható dedikációból ítélve ("Kedves Tanítványomnak emlékül", aláírás: Linner) valamelyik orvoskollégájának ajándékozhatott, vagy látott el kézjegyével. A lenyomat az esetnek, azaz a különleges szívműtétnek röntgenfelvételekkel és kardiogrammokkal illusztrált teljes leírását tartalmazza.

– A soron következő lépés annak "kinyomozása" lehetne, vajon ki lehetett az orvos, akit a legendás sebész kedves tanítványaként emleget az ajánlásban, s talán annak is érdemes volna utánajárni, hogyan alakult az élete annak a gyermeknek, akin a sikeres, s abban az időben párját ritkító sebészi beavatkozást elvégezték. A Beregszászban ismert történet szerint a megmentett zsidó leánygyermeket a háború végén sorstársaival együtt haláltáborba hurcolták, és soha többé nem tért vissza a városba – mondja Sepa János. – Szíves figyelmébe ajánlanám e kiadványt a tudománytörténettel foglalkozó kardiológusoknak is, hiszen jól mutatja, miként volt felszerelve a háború éveiben a beregszászi kórház, s milyen szinten folyt itt annak idején a gyógyítás.

A múzeum egyébként igyekszik minél bővebb anyagot felkínálni látogatóinak a város híres polgáráról, Linner Bertalanról, aki, mint az igazgató rámutat, nemcsak orvosként, de szőlőnemesítőként is sokat tett a város hírnevének öregbítéséért.

A múzeum másik új szerzeménye tudomásunk szerint az egyetlen kárpátaljai zenés színmű fennmaradt példánya. A Fazekas Mihály-féle Lúdas Matyi színpadi változatának ("Vígjáték 3 felvonásban") szövegkönyve "A NÉPLAP" MŰKEDVELŐ SZÍNTÁRA 1. számaként jelent meg Uzhorodon, azaz Ungváron 1927-ben. A vígjátékot Pásztor Mihály (Bótrágy) írta, a dalok zenéjét pedig Knapp István (Munkács) szerezte.

– A kiadvány egy munkácsi padlás takarítása során került elő – meséli a múzeumigazgató, aki ezúton is arra kér mindenkit, hogy mielőtt megsemmisítené a padláson, kamrában, netán szekrény mélyén őrzött, szükségtelenné vált kacatokat, előbb kérje ki a szakember véleményét, hiszen előfordulhat, méltó arra, hogy a múzeumban szolgáljon tovább.

E brosúra is kétségtelenül a megőrzésre méltó kiadványok közé tartozik, hiszen megtudhatjuk belőle, hogy a Csehszlovákiához csatolt Kárpátalján élénk amatőr színjátszó élet folyt. "Tél idején a lelke művelésére gondol minden falu népe. Ismeretterjesztő előadások vasárnaponként az iskolában, színi műkedvelői előadások ünnepnapokon mutatják, hogy élünk, élni akarunk, hogy tudásunkat öregbíteni, édes anyanyelvünk szókincsét egyénenkint gyarapítani akarjuk" – olvashatjuk a szerkesztőnek, dr. Szerényi Ferdinándnak a sorozathoz írt előszavában.

Kézbe véve e látszólag hétköznapi kiadványt, furcsa melegség tölti el az embert, mert több mint nyolcvan év múltán tudjuk, hogy igyekezetük nem volt hiábavaló, hiszen máig élünk még magyarok e tájon.

pszv