Modern szobrok és népi kerámia

A két Hidi

Kárpátalján és megyénk határain túl is ismert a nagydobronyi keramikusművész, id. Hidi Endre – a kezdetektől a KMKSZ nagyválasztmányának tagja –, akinek népi ihletésű munkáit megyénk határain kívül is ismerik és keresik. A művész fia, ifjabb Hidi Endre a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett szobrászművész, akinek remélhetőleg a közeljövőben felállítják első köztéri szobrát szülőfalujában. Mi az egy háztartásban élő két művésszel beszélgettünk életükről, mindennapjaikról.

– Az elismert népi iparművész fia a modern szobrászatot választotta...

Id. Hidi Endre: Kezdetben én is, mint minden fiatal, meg akartam váltani a világot új, modern dolgokkal. De az élet nem ezt diktálta. Család, három gyerek, így az újító művészi megoldások keresése mellett és néha helyett piacra is dolgoztam, a pályám visszakanyarodott a gyökerekhez, ami szerintem nem szégyellni való. Sok mai művész a népművészetből indul ki. A fiam szobrászként eleve más irányba indult el.

– Egy frissen végzett szobrászművésznek mit kell tennie ahhoz, hogy jelentős és maradandó köztéri szobrokra kapjon megrendelést? Vagy ez a kapcsolatokon, esetleg a szerencsén múlik?

Ifj. Hidi Endre: Például jó szobrokat kell készíteni, pályázni és bizakodni. Meg bizony szerencse is kell hozzá, és persze a kapcsolat sem árt. Azt mondják, ha valaki tíz évvel az egyetem után még foglalkozik a szobrászattal, akkor már valószínűleg meg is marad a pályán. A diploma kézhezvétele utáni tíz évben viszont nagyon nagy a lemorzsolódás.

– A Magyar Képzőművészeti Egyetemen egy köztéri szobor volt a diplomamunkád. Mit kell róla tudni?

Ifj. Hidi Endre: Igen, köztéri szoborrá vált. Ugyanis a nagyatádi szoborparkban lett felállítva, ahol művésztelep is működik, és ahová szívesen jártam le. A diplomamunkámat is itt kezdtem el faragni. Maga a szobor egy stilizált organikus forma. Egy nyújtózkodó nő a kiindulási alap, de elvonatkoztatott, absztrahált formában. Úgy próbáltam a nyújtózkodás mozdulatát megörökíteni, hogy az összekapcsolódjon az anyag, a háromméteres tölgyfa rönk növekedési irányával és energiájával.

Általában természeti formákból indulok ki, ami átalakul bennem, és végül valami teljesen új jön létre, amit egy belső késztetés alakít ki. Továbbfejlődik a kezdeti forma, átalakul valami újjá.

– Egyébként Kárpátalján kaptak megrendeléseket szobrok készítésére? Egyáltalán vásárolnak szobrokat nálunk?

Ifj. Hidi Endre: Egyelőre a kerámia az, amit szívesebben vásárolnak a hozzánk betérők, szobrot ritkán. Egy ilyen szegény országban, mint a mienk, nincsenek könnyű helyzetben a szobrászok, hisz egy szobornak már az anyagköltsége is tetemes összegre rúg. Ukrajnában a nagynevű művészek is csak elvétve kapnak egy-egy megrendelést, a fiatalok pedig ki sem tudják próbálni magukat. Továbbá a mostani gazdasági válság miatt egész Európában csökkent a művészetre szánt pénzt. Így a szobrászok gyárthatják a maketteket, mindez persze mit sem ér, ha nem valósulnak meg a művek.

– Mennyi lehet mondjuk egy köztéri fémszobor anyagköltsége?

Ifj. Hidi Endre: Attól függ, hogy mekkora az a szobor és milyen anyagból készül. Például Magyarországon az öntőműhelyekben 7-8 ezer forint körüli áron öntik a bronz kilóját. Nem is kell túl nagy bronzszobor, hogy a súlya elérje az egy tonnát, tehát ki lehet számítani, hogy csak a fémnek az előkészített formába öntése mennyibe kerül.

– Van-e olyan nagy álmod, amit meg szeretnél valósítani?

Ifj. Hidi Endre: Van jó néhány méretesebb szobor is a házban. És sok kis méretű plasztika, amelyeket szintén nagyban képzelek el, jó lenne ezeknek helyet és lehetőséget találni, hogy megvalósuljanak. Szeretném, ha minél több helyen válnának láthatóvá a munkáim

– Én viszont úgy értesültem édesapádtól, hogy a szülőfalud számára álmodhatsz egy kőszobrot, egy egyelőre üresen árválkodó talapzatra.

A három makett közül egy tipikusan nagydobronyi életképre esett a választás. Egy paprikafűző asszony alakját faragnám ki dolomitból vagy homokkőből.

– A nagydobronyi Hidi-kerámiák országhatárokon túlra nyúló népszerűsége, az elismerések és kitűntetések, szakmai díjak ellenére önök ugyanúgy gazdálkodnak, mint a többi nagydobronyi család...

Id. Hidi Endre: Tartunk disznót, szárnyast és nyulat is. Ezek etetéséhez szükséges szemes terményt is igyekszünk a saját földön megtermelni. Bort is készítünk minden évben, az udvaron termett szőlőből. Ez egyrészt az őseinktől örökölt hagyomány, másrészt így tudjuk pontosan, hogy mit eszünk-iszunk, szemben a gyakran kétes eredetű és összetételű bolti áruval.

– Hogyan néz ki egy napjuk? Rendszeresen dolgoznak, vagy inkább amikor jön az ihlet?

Id. Hidi Endre: Én pontos napirend szerint élek. Minden nap 5.30-kor kelek, soha nem alszom el, mert ébreszt az óra. Reggel héttől reggeli. Délben pontosan 12-kor van az ebéd. A vacsora pedig mikor hogy, annak nincs pontos időpontja. Régebben vasárnap mindig összeírtam, hogy mit kellene csinálnom a jövő héten. Tervezni ugyanis muszáj, persze szinte soha nem tudtam mindent megcsinálni a terveknek megfelelően, de egy irány kijelölésére szükség van. Amióta nyugdíjas vagyok, már nem írom le, de a jövő hetet fejben most is mindig megtervezem. Szerintem a jó munkához elsősorban rend kell.

Ifj. Hidi Endre: Én később kelek és este szeretek tovább dolgozni.

– Van az udvaron egy fedett rész, ahol a szobrok készülnek, és van egy kerámia-készítő műhelyük. Szoktak együtt korongozni?

Ifj. Hidi Endre: Együtt soha, mert csak egy korong van. De ez nem jelent nagy gondot, mert a korongozás csak az első fázisa a kerámiakészítésnek. Mindig meg tudtuk még idáig beszélni, hogy mikor ki dolgozik a korongon. A műhely pedig akkora, hogy két ember egyáltalán nem zavarja egymást.

– Honnan szerzik be a kerámiához szükséges agyagot?

Id. Hidi Endre: Jóval rosszabb most a helyzet, mint korábban. Régebben Onokról szereztem be a kiváló minőségű világos színű agyagot, az úgynevezett budaiföldet. Ezt az anyagot régen a szobafestők is használták, mész helyett. Hosszú évekig a hegyen a fedőréteget előbb letakarították, aztán kezdték az agyagréteget kitermelni. Amikor szabad Ukrajna lett, mindenhonnan jöttek a traktorok, autók, mindenki, ahol akart, felülről belevájt így összekeveredett az agyagréteg a fedőréteggel, vagyis tönkretették a lelőhelyet.

Jelenleg csabanyivkai agyagot használok, amely tiszta, de annyira zsíros, hogy magában az égetésnél szó szerint felrobban. Emiatt adalékként kaolint, donyecki tűzálló agyagot és a dobronyi téglagyári agyagot keverem hozzá. Ezt viszont csak egy görgős darálóval lehet vízzel összemosni, amit aztán ki kell újra szárítani. Ez jelentős pluszmunkát jelent.

– Idősebb Hidi Endre soha nem bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta?

Id. Hidi Endre: Soha egy percre sem bántam meg. Sőt a nyugdíjba vonulással nem kerültem olyan helyzetbe, hogy ne lenne mit csinálnom és a kocsmába kellene járnom. Van egy műhely, van hová mindennap felmenni. Hasznosabb dolog, mint ha szórakozásból lopnám a napot és úgy érzem, valamit leteszek az asztalra.

Badó Zsolt