Tudnivalók a palántanevelésről I.

Miért fontos a megfelelő táptalaj, és milyen is az? Miért nyúlnak meg a palánták, s mit tehetünk ez ellen? Hol tartanak a munkával a hajtatásban zöldséget termesztő gazdák? Az aktuális tudnivalókról Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

- Több körzetben azzal a problémával találták magukat szembe idén a termesztők, hogy az általuk vásárolt tápkocka-földből hiányoztak a tápanyagok.

- Valóban jelentkezett ez a probléma. Jó esetben az ilyen talajnak legalább a savanyúsága be volt állítva a normális értékre, több alkalommal azonban még ez sem történt meg. Az emberek vagy tudatlanságból használták fel az ilyen földet palántaneveléshez, vagy nem kapták meg a megfelelő tájékoztatást az eladás helyén. Több ízben elkértem az ilyen gyanús szaporító közeg megfelelőségi tanúsítványát, s bizony, volt közöttük olyan, amelyet kész palántanevelő közegként árusítottak, miközben a szakirodalomban szereplő adatokkal összevetve nagyon alacsony volt a tápanyaggal való feltöltöttségük. Az elkövetkezőkben mindenképpen tanácsos volna jobban odafigyelni erre. Hogy elkerüljük a hamisítást, az olyan kellemetlen helyzeteket, amikor csak egy hónap múltán derül ki a gazda számára, hogy a palántája nem kelt ki vagy nem fejlődik megfelelően, tanácsos volna - mindenképpen megmaradva a tőzegalapnál, azaz tiszta felláptőzeget vásárolva - önállóan elkészíteni a szaporító közeget. Ily módon a termesztő mindig tudni fogja, hogy az mit, s abból mennyit tartalmaz.

- Előtte vagyunk még a uborkavetési kampánynak, ezért talán nem árt elismételni, miből áll össze a szaporító közege.

- A receptúra a következő. A 250 literes zsákokban árult felláptőzeghez, mivel savanyú, köbméterenként - azaz négyzsáknyi mennyiséghez - keverjünk hozzá legalább négy kg mészport, ha egyébként a kémhatás nincs beállítva. Miután a tőzegnek nagyon erős a foszformegkötő képessége, keverjünk ehhez a mennyiséghez 1,5-2 kg szuperfoszfátot is. Ezen túlmenően a tápanyagellátásról is gondoskodni kell, amihez használhatunk speciális palántanevelő műtrágyákat, amelyek úgynevezett retardált vagy lassított hatású készítmények. Nálunk leginkább a Humix nevezetű készítmény van forgalomban. Ha ebből 1,6 kilogrammnyit egyenletesen hozzákeverünk egy köbméternyi tőzeghez, akkor azzal gyakorlatilag megoldottuk növényeink tápanyagellátást, mert fokozatosan bomlik le, s két hónapon keresztül szolgáltatja a palánták növekedéséhez szükséges tápanyagot. Ha valamilyen okból nem tudunk beszerezni ilyen gyári készítményt, használhatunk jó érett szerves trágyát is. Én ezt úgy csinálom, hogy a tavaszi trágyázás idején meghagyok körülbelül két-három köbméternyi trágyát, azt gúlába rakom. Valamikor július végén-augusztus elején annak a rakásnak a felső, körülbelül egy asónyomnyi rétegét leszedem, mert azt addigra a giliszták gyakorlatilag már átdolgozták, azaz gilisztakomposzttá alakították. Ebből az érett trágyából négy lapátnyit összekeverek ugyanannyi tőzeggel, amelyhez előzőleg már hozzáadtam a fentebb említett arányban a mészport és a szuperfoszfátot. Ehhez a keverékhez esetleg hozzáadhatunk még 15-20 százaléknyi, azaz másfél-két lapát nagyszemű folyami homokot. Hagyjuk ülepedni ezt a keveréket, majd valamilyen rostán - erre a célra mifelénk leginkább a kiszuperált ágysodronyt használják - szitáljuk, dörgöljük át, miáltal homogén, tápanyaggal dúsított, kellően légátjárttá alakított, azaz nagyon jó szaporító, avagy tápkockaföldet kapunk. Ennek kettős haszna van, hiszen, egyrészről valószínűleg olcsóbb, mint a készen vásárolt táptalaj, másrészről ily módon egészen bizonyosak lehetünk benne, hogy ebben a talajban minden benne van, amire a növényeinknek szüksége lesz.

- Gyakorta tapasztalják a termesztők, hogy megnyúlnak a palántáik. Mivel magyarázható ez, s hogyan előzhető meg?

- Elsősorban az lehet a palánták megnyúlásának oka, hogy túl magas hőmérsékletet tartottunk a palántanevelő létesítményben és a megvilágítás is túl gyenge lehetett. Ez utóbbi ok azzal van összefüggésben, hogy kora tavasszal eleve túl magas a borús napok száma, azaz kevés a természetes napfény, így mesterséges megvilágítást kell alkalmazni. Ez a mesterséges megvilágítás azonban nem mindig kellő mértékű, s gyakran nem is tart elég sokáig, így a palánta megnyúlik.

Az általános tapasztalat az, hogy sokkal könnyebb a palánták számára a kellő hőmérsékletet biztosítani, mint elérni a megfelelő megvilágítottságukat. Ebből következik, hogy a palántanevelő helyiségben, higanygőzlámpában számolva, négyzetméterenként legalább 150 Wt/m2 teljesítményű megvilágítást kell biztosítanunk, s a lámpák nem lehetnek távolabb a palántáktól egy méternél. Azért hangsúlyozom a higanygőzlámpák használatát, mert azok színképe közel áll a megfelelőhöz. Nátrongőzlámpákkal még ennél is jobb eredményt érhetünk el, ám ezek ritkábban szerezhetők be a kereskedelemben.

Jó módszer "zömök" palánták nevelésére, ha közel egyforma éjszakai és a nappali hőmérsékleten tartjuk azokat. Ha a paprika esetében nappal 20-21, éjszaka 19 fokot tartunk, akkor nem nevelünk megnyúlt palántákat. Megjegyzem, a nappali hőmérséklet egyenletes tartása a nehezebb, mert amennyiben kisüt a nap, mindjárt felszökik a hőmérséklet a helyiségben. Így a kellő hőmérséklet betartása csak állandó odafigyeléssel és szellőztetéssel lehetséges. Éjszaka ugyanakkor a szükséges 19 fok biztosítása csak megfelelő fűtéssel lehetséges. Ugyanez vonatkozik a paradicsomra is, azzal a különbséggel, hogy három fokkal alacsonyabb hőmérsékletet kell tartanunk.

Amennyiben nem tartjuk be ezeket a hőmérsékleti szinteket, nem figyelünk oda a megvilágításra, óhatatlanul megnyúlt palántákat kapunk, amelyeket legyengült palántáknak is szoktak nevezni. Az ilyen növények hatványozottan ki vannak téve a kórokozók támadásának, akár még a palántanevelés további időszaka során is. Még az is előfordul - korai kiültetésű uborkánál gyakran látok ilyet -, hogy a márciusi nap megégeti a palánták szárát, s tönkreteszi azokat.

- Hol tartanak a munkában a paprikát és paradicsomot termesztők?

- A paprikánál a pikírozásnál (tűzdelésénél), azaz a magoncok szétültetésénél tartanak a termesztők, míg a paradicsomnál már túl is van ezen a műveleten az a gazda, aki hideghajtatásban akar termeszteni. A pikírozáshoz a vetéstől számított 3-4 hetes paradicsompalánta a megfelelő, tehát amikor megjelenik a palánták első cakkos levele, azaz a valódi levélzete. A paprikánál 2-4 lombleveles állapotban megfelelő elvégezni ezt a műveletet.

pszv