Magyar élet
Száz éve született Püski Sándor
2002 márciusában Budapesten egy közös ismerősünk vitt be a Püski Könyvesüzletbe. A találkozást előre megbeszéltük, a 91 éves Püski Sándor már várt ránk, és egy félóra múlva megállapodtunk, hogy vállalják könyvem értékesítését. Utána a beszélgetés tovább folyt könyvekről, magyarságról, múltról, jövőről. Sándor bácsival kapcsolatban sok minden eszembe jutott akkor, csak a kora nem. Ez volt az első találkozásunk és sajnos az utolsó is. De ez a beszélgetés elég volt ahhoz, hogy igazat adjak Jankovics Marcellnek, aki ezt írta Püski Sándorról: "Ez a végtelenül szelíd küllemű ember belül olyan kemény volt, mint a gyémánt. Igaz magyar, nyakas kálvinista. A jó magyar emberben van valami kálvinista, ha katolikus is."
Püski Sándor neve ma már egybeforrott Szárszóval. Az ott szervezett találkozóról, konferenciáról már eddig is sokat írtak, és még többet fognak foglalkozni vele ezután. Azt gondolom, hogy annak az ideológiáját, ami ma Magyarországon történik, nagyon nehéz lesz Szárszó nélkül megfogalmazni.
Hogy megértsük Szárszót, vissza kell térnünk Püski Sándorhoz. Az ő kemény magyarsága jó üzleti érzékkel párosult. Ugyanis a két világháború közötti Magyarországon a folyóirat-, a könyvkiadás és a könyvterjesztés európai színvonalú volt. Püski Sándor ebben a folyamatban észlelte, hogy egyes irodalmilag értékes és a magyar nemzet szempontjából életbevágó művek nem találnak kiadót. 1939 májusában létrehozza saját kiadóját, a Magyar Élet Kiadót, Sinka István Vád című kötetével indít, és folytatódik a sor: Szabó Dezső, Erdélyi József, Veres Péter, Szabó Pál, Kodolányi János, Németh László, Tersánszky Józsi Jenő, és nevek, nevek, ma már a magyar irodalomból jól ismert nevek. Most már csak az a kérdés, hogy azon a Magyarországon, ahol abban az időben mindent kiadtak, leközöltek, a 10, 20 és 50 filléres ponyvaregényeken keresztül Erdős Reneétől Vitéz Somogyvári Gyuláig, miért mellőzték ezeket az irodalmi gyöngyszemeket? Erre a választ Püski Sándor Könyves sors – magyar sors című könyvében olvashatjuk: "A kiadványaimban voltak a magyarországi német- és zsidókérdést kritikai éllel – néha igazságtalan hangsúllyal – tárgyaló vagy érintő részletek, de arányaiban és erejében is nagyobb volt az, ahogy a magyar arisztokráciáról, dzsentriről, középosztályról, sokszor még a parasztról is leszedték ezekben a könyvekben a keresztvizet. Nem rózsavizet hirdettünk, hanem egy beteg nemzet gyógyulását kerestük."
A könyvek egymás után kerültek ki a nyomdából. De a nagy könyvterjesztő hálózatok, amelyek lefedték az egész akkori Magyarországot, nem vállalták a Magyar Élet Kiadó kiadványainak a terjesztését. Püski Sándor nem hátrált meg, és létrehozta saját könyvterjesztő hálózatát, ami a maga nemében egy sikertörténet. Nem lelketlen könyvvigécek, hanem a népi írók könyvei iránt elkötelezett emberek vállalták a terjesztést. 1942-ben Szárszón a református egyház Soli Deo Gloria-táborában hívta össze először háromszáz terjesztőjét, amiről így ír Németh László: "Én már csak a kész meghívóról tudtam meg, hogy egy ilyen konferencia lesz, s azon, mindjárt az első nap, délelőtt és délután is szerepelnem kell... Nem sok hasznát láttam eddig az ilyen felszólalásaimnak... De azért nem tehettem meg, hogy el ne menjek; végül is Püski adta ki A minőség forradalmát, és az efféle konferenciázásoknak köszönhetem, hogy tanulmányaimat tízezrek olvassák. Ilyen hangulatban mentem át egy hétfő reggel a kopár legelőn Szárszóra, hogy túlessek, amin kell... Hátulról igazítottak be a telepre, és így egy negyedórát inkognitóban ácsoroghattam a reggeli vonattal ömlő fiatalok közt, akik akkor fészkelték, sürögték, forogták ki a maguk helyét az apró házacskákban... Ha a magam előadásaival nem is igen lehettem megelégedve, környezetem mégis felvillanyozott... Este egy egész kis csoport kísért át Földvár széléig, ahol laktam, s másnap, amikor felébredtem, a nyüzsgő táborra gondoltam, és nem tudtam megállni, hogy elhatározásommal ellentétben át ne sétáljak Szárszóra. S ott voltam azután mindennap reggeltől sötétedésig... Az ebéd és a délutáni előadás közt két órán át fürdésidőt hagytak, én főként ezalatt fürödtem a magam megtalált elemében, e lelkesedő és viszontlelkesítő, a régitől annyira elütő s érezhetően rajtunk felnőtt értelmiségi ifjúságban... S ott egy negyedórára azt éreztem: igen, így körülülve, így gyönyörű szellemi embernek lenni..."
Ezek után került sor a következő évben az 1943-as szárszói találkozóra, amelyre már hatszáz ember gyűlt össze, és ahol Németh László és sokan mások elmondták nemzetféltő beszédeiket, akkor, amikor Magyarország a II. világháború karmai közt vergődött.
Mi volt Szárszó? 1980-ban egy amerikai megemlékezésen Kiss Sándor református lelkész mondta: "Szárszó program és hitvallás is. Elsősorban a harmadik út mellett, amelynek keretében a magyarság maga alakíthatja ki létformáját és formálhatja jövőjét. Ehhez a tábor készen volt, de a történelem nem adta meg a lehetőséget, hogy valóra válthassa álmait. Az 1956-os forradalom nem jöhetett volna létre nélküle. Erejét pedig eléggé jelzik a kommunista párt meg-megújuló határozatai és kampányai a népi írók és követőik ellen."
A népi írók szellemi örökségének továbbadását Püski Sándor feladatának tekintette a későbbiekben is, 1945 után néhány évig Magyarországon, aztán az Egyesült Államokban hozott létre kiadót és könyvhálózatot, majd hazatérte után itthon is folytatta ezt a munkát. Ma már a család vette át a stafétabotot.
Az 1943-as szárszói táborozásnak kárpátaljai résztvevői is voltak. Bizonyára érdekes és tanulságos lenne megtudni, vajon hogy alakult a sorsuk...
Az 1943-as szárszói táborozás kárpátaljai résztvevői:
Bakos Mária egyetemista római katolikus Beregardó
Balyó Mária Beregszász
Cséke Lajos tanár református Szőlősgyula
Dely Gizella tanár római katolikus Bustyaháza
Joanovics Aurélné háztartásbeli római katolikus Beregszász
Kerekes Béla magántisz
tviselő református Királyháza
Kolozsváry Bálint középiskolás református Királyháza
Krüzsely Erzsébet református Visk
Kukri Béla középiskolás református Munkács
Nyeste Béla középiskolás református Bátyú
Palcsó Miklós középiskolás evangélikus Munkács
Sooky András Bereg
Vántus Bertalan középiskolás református Barkaszó
Szabó Sándor tanító református Nagyszőlős
Szutor László középiskolás evangélikus Beregszász
Teszár József középiskolás református Ungvár
Milován Sándor
