Voltunk. Vagyunk. Leszünk

Trianon - 1920

Volt 91 évvel ezelőttig Európa közepén egy keresztény ország, amelyet az apostoli Szent Korona alatt uralkodó királyok tettek naggyá; amely – ha kellett – pajzsként védte a többi keresztény országot a rázúduló tatár, török veszedelemtől. S volt a magyar nemzet, melynek a szabadság volt a legszentebb értéke, voltunk mi, magyarok, akik Dózsára, Bocskaira, Thökölyre, a nagyságos Rákóczi fejedelemre, Petőfire és Kossuthra néztünk fel a legbüszkébben. Volt egy Magyar Királyság, mígnem Európa nagy keresztény országai írásba nem foglalták, hogy ne legyen.

Van 91 év óta Európa közepén egy szétdarabolt, csonka ország, amely köröskörül önnönmagával határos, amelyből egy szomszédos keresztény ország nagyobb területet tart magáénak, mint a mai hivatalos Magyarország. Van egy európai államszövetség, amely a demokrácia elvein alapul, amelynek országaiban emberemlékezet óta elfogadott gyakorlat a kettős állampolgárság, de amely felszisszen, amikor Magyarország a gyakorlatban alkalmazza ezt az intézményt. Vagyunk mi, magyarok, szerteszét szóratva önakaratunkon kívül más-más országba, akik még mindig őrizzük rendületlenül azt a lelket és nyelvet, amelyet megörököltünk őseinktől, s amelyet tovább akarunk adni a gyermekeinknek és unokáinknak. És valljuk Áprily Lajossal: "Múltunk gonosz volt, életünk pogány, rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom: jó, hogy nem ültem győztes-lakomán s hogy egy legázolt néphez tartozom." Van – egy év óta – egy új ünnepünk: a nemzeti összetartozás napja.

Lesz olyan idő, amikor nem él már egyetlen olyan magyar ember sem Európa egyetlen országában sem, aki még a Trianon előtti Magyarországon született. De emlékezni és emlékeztetni fogunk arra az országra mi, magyarok, és leszünk!