2011. július 1.

„A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos.” (Mt 6, 22)

A szem a lélek tükre – tartja a közmondás. Valóban igaz, az ember tekintete sok mindent elárul. Kifejezhetünk vele érzelmeket, örömöt, bánatot, haragot, meglepettséget, vágyat, lehangoltságot. De a szem által fizikai állapotunkról is közlünk információkat. „Látszik a szemeden, hogy fáradt vagy…” – halljuk rohanó, felgyorsult világunkban elég gyakran. Az ember a szemével tud a legkevésbé hazudni. Becsaphatjuk a másikat szavakkal, mozdulatainkkal, de a tiszta, nyílt, őszinte tekintetet nem lehet megjátszani. A hegyi beszéd végén ezért tanít bennünket Krisztus Urunk az „ép szemre”, a helyes látásra.

De milyen az „ép szem”? Először is meglátja a jót, és meglátja azt is, hogy hol tehet jót. Az ép szem egyszerű, nem bonyolítja a dolgokat. Az ép szem egészséges. Nem lát mindent feketében, nem mások hibáit fürkészi, hanem felismeri a másikban a jó szándékot. Az ép szem nem osztatlan, hanem egységes. Nem kalandozik összevissza, elveszve a részletekben, hanem odafigyel a másikra, és csak a másikra. Arra koncentrál, aki vagy ami épp előtte van. Az ép szemnek egyetlen célja van, meglátni Istent, és megismerni a tökéletes szeretetet.

A szem tükrözi a lélek állapotát, de ugyanakkor ablak is a világra. Ablak arra a világra, amely sokszor sötét a maga nyomorúságával, nehézségeivel. Keserves mások gonoszsága miatt és fájdalmas a szeretetlenség, az emberi test fizikai korlátai és betegségei miatt. De ugyanakkor ablak arra a világra is, amit Isten a jóra teremtett. Hol a természet csodálatos gazdagsága mutatja meg Isten dicsőségét, de arra a világra is, ahol azok az emberek élnek, akiket szeretünk, és akik szeretnek minket. A szem ablak arra a világra, amelyet csak mi tehetünk boldogabbá és jobbá a belső világosság, a bennünk létező, de gyakran megbúvó jóság által.

A te szemed milyen, testvérem?

Szkoropádszky Péter,
görög katolikus áldozópap