Szalai Borbála 85 éves

Ritkán gondolkodik el az ember azon, mi is lehetett első találkozása az irodalommal. Pedig apró gyermek korában mindenki hallott-mondogatott olyan rigmusokat, versikéket, mondókákat, amelyek az édesanyák, nagymamák szájából szólva-megtanulva megajándékoztak csodálatos anyanyelvünk zenéjével, játékosságával, a ritmus csodájával.

Szalai Borbála az a kárpátaljai költő, akinek verseit olvasva-hallva a gyermekkor kedves emlékei bukkannak fel bennünk, felnőttekben. Olyan élmények, mint amelyek gyermekeinket ma is hatalmukba kerítik, ha Bori néni jóvoltából megismerkednek Dongó Danival, Süni Samuval, Csiga Zsigával vagy éppen Nyúl Tamással, az óvodással. Szalai Borbála verseiben minden kis olvasó kedves barátként találkozik a legapróbb cincértől kezdve a dombokon, folyókon át a felettünk őrködő csillagokig. Sok költeménye úgy él a kicsik-nagyok fejében, mint a népdalok: talán nem jut eszünkbe, kinek köszönthetjük a varázst, de olyan jólesik felidézni…

A versvilág csodái mellett azonban tankönyvek, olvasókönyvek sorát is köszönhetjük Szalai Borbálának: a tankönyvkiadó munkatársaként szerkesztője, gondozója volt számos olyan iskolai kiadványnak, amelyekbe a legszigorúbb szovjet időkben is bele tudta csempészni a magyar irodalom legbecsesebb gyöngyszemeit.

Köszönet illeti Szalai Borbálát mindazokért a kincsekért, amelyeket az elmúlt évtizedekben letett a kárpátaljai magyarság asztalára. S kívánjuk, hogy még számos évig gyarapíthassa ajándékai sorát jó egészségben, megőrizve jó kedélyét, csillogó humorát!

m