Az elcserélt röntgenfelvétel

Egy tanulságos történet

A híradóban gyakran hangzanak el információk orvosi műhibákról, olyan tévedésekről, melyek alapjaiban befolyásolják egy ember életét, egészségét és kedélyállapotát. Ilyen hibák megyénk egészségügyi központjaiban is előfordulnak. Tévedni persze emberi dolog, de amikor emberéletek forognak kockán, az mindennél komolyabb veszélyeket rejthet. A közelmúltban egy nagymuzsalyi hölgy szerzett fájó tapasztalatokat ezen a téren: az ő esetében egy elcserélt röntgenfelvétel okozott nehéz napokat.

„Közel három hete súlyosan belázasodtam, s miután a lázcsillapító nem segített, orvoshoz fordultam” – kezdi történetét a hölgy. – Az orvos megvizsgált, s miután meghallgatta a tüdőmet, tüdőgyulladás gyanújával röntgenfelvétel készítését rendelte el. Én a beregszászi klinikán el is készíttettem a felvételt, aminek alapján az orvos igazolta a gyanút: tüdőgyulladásom van. A diagnózis alapján kezelést írt ki számomra, az orvosi utasítás szerint egy hétig kaptam az antibiotikumot tartalmazó vénás injekciót, valamint szedtem a gyógyszereket. Az orvos megkért, hogy az egyhetes kúra után ismét készíttessek röntgenfelvételt. Miután ez megtörtént, a kezembe adott felvételt bevittem az orvosnak. Izgatottan vártam az eredményt, hiszen a tüdőgyulladás nem tréfadolog. Miután az orvos megnézte a felvételt, a rémült tekintetén láttam, hogy valami nagyon komoly baj lehet. Végül nagy nehezen kimondta, hogy az eredmény alapján ugyancsak súlyosbodott a betegségem. Közölte, próbál otthoni kezelést felírni, de amennyiben a következő napokban sem történik javulás, be kell feküdnöm a kórházba, mégpedig a következő hétfőtől. Aznap a pontosabb diagnózis végett még egy felvételt csináltattak velem.

Az elkövetkező három nap maga volt számomra a pokol. Levert voltam a betegségtől, féltem, az aggodalom pedig megannyiszor sírásban tört ki belőlem. Kispénzű emberek vagyunk, de a családdal készültünk a legrosszabbra, s minden, a kórházi kezeléshez szükségesnek tartott dolgot megvásároltunk, hogy ha bent kell maradnom, rendelkezésre álljanak. Hétfőn reggel a nővérem kíséretében – a megbeszélt időpontban – elmentem az orvoshoz még egy utolsó vizsgálatra. Előzetesen megkértük, hogy amennyiben lehetséges, ne kórházban, hanem otthon történő kezelést írjon ki. Miután az orvos meghallgatta a tüdőmet, úgy döntött, hogy konzultál egy másik orvossal.

A kérdéses napon 11 órára kellett visszamennünk, addig egy másik orvosnő bevonásával véget ért a konzílium. A kezelőorvosom elkísért ehhez a doktornőhöz, aki megnyugtatott, hogy nincs komolyabb baj. Ennek őszintén megörültem, a hír hallatán nagy kő esett le a szívemről. Majd újabb meglepetésként közölte velem, hogy sajnálatos tévedés történt: a röntgenfelvételemet összecserélték egy utolsó stádiumban lévő rákos betegével, ez okozta a téves diagnózist. A végső diagnózis céljából elküldtek még egy röntgenfelvételre, melyet „kompenzációként” ingyen kellett volna számomra elvégezniük. A kezelőorvosomtól kísérve mentünk a klinikai röntgenszobába, ahol a dolgozó közölte: itt ingyen röntgenfelvételt nem csinálnak. Ekkor áttelefonáltak az „új kórházba”, ahonnan elirányítottak a „régi kórházba”, ahol aztán végül is megcsinálták ezt az ingyenes felvételt. Ebből kiderült, hogy már nincsen komolyabb baj a tüdőmmel, a gyulladás majdnem teljesen elmúlt.

Hogy miért mondtam el mindezt? Nem vádaskodásból, hanem a tanulság miatt. Hogy felhívjam a figyelmet arra, mihez vezet az emberi hanyagság. Most már majdnem teljesen meggyógyultam, és – mivel nem vagyok haragtartó ember – nem is haragszom senkire, noha senki sem kért elnézést tőlem a történtekért. De azért néha eszembe jut az a másik ember, akivel megcserélték a röntgenfelvételemet. Vajon hogyan érzett ő akkor, mikor kezébe vette a kópiát? Az övénél enyhébb kórkép láttán biztosan boldog volt, hogy „csoda történt”, s esetleg meggyógyulhat. De vajon hogyan érezhet most? Az ő esetében sokkal szomorúbb következményei vannak a hanyagságnak. Hiszen újra meg kell békélnie az elkerülhetetlennel...”

F.Zs.