A magyarok maradni akarnak

Aknaszlatina: Átgondolatlan kitelepítési tervek

2011. július 29., 10:00 , 550. szám
Ebből az épületből akarják kitelepíteni a lakókat – a szemben levőben viszont maradhatnak...

Az egykor virágzó, egyedülálló föld alatti szanatóriumáról is híres bányásztelepülésen, Aknaszlatinán, az egykori szovjet és a későbbi ukrán rablógazdálkodás, a vezetői felelőtlenség és gondatlanság, a szakértelem hiánya technogén katasztrófahelyzetet idézett elő. Nemrég Janukovics elnök utasítására döntés született arról, hogy az állami költségvetésből 149 millió 556 ezer hrivnyát fordítanak a bánya megmentésére és az aknaszlatinai helyzet kezelésére. A kormány megbízott több minisztériumot és a megyei közigazgatást, hogy tíz napon belül dolgozzanak ki konkrét terveket a katasztrófahelyzet felszámolására. A megyei ukrán sajtó ezt követően több ízben is hírt adott a kitelepítési tervekről. Az aknaszlatinaiak pedig csodálkoznak és nem értik a nagy sietség okát.

Megkérdeztük az ügyben Brenzovics László megyei tanácsi képviselőt, a KMKSZ alelnökét: „Az állam katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánította Aknaszlatinát, ami miatt több mint 300 családot terveznek kitelepíteni Talaborfalu (Ňĺđĺáë˙) környékére, ott házakat és tömbházakat építenek a számukra, illetve iskolát és óvodát. A kitelepítendő családok nagy része magyar, arról viszont egyelőre nincs szó, hogy a számukra épülő iskola milyen tannyelvű lesz. Ez a kitelepítés alapjaiban rendítheti meg az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolát, amely Kárpátalja egyik legjobb magyar iskolájává vált az elmúlt években. Továbbá gyengíti a bányászváros magyar közösségét is. Emiatt a KMKSZ elnöksége a jelenlegi tervek szerinti kitelepítést ellenzi.”

Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere tudósítónknak elmondta, hogy a nagyközségi tanácsnál is először a sajtóból értesültek a kitelepítésről. A járási közigazgatási hivatallal és a járási technogén-ökológiai biztonsági és katasztrófavédelmi bizottsággal jóváhagyott tervek szerint összesen 345 embert telepítenének ki: egy ötszintes 70 lakásos tömbház, két 18 lakásos tömbház, egy 10 lakásos tömbház illetve 17 családi ház lakóit. Arra a kérdésünkre, hogy a kitelepítettek valóban többségében magyarok-e, Kocserha János a következőt válaszolta: „Számításaim szerint a kitelepítettek több mint 60%-a magyar, 30%-a pedig román nemzetiségű. Hivatalosan arról nem tájékoztattak egyelőre minket, hogy hová akarják kitelepíteni az érintett lakosokat. A jelenleg hozzánk eljuttatott okmányok egyelőre csak tervek. Információink szerint a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem a szomszédos Alsóapsára, hanem a távoli Talaborfaluba akarják költöztetni őket. Magánbeszélgetést már több érintettel is folytattam, elmondhatom, hogy kitelepülni senki nem akar, ha el is kellene hagyni a lakásunkat, Szlatináról semmiképp nem szeretnének elköltözni.

Egyébként Aknaszlatinán van egy félig kész ötszintes épület biztonságos helyen, amelynek olcsóbb lenne a befejezése, mint egy új építése, és a kitelepítésre ítélt ötszintes tömblakás lakóinak a problémája ezzel meg is oldódna. Aknaszlatinán nincs szabad földterület. Szerintem, ha az állam részéről lenne rá akarat, akkor nem kellene ezeket az embereket olyan messzire áttelepíteni, meg lehetne oldani Szlatinán belül vagy a szomszédos településeken.”

Szedlák Gyula, a KMKSZ Aknaszlatinai Alapszervezetének elnöke, volt bányász szintén a kitelepítés ellen érvelt: „Nekünk itt, Aknaszlatinán szükségünk van minden egyes magyar emberre. Azt akarjuk, hogy gyerekeink magyar iskolában, magyar óvodában magyar nyelven tanuljanak, közösségünk továbbra is megmaradjon. Ezzel a kitelepítéssel viszont egy romboló folyamat indulna be, a kitelepítettek teljesen asszimilálódnának, és az itt maradt közösség is meggyengülne. Nyilván nem lenne ott magyar iskola, de román se. Nincs római katolikus hitközség, templom, és itt maradnának az emberek elhunyt hozzátartozói is a temetőben. Ezeket az embereket a gyökereik ide kötik, nem akarnak elköltözni Szlatináról, és mi összefogva fogunk értük harcolni, hogy ne is kelljen nekik elköltözniük.

Különös a técsői és az ungvári vezetők hozzáállása. Nem kérdezik meg a helyieket, hogy mire lenne itt szükség, hanem ilyen szokatlan tervekkel állnak elő. Például a lezárt területek miatt egyes gyereknek jelenleg a magyar vagy a román iskoláig akár egy irányba 7 kilométert is meg kell tenniük, körül a főút mentén. De minden kérésünk ellenére, három éve nem adnak nekünk egy iskolabuszt!

A kitelepítés ügye is példátlan. Vannak emberi jogok is a világon, nem szabhatják meg, ki hol éljen, mert ezek az emberek nem elítéltek, és nem 1944-et írunk. Ráadásul egyelőre semmi jele nincs a veszélynek a kitelepítésre ítélt területen.”

Az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolába 20 pedagógus 194 gyermeket oktat jelenleg. Benedek Imre iskolaigazgatótól, a helyi nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának tagjától azt kérdeztük, hogyan érintené ez a kitelepítés a helyi magyar iskolát?

– „A kitelepítés mintegy harminc tanulónkat érintené, ami közvetlenül nem veszélyeztetné még iskolánk létét. De ugyanakkor azt gondolom, hogy ha 30-40 gyerekkel csökkenne a tanulólétszámunk, akkor az iskola színvonala visszaesne. Ez pedig beindíthatja az iskola elsorvadását is. A kitelepített családok pedig nem tudják majd magyar iskolába járatni gyermekeiket.

Meggyőződésem, hogy ezt a kitelepítést nem fogják elfogadni a szlatinai családok, nem mennek innen sehová, inkább vállalják, hogy saját felelőségükre maradnak. Kétségkívül nagy gond Aknaszlatinán a munkanélküliség, hisz a bánya teljes bezárásával az utóbbi években 1500 bányász munkája szűnt meg. Inkább erre kellene megoldást találni!”

A kitelepítésre ítélt ötszintes háztól 10 méterre van egy másik ugyanolyan, távolabb még egy. Nehéz elképzelni, hogy ha az egyik veszélyben van, miért nincs a másik? Kondra Károly nyugdíjas bányász a kitelepítésre ítélt házban lakik, kérdésünkre elmondta: „Sajnos ön az első, aki megkérdezte tőlünk, hogy félünk-e és hová költöznénk innen, ha muszáj. Csak azt kérdezték, privatizálva van-e a lakás, hányan lakunk benne, de azt nem mondták meg, hogy milyen okból csinálják ezt a felmérést. Ugyanakkor állítólag a községházán sem tudnak semmit. Tizenhárom éve vagyok nyugdíjas, 37 évet dolgoztam a bányánál. A XXI. században már nem lehet így bánni az emberekkel. Tudtunk nélkül eldöntötték a sorsunkat, visznek bennünket, mint a teheneket?! Nincs itt elég hely házépítéshez, Szlatinán? Ráadásul az itt lakó gyerekek javarésze magyar iskolába jár, hogy tudnak ők majd beilleszkedni egy ukrán tannyelvű iskolába?”

Az ugyancsak érintett Németi Ferenc így vélekedik: „Jártak nálam a hivatalból, akik felírták, hogy mekkora a lakás területe, ki lakja, privatizálva van-e. De nekünk konkrétan még senki nem mondott semmit az elköltözésről. Nehezen tudom elképzelni, hogy ha elindul a kráterképződés, akkor a mi házunk összedől, de a mellette 10 méterre lévő biztonságban marad a szakadék szélén! Ez nem logikus. Ráadásul, amikor ezeket a tömblakásokat építették, még a csehszlovák időszakban keletkezett dokumentációt is átvizsgálták, megállapították, hogy itt semmiféle föld alatti kamarák, vájatok nincsenek. Más kérdés, hogy évtizedeken keresztül szivattyúzták ki a bányából a vizet, több millió köbmétert. Egy liter víz pedig 330 gramm sót old. Azt, hogy merre és mit mosott ki ez a víz, azt senki nem tudja. De én nem félek, nem költözünk innen sehová, nem kényszeríthetnek minket!”

Értesüléseink szerint ottjártunk óta a kitelepítést határozottan ellenző helybéliek aláírásgyűjtésbe kezdtek, mellyel jobb belátásra kívánják bírni a hatalmat. A jelentős központi forrásoknak pedig más, ésszerűbb felhasználását sürgetnék.

Badó Zsolt