Jegyek és utasok

Ukrán vasút

2011. november 4., 09:00 , 564. szám

A jegyekkel való üzérkedés változatlanul jó üzlet Ukrajnában. Ráadásul ahelyett, hogy javulna a helyzet, úgy tűnik, inkább tovább bonyolítják a vonattal utazók életét, például az online jegyvásárlás bevezetésével. Az internetes közvetítők tucatjai ékelődtek az utasok és az Ukrzaliznica közé, s így a legforgalmasabb járatokra még nehezebb lett jegyet váltani.

István egy kárpátaljai vállalat képviselőjeként gyakran utazik Lembergbe és Kijevbe, s nemegyszer előfordul, hogy a sokadszori látogatása sem vezet eredményre a vasúti pénztáraknál, néha szinte képtelenség jegyet venni. Megtörtént már, meséli, hogy az odaútra Kijevbe sikerült jegyet szereznie, de kénytelen volt úgy elutazni, hogy nem tudta, hogyan, mivel tér majd vissza Kijevből Lembergbe. További problémát jelent elmondása szerint, hogy az olcsó, s az alsó fekhelyekre szóló helyjegyek fogynak el először, továbbá, hogy a jegy híján az utaskísérőnek odacsúsztatott pénzt nem lehet elszámolni a munkahelyen, hiszen nem adnak róla számlát. Az utolsó pillanatban azért rendszerint sikerül megszereznie a szükséges jegyeket, ismeri el, de nem érti, teszi hozzá, hogy ha a világon mindenütt sikerül megoldani a jegyelővételt, Ukrajnában miért nem működik még mindig a rendszer?

A szakértők mindenekelőtt abban látják a mára kialakult helyzet okát, hogy 2007-ben eltörölték azt a korábbi rendszert, amelynek értelmében csak személyi igazolványra adtak ki jegyet a pénztáraknál az utazni kívánóknak, s ezzel a liberalizációval elsősorban a jegyüzéreknek kedveztek. A vasútnál viszont megjegyzik ezzel kapcsolatban, hogy jegyüzérek a személyi igazolványos rendszer idején is akadtak.

Tovább nehezítette mostanság a hétköznapi utazók életét – főként a nagyvárosokban – az internetes jegyrendelés és házhozszállítás lehetőségének bevezetése. A vasúttársaságnál az utóbbi évek egyik legsikeresebb kezdeményezésének nevezték ezt az újításukat, s mint a Korreszpondent hetilap összeállításában megállapítja, rengetegen látták meg a jó üzlet lehetőségét az online jegyeladásban, egyedül a fővárosban mintegy kéttucatnyi erre szakosodott cég alakult.

Első pillantásra valóban fogyasztóbarát megoldásnak tűnhet lehetőséget teremteni ahhoz, hogy az utazónak ne kelljen a pénztárnál ácsorognia, idegeskednie, hanem kényelmesen rendelhesse meg a jegyét, ki sem mozdulva otthonról. Csakhogy ezek az internetes cégek nagy mennyiségű jegyet kötnek le tevékenységükhöz, mintegy 25 hrivnyás felárral adják tovább darabját, s további 50–70 hrivnyát számítanak fel a házhozszállításért, mutat rá a lap.

Az sem csoda így, ha a hagyományos módon, a pénztárnál próbálkozó polgároknak esetleg a korábbinál is kevesebb jegy jut. Ez főleg azért fontos, mert Ukrajna azért a kétségtelen haladás ellenére továbbra is elmarad az európai átlagtól a háztartások számítógépekkel való ellátottságát illetően, vagyis az utazók túlnyomó többsége még mindig a hagyományos módon, a pénztáraknál vált jegyet.

Figyelemre méltó, hogy a tekintélyes felár ellenére az internetes jegyvásárlás egyre nagyobb teret hódít. Az Ukrzaliznica idén félév alatt 130 ezer jegyet értékesített ezen a módon, vagyis majdnem ugyanannyit, mint az egész tavalyi esztendő folyamán. Ám ez a mennyiség elenyésző a társaság 425 milliós éves utasforgalmához képest, miközben egyetlen szakértő sem vállalkozik megbecsülni, hogy ehhez az üzleti forgalomhoz valójában hány helyet kötnek le előre az online eladók az egyébként is szűkös keretből, mutat rá a Korreszpondent. Meglehet, ez a helyzet átmeneti, s csupán az az oka, hogy az ukrán rendszer még nem járatódott be, ám ez sovány vigasz azoknak, akik jegyre várnak.

A jegyhiány és az üzérkedés elleni leghatékonyabb orvosság az volna, mondják a hozzáértők, ha annyi vonat közlekedne az országban, amennyi kényelmesen elszállíthat minden utast, mert akkor senki sem kényszerülne idegeskedni, s így vagy úgy, de drágábban venni a jegyet. Csak hát mindannyian tudjuk, hogy ezektől a paradicsomi állapotoktól még messze járunk.

Akik gyakran utaznak, azt is tudják, hogy Ukrajnában az a legvalószínűbb módja a jegyvásárlásnak, ha pontosan 24 órával a vonatunk indulása előtt keressük fel a vasúti jegypénztárat. Ekkor oldják fel ugyanis, és bocsátják áruba a meg nem erősített helyfoglalások, a különféle állami struktúrák számára lekötött jegyek egy jelentős hányadát, amelyek a rendelkezésre álló utashelyek számának akár 30-40 százalékát is kitehetik. A jegyüzérek számára paradicsomi ez az állapot, hiszen azok a polgárok, akik biztosra akarnak menni az utazással, nem várhatnak az utolsó pillanatig a jegyvásárlással, így nincs más választásuk, mint hogy a feketézőkhöz forduljanak.

A vasútnál azt mondják, ezt a rendszert még a Szovjetuniótól örökölték, s folyamatban van a fokozatos átalakítása. Azonban a jegyüzérek is alkalmazkodnak a változó feltételekhez, amihez egyesek szerint ideális lehetőséget biztosít számukra az internetes jegyvásárlás rendszerének bevezetése, hiszen gyakorlatilag legalizálhatják általa a tevékenységüket.

A jegyüzérek azért a régi jól bevált módszerekről sem mondtak még le. Az évek során tökéletesített rendszer szerint vásárolják fel továbbra is a legnépszerűbb útvonalakon közlekedő szerelvények helyjegyeit. Ebben az Ukrzaliznicának az a jelenlegi korlátozása sem akadályozza őket, miszerint egy személynek csupán kilenc jegyet adhatnak el, hiszen nincs olyan szabály, amely megakadályozná őket abban, hogy minden további pénztárban is vegyenek 9-9 darabot.

Az üzletelők másik népszerű jegyszerzési módszere, hogy a vasúti pénztárak mellett állva felvásárolják azoknak a jegyeit, akik valamilyen okból vissza akarják azokat váltani. Az utasok szívesen belemennek az üzletbe, hiszen a jegyüzérek, akik később úgyis felárral adnak túl a jegyeken, a teljes vételárat kifizetik nekik, míg a pénztárakban jelentős kezelési díjat vonnak le tőlük hasonló esetben.

Jelentős résztvevői ennek a sajátságos utazási biznisznek a vasúti utaskísérők, akik potyautasokat helyezhetnek el a lefoglalt, ám később ki nem fizetett, igénybe nem vett, azaz üresen maradt helyeken. Így ugyan akár többe is kerülhet az utazás, mintha a pénztárban váltottunk volna jegyet, de viszonyaink között az emberek általában már annak is örülnek, ha egyáltalán feljutnak a szükséges vonatra. Arról nem is szólva, hogy ha az utaskísérők a leggyakrabban üresen maradó drága hálókocsis helyek valamelyikén helyezik el az utast, akkor a tényleges jegyárnál olcsóbban is utazhatunk kényelmesen.

A helyzet ismerői a hatóságok keményebb fellépését, a jogszabályok szigorítását sürgetik, ami indokoltnak tűnik. Jelenleg 51 hrivnya birság szabható ki a vonatjegyek újraeladásáért, ami természetesen senkit, semmitől nem riaszt vissza.

(szcs/Korreszpondent)