2011. december 2.
A szeretet örök élet
A keresztény emberek, de úgy gondolom még a nem hívők számára is a legismertebb evangéliumi történet Krisztus Urunknak az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéde. Talán egy kicsit kevésbé ismert az a körülmény, milyen apropóból hangzott el ez a történet Jézus szájából. Egy törvénytudó, hithű zsidó ember próbára akarta tenni Jézust, és így szólt: „Mester, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Lehet, hogy ezt a kérdést próbatételnek szánta ez az ember, de vajon mi, ma élő emberek, amikor az Istenre gondolunk, ez-e az első kérdés, ami eszünkbe jut. Vajon nekünk, a XXI. században küzdő embereknek vannak-e ilyen kérdéseink, vagy egész más dolgok foglalkoztatnak bennünket? Vajon, amikor imádságban kéréseket terjesztünk az Isten elé, akkor elsők között szerepel-e az üdvösség kérése. Sajnos legtöbbször nem így van. Az imádságaink tele vannak olyan kérésekkel, amelyek a földi boldogságunkat segítik, kérünk egészséget, anyagi előrejutást, családi békét. Ami nem rossz dolog, csak sajnos mindezek mindössze pillanatnyi boldogságot jelentenek az örök élethez viszonyítva, pedig mi sokkal nagyobb boldogságra vagyunk hivatva. Így válik az írástudó kérdése számunkra is próbatétellé, hisz hozzánk is szól a kérdés: mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?
Jézus kérdéssel válaszol: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” A törvénytudó, ismerve Jézust és ismerve a törvényt, válaszol: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus helyesli a válaszát, de a törvénytudó igazolni akarván magát, tovább kérdezi Jézust. „Kit tekintsek felebarátomnak?” – hangzott el a kérdés a törvénytudó ajkáról, és hangzik sajnos még ma is a mi szívünkből, hiába kapta meg a választ az emberiség lassan 2000 éve. Hiába ismerjük talán a legjobban az evangéliumi példabeszédek közül az irgalmas szamaritánus történetét, még mindig különbséget teszünk ember és ember között. Jézus pont azt akarta elérni ezzel a történettel, hogy a szeretet jegyében mindannyian egyek legyünk. Legalább ezt tudnánk elérni, hogy ugyanúgy viszonyuljunk az egyik emberhez, mint a másikhoz. Hisz hogyan szerethetem a felebarátomat úgy, mint önmagam, ha nem tudom, ki az én felebarátom. Pedig ez lenne a cél. Nem kér lehetetlent, semmi rendkívülit Jézus. Nem kell felülmúlnunk saját magunkat. Nem kell megtanulnunk valami rendkívüli szeretetet. Csak úgy kell szeretnünk a másik embert, ahogy már tudunk szeretni, ahogy megtanultuk saját magunkat szeretni.
Karácsonyra készülve nagyon sok szó esik a szeretetről, de mindaddig csak üres szó marad az, amíg nem váltjuk tettekre. A szeretet nem részvét vagy csak egy puszta érzés. A szeretet tettekben nyer értelmet. Testvérem, szeresd felebarátodat! Szeress minden embert, akinek szüksége van szeretetre, akit megvert, összetört az élet. Egyformán szeresd őket, mert az Isten ugyanazzal a céllal teremtett engem, mint a többi embert, mindannyiunkat szeretni akar az örök boldogságban az ő túláradó szeretetével.
Szkoropádszky Péter
palágykomoróci görög katolikus áldozópap
