Jó tanácsok házi kedvenceink helyes táplálásához

2012. január 13., 09:00 , 574. szám

A kutya húsevő ragadozó, amely fogalom nem keverendő össze a csontevő állat kifejezéssel. Nem kell elfelejtenünk, hogy kutyánk nem konyhamalacnak született, és nem minden szerves hulladékot képes feldolgozni.

A helyes táplálás

A helyes táplálás első számú szabálya: a kutya nem arra való, hogy „hasznosítsa” az asztali maradékokat és a konyhai hulladékot. A szükséges táplálék mennyisége testtömegtől, életkortól és egészségi állapottól függ. Az ideges, mozgékony, kis testű, rövid szőrű és vékony bőrű állatok energiaigénye magasabb. A szabad ég alatt tartott kutyáknak több energiára van szükségük, mint a keveset mozgó, elhájasodott, fűtött lakásban élő társaiknak.

Amennyiben saját magunk készítjük el kutyánk táplálékát, aranyszabályként fogadjuk meg: mindig főzzük meg a húsféléket. Főzéssel a kórokozókat, a galandférgek lárváit is el tudjuk pusztítani. A napi táplálékadag kétharmad részben húsból áll. Ehhez a húsmennyiséghez adjunk forrázott zabpelyhet, főtt rizst vagy egyéb szénhidrátokban és rostokban dús élelmiszert, melyek serkentik a bélmozgást. Vitaminpótlásként sárgarépát, zöldsalátát adagoljunk. Ne adjunk a kutyának káposztaféléket, felfúvódást okoznak. Tartózkodjunk a hüvelyesek adásától, mivel egészben lenyelve nehezen emészthetőek, ne etessünk füstölt halkészítményt az állattal.

Jól emészthető fehérjeforrás a túró is, adhatunk heti egy-két alkalommal egy-egy tojást. Részesítsük előnyben a margarint vagy a növényi olajokat.

Már kölyökkorban el kell kezdeni a megfelelő étkezési szokások kialakítását. Adjunk megfelelő időt a táplálék elfogyasztására. Ez ne legyen túl rövid, de túl hosszú sem. Általában 15 perc után vegyük el a kutya elől a maradékot. Ha az étel állandóan előtte van, válogatós vagy kövér lesz.

Az etetések gyakorisága: 6 hónapos korig naponta háromszor, ezt követően 12-14 hónapos korig naponta kétszer, az ennél idősebb kutyákat pedig naponta egyszer etessük, mindig ugyanabban az időben. Ne szoktassuk rá kedvencünket a napközben adott finom falatokra, különben minden alkalommal, amikor látja, hogy a gazdi eszik, „alamizsnáért” fog könyörögni, és az ünnepi asztalnál ülő vendégeinket sem hagyja békén. Elhízott kutyáknál a hét egy napját kinevezhetjük böjti nappá.

A háziasított kutya rokonai, az ősnek tekintett farkassal az élen, természetes körülmények között az elfogyasztott zsákmányállatok révén csontos hússal táplálkoznak.

Csontok

Kedvenc kutyánk természetes tápláléka a csontos hús lenne, meghagyva neki a lehetőséget, hogy a nagyobb méretű csontokat kedve szerint rághassa.

A szilánkosan törő csirke-, kacsa-, liba-, pulykacsontokat mellőzni kell a kutyák étrendjéből, mert ezek a csontok nagyon kemények, élesen törnek, és az éles szilánkok felsérthetik a bél nyálkahártyáját, továbbá át is fúrhatják a bél falát. Bizonyos formájú csontok, például csigolyák etetése szintén végzetes következményeket okozhat, megakadva a tápcsatornában.

Hosszú, csöves csontok (marhalábszár pl.) alapos főzés után hosszú időn keresztül tartó elfoglaltságot adhatnak az ehető részeket lefaragó kutyáink számára.

Nyers hús

A nyers hús kórokozók forrása lehet, etetése jelentősen növeli a belső élősködők felvételének veszélyét is.

Egyes bélféregfajták rágcsálókban és egyéb kisebb emlősökben kezdenek élősködni, majd az őket elfogyasztó húsevők szervezetében fejlődnek ki, és azt tartósan károsítják. A kutyáinkban élősködő férgek között pedig több olyan is található, melyek nem megfelelő higiéniás körülmények között az emberre is veszélyt jelentenek.

A nyers húsból számos kórokozó baktérium is a kutyák szervezetébe kerülhet, nagy mennyiségben felvéve szalmonellák is okozhatnak hányással, hasmenéssel, akár elhullással járó megbetegedést. A sertéshúst csak alapos főzés után szabad kedvenceinknek tálalni, mivel a belsőségből a kutyák szervezetébe juthat az Aujeszky-betegség vírusa, amely a kutyáknál és a macskáknál veszettségre emlékeztető tüneteket (görcsök, nyálzás, tudatzavar és egyéb idegrendszeri tünetek) idéz elő, majd az állat elhullásához vezett.

Házikoszt

A legtöbb háznál a család kedvencei a gazdik által meghagyott maradékot eszik. Ez helytelen gyakorlat. Az ember számára tervezett táplálék erősen eltér a kutya élettani igényeitől. A fehérjék, szénhidrátok, zsírok mennyisége és összetétele nagymértékben különbözik attól, amire a kutyának szüksége lenne, a fűszerek és egyéb összetevők idegenek a kutya számára. Kedvencünknek az első számú energiaforrást a zsírok jelentik, ebből mintegy 50%-ra van szükségük.

A kutyák mintegy 20-28%-nyi fehérjére van szükségük, ami az ember igényének a kétszerese. A nem megfelelő táplálás növeli az elhízás, a cukorbetegség és egyéb anyagcsere-betegségek veszélyét, és csökkenti a kutyák várható élettartamát.

Megengedhető a megfőtt csontos húst az eb által szívesen fogyasztott növényi táplálékkal vegyesen feltálalni. Ebben az esetben tápanyag-kiegészítők is szükségessé válhatnak.

Csokoládé

Az emberi fogyasztásra készült csemege a kutyák számára emelten káros hatású, mivel magas zsír- és szénhidráttartalma következtében az állatok körében elhízást, egyes esetekben hasnyálmirigy-gyulladást okoz, a kakaóbab hatóanyagai, a teobromin alkaloid súlyos mérgezést okozhatnak. A kutyák csokoládémérgezési tünetei általában 6-12 órával a fogyasztás után jelentkeznek. A vezető tünetek a hányás, hasmenés, a has nyomásérzékenysége, fokozott vízivás, izgatottság, szapora szívverés, nyálzás.

A teobromin speciális ellenszere nem ismert, ezért a leghatékonyabb mód a megelőzés: a kutyát eltiltjuk a csokoládé fogyasztásától, és a lakásban elzárva tároljuk az édességeket.

Kutyatápok

A kész kutyatápok három kategóriába sorolhatók: konzervek vagy nedves tápok, félig nedves és száraztápok.

A feltűnően olcsón kínálgatott konzervekről csak azt az egyet tudhatjuk biztosan, hogy a teljes értékű tápláléktól igen messze állnak.

Az ízletes konzerveket a kutyák szívesen fogyasztják, de az ízletesség nem egyenlő a minőségi összetevőkkel. Számos konzerv a legolcsóbban beszerezhető vágóhídi hulladékokból készül, emellett mesterséges tartósítószereket, színezékeket, ízfokozókat is tartalmaz.

A száraztápok között is találunk silány alapanyagokból összeállított, rossz minőségű termékeket, azonban léteznek teljes értékű, önmagukban etethető száraztápok. A kitűnően összeállított tápanyagkeverékek sem képesek viszont a kutya vízigényét fedezni, sőt száraztáp etetése mellett a kutyának több vizet kell innia, mint természetes nedvességtartalmú táplálkozás esetén. Vízfogyasztásban az elfogyott száraztáp minimum kétszerese ajánlott. Ha el akarjuk kerülni a mozgásszervi problémák kialakulását, a száraztápokat kalciummal kell kiegészíteni. Nagyon sokféle csonterősítőt választhatunk, fontos a legalább 3:1-es kalcium:foszfor arány.

A kutya kiegyensúlyozott étrendet kíván. Az olyan étrend, amelyben valamelyik tápanyag túlsúlyban van, vagy éppen hiányzik, az egyensúly felborulása miatt elhízáshoz, vagy hiánybetegségekhez és egyéb egészségügyi problémákhoz vezet.

A fényes szőrzet, jó csontozat, ép fogak, a szabályosan működő emésztés és az idős korban is megtartott természetes mozgás mind a helyesen megválasztott táplálás jelei.

A tápválasztási lehetőségekről kérjük ki állatorvos véleményét.

Legeza Attila,
a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati szakosztályának tanára