2012. január 20.
Bizonyíték, hálaáldozat, szolgálat
„...minden jó fa jó gyümölcsöt terem...” Máté 7:15–23.
A Himnusz születése napján szól hozzánk e mai vasárnapon a hegyi beszédből Jézus Krisztus tanításának eme tétele, mely röviden arról szól, hogy a hamis prófétaság olyan veszedelmes, romboló és mérgező, mint az álhírlapíró. Jézus küzd ez ellen, küzdött hajdan Ezékiel és Jeremiás is. Mint kétes egzisztenciák, a nép szent érzéseit és jóhiszeműségét mindig a saját maguk érdekeinek gyümölcsöztetésére használták fel – ma is vannak ilyenek.
Jézus azt mondja, próbáljátok meg: Nem báránybőrbe bújtatott farkasok-é? Hogyan? A felelet igen egyszerű: Gyümölcseikről, mert a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa meg rossz gyümölcsöt.
1. A gyümölcs – bizonyíték. A szó és tett, a szív és élet, a belső és külső, a fa és gyümölcs egysége lehetetlenné teszi a képmutatást és a szertartásos kegyességben való bizakodást. A jó fa gyümölcse szemmel is látható, mint a magyar földön, a Himnusz szerint is, Kunság mezején az érett kalász és Tokaj vesszején a csepegő nektár. A hit és vallásosság nem biztosítja az üdvösséget, mert az üdvösség egy életminőség következménye, amelyet az ujjászületésben nyerünk azáltal, hogy Isten elfogad gyermekének, s mi pedig hit által elfogadjuk az Ő bűnbocsátó kegyelmét. Ezt nem pótolja semmiféle érdem, erőlködés, csodatétel: ez a kiválasztó kegyelem műve.
2. A gyümölcs – hálaáldozat. A keresztyén ember nemcsak bizonyítja gyümölcseivel, hogy Isten megváltott gyermeke, hanem életfája minden gyümölcse hálaáldozat is. Mert lehetetlen dolog – mondja káténk, hogy akik Krisztusba olttattak, azok ne teremjék a háládatosság gyümölcseit. Még gondozott, jó fa esetében is van olyan évjárat, amikor alig van gyümölcs a fán, máskor meg olyan bő a termés, hogy roskadoznak az ágak. Voltunk már így mi is, pedig az örökkévalóság sem lesz elegendő arra, hogy megháláljuk mindazt a sok jót, amit velünk tett.
3. A gyümölcs – szolgálat, azaz misszió. Egy nem helyénvaló népi mondás szerint: „Pap dolga a Miatyánk.” Az igei bölcsesség szerint pedig: „Királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagyunk.” És ha igaz, hogy ,,minden magyar minden magyarért felelős” ugyanúgy igaz, hogy mi keresztyének mindenkiért felelősek vagyunk. Nem szédíthet el senkit, ha Isten kegyelméből valaki nagy dolgokat cselekedett, ha a világ egy kis darabját megtisztítottuk és átalakítottuk, ha végeztük a szeretetnek, gyógyításnak és egyházépítésnek csodáit. Ha ezzel dicsekszünk a világ előtt és igényeket jelentünk be, akkor a végítéletben ezt fogjuk hallani: „Sohasem ismertelek titeket.” Ellenben Jézus más helyütt ilyet is mond: „Jertek, én Atyámnak áldottai...”
Józan Lajos huszti ref. lelkipásztor
