Ki dönthet a falu nevéről?

Szolomonove vagy Tiszasalamon?

2012. február 17., 09:00 , 579. szám

Novemberben már beszámoltunk arról, hogy Palkó Katalin magyartanár, a Tiszasalamoni KMKSZ-alapszervezet elnöke és Kovács István, a helyi református gyülekezet gondnoka beadvánnyal fordult a helyi tanácshoz, hogy kapja vissza az ukrán–magyar–szlovák hármashatárnál fekvő falu az 1944 előtti hivatalos nevét. Tiszasalamont ugyanis a szovjet korszak elején Salamanavére keresztelték át, majd 1964-től Szolomonovo, ukránul Szolomonove lett, és máig is ez utóbbi a hivatalos neve a Tisza-parti településnek. Galina Malinics polgármester asszony viszont kezdettől fogva ellenzi a névváltoztatással kapcsolatos népszavazást, amelyet az elmúlt szombaton is igyekezett minden eszközzel megakadályozni.

A történet megértéséhez tudnunk kell, hogy a hivatalos nevén Szolomonovei Községi Tanácshoz tartozik Tiszasalamon mellett az 1920-as években a csehszlovák hatóságok által létrehozott Sztrázs kolónia is, ahol a Verhovina vidékéről betelepített ukránok élnek, közülük való a polgármester asszony is. Jelenleg a Szolomonovei Községi Tanács területén élők körülbelül 70%-a magyar nemzetiségű, ők Tiszasalamon területén élnek, 30%-uk pedig ukrán, ők viszont javarészt Sztrázson laknak.

A novemberi falugyűlésen éles viták alakultak ki az ukrán és magyar lakosok között, a magyarok népszavazást követeltek a falu nevéről, amit a polgármester asszony anyagi okokra és a névváltoztatás állítólagos hátrányaira hivatkozva elutasított. De a kezdeményezők nem adták fel, jogászokhoz fordultak, és Ukrajna Önkormányzati Törvényével összhangban január 31-én egy 13 helybéli lakos által aláírt beadványban tudatták a helyi tanáccsal, hogy 2012. február 11-én 4 órára gyűlésre hívják a falu lakosságát, hogy megválasszák a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat összegyűjtő kezdeményező csoportot. Kérték továbbá a gyűlés lebonyolításához a községháza üléstermét, valamint a közrend biztosítását.

Ezek után a polgármester asszony is gyűlést hirdetett arra az időpontra, ugyanarra a helyre, ő viszont nem a népszavazás ügyében, hanem konkrétan a falu nevének megváltoztatása kérdésében – ezzel a „trükkel” próbálva megakadályozni a népszavazást.

A községházára érkezve kezdetben sok helybélihez hasonlóan tudósítónknak sem volt világos, hogy miért regisztrálják két helyen is a gyűlésre érkezőket. A bejáratnál a népszavazás kezdeményezői, az ülésteremben pedig a községháza alkalmazottai. Csakhogy a mozgósítás túl jól sikerült, a gyűlésre érkezők többsége nem fért be a szűkös ülésterembe. Három régió párti járási képviselő és Szallár Sándor, a KMKSZ járási tanácsi frakciójának vezetője is megjelent váratlanul, akik külön előzetes megbeszélésre hívták a szervezőket. Közülük Vira Dankó igyekezett a törvények félremagyarázásával menteni a polgármester tarthatatlan helyzetét, míg Szallár Sándor a nép demokratikus jogainak érvényesítése mellett érvelt. Hosszas egyeztetés után a népszavazást kezdeményezők közül Kovács István, a helyi református gyülekezet gondnoka arra kérte a jelenlévőket, hogy menjenek ki az épület elé, ott mindenki elfér. Miután az emberek többsége kivonult, Galina Malinics polgármester asszony a községháza lépcsőjéről azt kérte, hogy menjenek vissza az ülésterembe, mert ott lesz a gyűlés. De erre már nem került sor, mert Szubota Erzsébet volt polgármester megnyitotta a szabadtéri gyűlést, és kijelentette, hogy a kialakult helyzetben csakis népszavazás dönthet arról, mit akar a falu lakossága. Majd a kezdeményezők közül Palkó Katalin tanárnő magyarul, a jogász végzettségű Mihail Dorij, ugyancsak a népszavazást támogató, Salamonban élő bankszakember pedig ukrán nyelven ismertette az idevonatkozó törvényi szabályozást. A hidegben ácsorgó tömeg látható többsége megszavazta a falu történelmi nevének visszaállításáról döntő népszavazás kezdeményezését. Megszavazták továbbá, hogy legyen ismét Tiszasalamon a település neve, majd megválasztottak egy tíztagú kezdeményező csoportot, akik a népszavazáshoz szükséges aláírásokat lesznek hivatottak összegyűjteni. A csoport elnökévé Palkó Katalint választották, majd a legtöbben hazaindultak.

De a döntéssel természetesen nem minden jelenlévő értett egyet. Egy hölgy ukrán nyelven azt kiabálta: „Ez itt ukrán föld! Én ukrán vagyok! Akinek nem tetszik, menjen haza Magyarországra!” A magyarok közül többen azt bizonygatták, hogy nekik bizonyíthatóan évszázadok óta itt élnek az őseik, míg a sztrázsiak szülei a II. világháború után kerültek ide: „Ne ők akarják megmondani nekünk, hogy mi ennek a falunak a történelmi neve!” „Ők egyébként is egy másik faluban, Sztrázson élnek.”

A kinti gyűlés után a népszavazást ellenzők az ülésteremben folytatták a gyűlést, ahol nyilván a „demokrácia összes alapelvét betartva” megszavazták, hogy Szolomonove nevéről nem lesz népszavazás.

A történetben az a szomorú, hogy makacs ellenállásával Galina Malinics polgármester asszonynak sikerült egymás ellen fordítania Salamon és Sztrázs lakosságát, illetve maga ellen a település magyarságát, akik nélkül nem lehetett volna polgármester. Végül előbb vagy utóbb, minden bizonnyal mégis csak lesz népszavazás, hisz a lakosság többsége ezt akarja. Bármennyire is nehéz ezt tudomásul venni, de egy demokráciában a többség akarata dönt, amit az azt ellenzőknek is el kell fogadniuk. Ellenkező esetben nincs demokrácia!

Badó Zsolt