Egy jog, amellyel nem éltek, elveszett?
„Édesanyám szinte egész életében szülőfalujában élt. Azonban nem sokkal azelőtt, hogy 1991-ben felosztották volna az ottani kolhoz földjét, elköltözött onnan. Tavaly az örököseként a községi tanácstól tájékoztatást kértem a földrészlegről, amely joggal illette meg édesanyámat. Azt a választ kaptam, hogy elfelejtették őt felvenni a névsorba, amikor a földosztás folyt. Azt is mondták, hogy túl későn fordultam hozzájuk, túl sok idő telt el ahhoz, hogy bármin változtatni lehetne. Valóban nem számíthatok már édesanyám földtulajdon-részére?”
– A földtulajdonrészre jogosult polgárok körét és a tulajdon kiadásának rendjét Ukrajna elnökének A mezőgazdasági vállalatok és szervezetek kollektív tulajdonába átadott földek felosztásáról címet viselő, 1995. 08. 08-i, 720. számú rendelete szabályozza. Ezek szerint földtulajdonrészre igényt tarthatnak a kollektív mezőgazdasági vállalat, mezőgazdasági szövetkezet vagy részvénytársaság tagjai, beleértve a nyugdíjasokat is, akik korábban a dolgozói voltak, s a tagjai maradtak a kollektív földtulajdonjogról kiadott állami okmányhoz mellékelt névsor szerint. Tehát csak azok a polgárok jogosultak földtulajdonrészre, akik tagjai az adott mezőgazdasági vállalatnak, s szerepelnek az említett névsorban.
Az ön édesanyjának szerepelnie kellett volna azon listák egyikében, amelyeket a taggyűléseken hagytak jóvá, s amelyeket ezután továbbítottak a falusi tanácsokhoz és a járási földosztályokra. Ezek után édesanyjának meg kellett volna kapnia a földjegyet, amely alátámasztotta volna, hogy jogosult egy bizonyos földterület kiutalására, melynek alapján megkaphatta volna a földtulajdont igazoló állami okmányt. Amennyiben azonban az édesanyját nem vették fel e listák valamelyikére, szinte semmit sem lehet már tenni. Ráadásul azt se feledje, hogy csak az örökölhető, ami létezik, amit örökbe hagytak. S bár édesanyjának valóban joga volt a földtulajdonrészre, ezt a jogát sohasem érvényesítette. Mivel senki sem tisztázta idejében ezt a helyzetet, a szóban forgó jog lényegében elveszett.
Ebben a helyzetben már legfeljebb csak annyit lehet tenni, hogy amennyiben rendelkezésére állnak olyan dokumentumok, amelyek igazolják édesanyja jogát a földtulajdonrészre (dokumentumok, amelyek igazolnák, hogy tagja volt a szóban forgó mezőgazdasági vállalatnak), kérje a községi tanácstól, hogy ismerje el édesanyjának ezt a jogát. Ennek az elismerésnek a birtokában forduljon a helyileg illetékes járási állami közigazgatási hivatalhoz, s kérje a földtulajdont igazoló állami okmány kiadását. Amennyiben a hivatal megtagadja az okmány kiadását, jogában áll a bírósághoz fordulni. A bírósági eljárás elhúzódhat, a per kimenetele pedig kétséges. A gyakorlatban a bíróságok gyakran egymásnak ellentmondó ítéleteket hoznak az efféle ügyekben, a vállalkozás mégsem egészen reménytelen, talán megér egy próbát.
hk
