Nagy hóban fontos a vadak etetése

Az ungvári járási Sza­ló­kán többször is előfordult, hogy lakott területre, a kertekbe is bemerészkedtek a fácánok, a nyulak pedig lerágták a kis facsemeték kérgét, jelezve, hogy a nagy hóban egyre kevesebb táplálékot találnak. A Tisza Vadásztársaság szalókai 3. számú brigádjának tagjai mostanában hetente háromszor is csöves kukoricával és magokkal telerakott hátizsákokkal indulnak a határba, hogy etessék az állatokat. Vasárnap délután velük tartottunk.

Az út menti etetőhelyeken fácánokat, az egyik helyen pedig egy népes fogolycsapatot láttunk, majd a Patak jegén gyalog folytattuk az utat a 60 centis hóban. A településtől távol, a víz melletti bokrokból tucatjával repültek fel a fácánok, az etetőhelyeken a sok kukoricacsutka, illetve nyúl- és fácánnyom jelezte, hogy a vadak szívesen látogatják ezeket a helyeket. A nyulak sok helyen lerágták a bokrok fiatal hajtásainak kérgét, a nagy hó alól ugyanis nem tudnak maguknak más élelmet kikaparni. De a hóban hagyott nyomok elárulták, hogy él ott vidra, vaddisznó és vadmacska is.

A vadászok otthonról hozzák a kukoricát, hisz az idei télre az illetékes hatóság által adott 20 zsák rossz minőségű termény már rég elfogyott. A vadászok panaszkodtak az éjjel terepjárókkal orvvadászó határőrökre, akik éjjellátó eszközökkel cserkészik be a vadat, etetni viszont nem szoktak.

A Patakon lékhalászók otthagyták a jégen a számukra szükségtelen apró halakat és kis réti csíkokat, mit sem törődve azzal, hogy lesz-e nyáron elég hal. A vadászok a még életben maradtakat visszadobták a vízbe. Az orvhalászok megbüntetéséhez, sajnos, nincs joguk.

dózsa