Elkészült a máramarosi levéltári anyagok magyar nyelvű leírása

2012. április 6., 10:00 , 586. szám
Dr. Szabó Géza értékelése

Dr. Csatáry György legújabb kötetének, A máramarosi öt koronaváros levéltára. 1326–1910 címmel a közelmúltban megjelent hiánypótló művének a hivatalos bemutatójára került sor múlt szerdán a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Az esemény a hagyományos főiskolai Rákóczi Napok egyik programja volt.

Az Apáczai Csere János könyvtár olvasótermében dr. Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola elnöke az érdeklődők között üdvözölhette többek között dr. Szabó Géza történészt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület elnökét, a Nyíregyházi Főiskola tanárát, Kujbusné dr. Mecsei Évát, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár igazgatóját, valamint Kutassy Ilonát, a Kárpátaljai Állami Levéltár igazgatóhelyettesét.

Kujbusné dr. Mecsei Éva, bemutatva a kötet szerzőjét, mindenekelőtt dr. Csatáry Györgynek a helytörténeti kutatások, a levéltári források feltárása terén végzett mintegy két évtizedes munkásságát méltatta. Rámutatott, ez idő alatt az elsősorban Rákóczi-kutatóként ismert történész bebizonyította, hogy szívesen kalandozik el szorosan vett szakterületétől a szűkebb pátriája történetét megvilágító levéltári források közkinccsé tétele érdekében. Csatáry György pályafutását levéltárosként kezdte, s örökre levéltáros is marad, hiába a katedra most a munkahelye – szögezte le méltatója.

Dr. Csatáry György főiskolai docens, a Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője könyvéről szólva jelezte, hogy egy hosszú évek óta érlelődő kiadványt adhat át az érdeklődőknek. A nemrég megjelent kötet ugyanis a korábbiaknál részletesebb és alaposabb jegyzék arról, mit tartalmaz az öt máramarosi koronaváros – Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget – levéltára, melynek anyagait ma a Kárpátaljai Állami Levéltár beregszászi részlegében őrzik. Mint megtudhattuk, az iratjegyzék lefordítására és kiadására a szerzőt az a körülmény ösztönözte, hogy munkája során gyakorta találkozott azzal a téves vélekedéssel, miszerint a kárpátaljai levéltár anyagai közül csak igen kevés vonatkozik a máramarosi régióra. Rámutatott: bár Máramaros megye levéltára a második világháborút követően Máramarosszigettel együtt Romániához került, de az öt máramarosi koronaváros közigazgatási központja a Szovjetunióhoz csatolt Técső volt, s ott őrizték annak levéltárát is. Ily módon igen teljes, elsősorban a városok történelmére vonatkozó anyaggal rendelkezünk, ami már csak azért is fontos, mert kárpátaljai viszonylatban eléggé elhanyagolt témáról van szó – jelezte a szerző. Csatáry ezzel kapcsolatban megjegyezte: máig elsősorban Munkács és Ungvár történetéről jelentek meg számottevő munkák, a többi kárpátaljai város vonatkozásában még váratnak magukra a beható levéltári kutatáson alapuló tanulmányok. A kötet előkészítéséről szólva Csatáry György elmondta, az anyagok nyomda alá rendezése nem volt egyszerű, hiszen a levéltári egységek jegyzékét ukrán és orosz nyelvről kellett lefordítani. Ez számos problémát okozott, kiváltképpen azon hibák miatt, amelyeket a dokumentumoknak a szovjet korszak elején megejtett feldolgozásakor követtek el – tette hozzá.

Csatáry György könyve értékes, több aspektusból is hiánypótló munka – hangsúlyozta a kötetet bemutató kiselőadásában dr. Szabó Géza. A most megjelent mű folytatása a szerző azon kitartó munkájának, amellyel bemutatni igyekszik e régió levéltári forrásait – tette hozzá. Szabó Géza a szerzőnek a könyvhöz írt előszaváról szólva megjegyzi: „Kis túlzással azt mondhatnánk, ennek a bevezetőnek a legtöbb bekezdése felhívás egy-egy résztanulmány, egy-egy forráselemzés megírására”. Mint elhangzott, a könyv az iratokat a levéltári rend szerint adja közre, három részben körülbelül két és fél ezer iratot mutat be.

Kutassy Ilona a bemutatott kötetben tárgyalt irategyüttes szakmai ismertetésével kezdte felszólalását, majd méltatta Csatáry Györgynek, egykori kollégájának a levéltár anyagainak széles körű megismertetése terén végzett áldozatos munkáját. Egyebek mellett kiemelte: a máramarosi koronavárosok levéltárát feldolgozó kötethez hasonló munkák nemcsak a kutatók, hanem a diákok számára is vonzóbbá, hozzáférhetőbbé teszik a levéltár anyagait határon innen és túl.

Orosz Ildikó zárszavában örömének adott hangot, hogy az utóbbi években „a levéltár által megnyitott lehetőségek” eredményeként új anyagokhoz jutottunk vidékünk múltjával kapcsolatban. Felkarolva Csatáry György gondolatát, aki reményének adott hangot, hogy idővel elkészülhet a levéltár teljes anyagának magyar nyelvű leírása, a főiskola elnöke meggyőződésének adott hangot, hogy az archívum anyagainak, illetve leírásuknak a jövőben közkinccsé kell válniuk az internet révén.

A könyvbemutatót követően a résztvevők megkoszorúzták a beregszászi Rákóczi-emlékhelyeket.

szcs