Lakodalom van a mi utcánkba’…

IV. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó

Az egyik legfontosabb esemény az emberek életében a párválasztás és az esküvő. Az ehhez kapcsolódó hagyományos mulatság a lakodalom, amelynek lebonyolítását, a vendégek mulattatását magyarlakta vidékeken a nagyvőfélyek irányították és szerencsére irányítják még ma is. Apáról fiúra, öregről fiatalra szállnak azok a vőfélyversek, vicces rigmusok, amelyek oldják a feszültséget, jó kedvre derítik a násznépet. E vőfélyversek, rigmusok és a Kárpátalján még ma is élő különböző lakodalmi szokások összegyűjtése volt Bacskai Béla nagyvőfély célja, amikor 2009-ben a KMKSZ-el közösen megszervezte szülőfalujában, Szalókán az első Kárpátaljai Vőfélytalálkozót. Az akkori találkozót azóta minden évben egy újabb követte. Idén április 22-én Nagydobronyban találkoztak a vőfélyek, ahol a középiskola színháztermének népes közönsége előtt tizenöten mutathatták be tudásukat.

A IV. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó a Nagydobronyi Falumúzeumnál kezdődött, ahonnan a nagydobronyi és a Magyarországról érkezett, földesi hagyományőrzők, valamint a nagyvőfélyek zenei kísérettel vonultak végig Nagydobrony főutcáján, majd a helyi középiskolában az ünnepi ebéd elfogyasztása után kezdetét vette a vőfélyek műsora.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és annak Nagydobronyi Alapszervezete által szervezett rendezvény kezdetén Bacskai Béla lakodalmas nagyvőfély, főszervező köszöntötte a rendezvény meghívott vendégeit: dr. Szieberth Istvánt, a Magyar Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságának politikai főtanácsadóját, Ljubka Katalint, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetőjét, Szalipszki Endre ungvári konzult, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Orosz Ildikót, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnökét, valamint Nagydobrony testvértelepüléseinek, Ajak, Nyírbogdány és Biatorbágy önkormányzati küldöttségeit és a rendezvényen megjelent tizenöt lakodalmas nagyvőfélyt.

Szalipszki Endre ungvári magyar konzul köszöntőjében a magyarországi táncházmozgalomhoz hasonlította a kárpátaljai vőfélytalálkozókat hagyományőrző, értékmentő szerepük miatt. Magyarországról és a Felvidékről is érkeztek vőfélyek Nagydobronyba, ami a konzul úr szerint azt mutatja, hogy a hagyományok, a népszokások összekötnek bennünket. „A mai nap alkalmat ad arra is, hogy tiszteljük és becsüljük azokat az embereket, akik motorjai egy-egy ilyen örömteli, életre igent mondó eseménynek, mint a lakodalom, az esküvő…”

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke köszöntő beszédében arra kérte a hallgatóságot – Ehhez az élő hagyományunkhoz ragaszkodjunk! Ha már egyszer nem alszunk tollas-paplanos ágyban, nem jövünk össze a tollfosztóban, a tengerihántással és a lenvászon készítésével kapcsolatos alkalmak is kimaradnak az életünkből, a lakodalmas szokásainkat és hagyományainkat őrizzük meg. Mert házasodni azért csak házasodunk, ezért úgy tűnik, ez a hagyományunk hosszú távon is fennmaradhat. Vigyázzunk erre, különösen itt, Kárpátalján, ahol nagy nyomás alatt vagyunk a szláv kultúra részéről, és becsüljük meg a vőfélyeket.

Ezután a műsorban egymás után mutatkozott be a 15 nagyvőfély, a kárpátaljaiak közül a csongori Hete János köszöntő-, majd kendőkikérő versekkel kezdte, Breza Imre Szalókáról vicces vőlegény-búcsúztatóval folytatta. A bátyúi Laczkó János pohárköszöntőt mondott, majd szép régi verssel köszöntötte az ifjú párt, a legifjabb generációt képviselő, Makkosjánosiból érkezett Fazekas Attila pedig pikáns tréfákkal folytatta. A bótrágyi Estók János az ízes versek mellett beszélt az egyedül náluk szokásban lévő, lakodalmat megelőző tojásszedés hagyományáról is. A Munkácson élő, de Szalókán született Antal Sándor régi, a lakodalomba hívogató verset is mondott, míg a császlóci Kiss Róbert az ifjú párt, a csapi Misák János pedig a zenekart köszöntő versekkel mutatkozott be a közönségnek.

A magyarországi Nagyecsedről érkezett Tóth Miklós ezúttal is verssel nevetette meg a közönséget, nagy tapsot kapott a 69. évében járó Fulajtár Bernát, aki a felvidéki Dobóruszkáról érkezett, és egy vicces borköszöntő vers mellett tréfásan rímbe szedte a felvidéki nyugdíjas nem egészen örömteli életét is. A mai modernebb lakodalmak hangulatát idézte a nagykállói Markó András fellépése, akárcsak a Nagydobrony magyarországi testvértelepüléséről, Ajakról érkezett Rajzinger Csaba produkciója.

A rendezvény egyik különlegessége volt a Kárpát-medencei Vőfélytalálkozók helyszínéről, a Hajdú-Bihar megyei Földesről érkezett vendégek, a földesi Szélrózsa Hagyományőrző Egyesület 41 tagja, Gyönyörű Zsigmond és a kabai Borbély László nagyvőfélyek, valamint a Szeredás Népzenei Együttes által bemutatott hagyományos földesi lakodalmas.

Majd a nagydobronyi fiatalok, a középiskola Hímes Néptáncegyüttese, a Nagydobronyi Zöld Ág Táncegyüttes, és a helyi kultúrház tánccsoportja adott ízelítőt a Nagydobronyra jellemző táncokból, népdalokból és lakodalmas nótákból.

Gyönyörű Zsigmond nagyvőfély a produkciójuk után elmondta: „Az itt bemutatott lakodalmast az ötvenes években Sólyom József földesi tanító gyűjtötte össze ilyen formában. Igaz, mi egy kicsit változtattunk újabb kutatások alapján a dalokon, nótákon, fokozottan odafigyelve a különböző korosztályok jellegzetes viseletére.” A vőfélyek által elmondott, sokszor meglepően hasonló versek kapcsán Gyönyörű Zsigmond így vélekedett: „Láthattuk, hogy a Kárpát-medencében nagyon hasonló vőfélyversek mindenütt előfordultak, ami nem véletlen, hisz az 1800-as évek közepétől olcsó ponyvanyomtatványokban ezek mind megjelentek, és a polgáriasult városokba (Munkács, Ungvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Sopron stb.) mindenhová eljutottak. Ez aztán szájról szájra tovább terjedt. Ez az oka a hasonlóságoknak. Mi viszont azokat a rigmusokat és vőfélyverseket keressük, melyek egyediek. Higgye el, sok olyan vidék van itt, Kárpátalján is, ahol nagyon jó rímfaragók születtek, akik nagyon jó, egyedi verseket örökítettek tovább, amelyek a mai napig nem jelentek meg, nem lettek rögzítve. Ezért van a vőfélytalálkozókon archiválás, hogy ezeket az értékeket megmentsük a feledéstől, mert sajnos nagy bajok vannak a lakodalmi szokásrend átörökítésével.”

A IV. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó végén Bacskai Béla főszervező nagyvőfély szép emléklappal, és egy dobronyi fűszerpaprikát és szalókai bort tartalmazó díszes tarisznyával köszönte meg a vőfélyeknek a részvételt, a támogatóknak pedig a támogatást, többek között a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt.-nek, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének, a Nagydobronyi Községi Tanácsnak, Váradi Bertalan vállalkozónak, aki fűszerpaprikával, a Császlóci Csicsergő Csajok Csapatának, akik sok-sok fazék töltött káposztával segítették a rendezvény sikerét, a szalókai „Morotva” Farmergazdaságnak és a helyszínt biztosító Nagydobronyi Középiskolának.

Őr Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke a találkozó végén lapunknak elmondta: „A mostani visszhangok jók. A vendégek szerint magas színvonalon sikerült lebonyolítani a rendezvényt.”

A közös vacsorát követően a középiskola előcsarnokában a Szeredás Népzenei Együttes húzta a talpalávalót, a jókedvű vőfélyek pedig táncoltak és egy jót nótáztak hazaindulás előtt.

Badó Zsolt