A gyümölcstermő növények tűzelhalása

Figyelem! Tűzelhalás!

A Kárpátaljai Megyei Állami Növénykarantén-felügyelet figyelmeztet a gyümölcstermő növényeket rendkívüli mértékben károsító, bakteriális eredetű tűzelhalás betegség veszélyére. A tűzelhalás kórokozója közel 170 növényfajt károsít, közte gyümölcstermő növényeket: almát, körtét, birset, szilvát, barackot, meggyet, őszibarackot és vadon termő dísznövényeket: somot, galagonyát, kínai birset, tűztövist, gyöngyvesszőt, berkenyét. A tűzelhalást Kárpátalján először 2003 júniusában észlelték az Ungvári járás egyik almafacsemete-ültetvényén.

Tünetek

A tűzelhalás kórokozója a gyümölcstermő növények virágait, leveleit, hajtásait, ágait, törzsét, gyökereit és terméseit károsítja. A virágok elhervadnak, barnává-feketévé válnak, mintha megégtek volna, elszáradnak, de nem hullanak le a fáról. Meleg, nedves időben a virágokon és a virágkocsányokon tejfehér színű váladék jelenik meg. A levelek széle megfeketedik és a belseje felé csavarodik, ha a kórokozó a légzőnyílásokon át hatol be, míg a csavarodás a központi levélér mentén figyelhető meg, amennyiben a kórokozó a hajtáson át jut a levélbe. A körtefa levelei megfeketednek, az almafáé, somfáé, madárberkenyéé, galagonyáé megbarnulnak. A fiatal csúcshajtások elfonnyadnak és olyan jellegzetes hajlatot képeznek, mint a juhász botjának végén lévő kampó. A fertőzés fentről lefelé terjed, az ágaktól a törzs, onnan a gyökér irányába. A betegség károsító hatása abban nyilvánul meg, hogy a fák legyengülnek, csökken a termőképességük, és romlik a termés minősége. A kórokozó fejlődése számára kedvező feltételek esetén a fertőzött növények elpusztulnak.

A tűzelhalás kórokozója különbözőképpen őrizheti meg fertőzőképességét és terjedési módjait. A baktérium képes hosszú ideig úgy megmaradni a növényben, hogy nem károsítja azt. A betegség kórokozóját a megporzást végző rovarok (méhek, darazsak, poszméhek), a legyek és a levéltetvek terjesztik. Az eső és a szél szintén elősegíti új területekre való átterjedését. A fertőzés terjedhet szaporítóanyagokkal és oltással is. A fertőzés veszélye növekszik, ha nem tartják be a fertőtlenítés szabályait a fák metszéskor.

A betegség tüneteinek jelentkezése nagyban függ az éghajlati tényezőktől, a növények faji és fajtaösszetételétől. A tűzelhalás kifejlődésében három szakasz különböztethető meg. Az első – a kora tavaszi (virágzási időszak), a második – a nyári (a növények intenzív növekedésének időszaka), a harmadik – az őszi (az erős nedvkeringés időszaka).

A megelőzés és védekezés módszerei

Tilos ültetési és oltóanyagok behozatala olyan fertőzött térségekből, ahol hivatalosan regisztrálták a tűzelhalás megjelenését. Elengedhetetlen a karanténintézkedések foganatosítása és ellenőrző vizsgálatok elvégzése. Azt a gazdaságot, ahol a tűzelhalás megjelenését észlelik, növényvédelmi vesztegzár alá helyezik, a hivatalosan jóváhagyott módszereknek megfelelően izolálják, és felszámolják a fertőzés gócát. A tűzelhalás által erősen károsított gyümölcsfákat gyökerestől kivágják és helyben elégetik. Ha a fák egyes ágai gyengén károsodtak, akkor a fákat a virágzási időszakban ötször permetezik bordói lével (1 rész rézgálic, 3 rész oltatlan mész, 50 rész víz). Az első permetezést akkor végzik, amikor a virágok bimbós állapotban vannak, a másodikat – amikor a virágok 20%-a kinyílt, a harmadikat – amikor a virágzás eléri a 75%-ot, a negyediket – a sziromlevelek lehullása után, az ötödiket – a virágzás teljes befejezését követően. Az őszi nyugalmi időszakban a fiatal ágakat a fertőzés helyétől 20-25 cm-re, az öreg ágakat 10-15 cm-re le kell vágni. Új ültetvény telepítésekor a tűzelhalással szemben ellenálló fajtákat kell választani.

Stiliha Magdolna
növényvédelmi felügyelő, a Kárpátaljai Megyei
Állami Növénykarantén-felügyelet vezető szakembere