Keresik a „magyar kényszermunkatáborok” túlélőit

Magyarellenes írás a Novini Zakarpattyában

A történelemhamisítás és a magyarellenes uszítás nem ritka jelenség a kárpátaljai ukrán sajtóban. A legújabb magyarellenes élű írás a megyei hatalom hivatalos lapjában, a Novini Zakarpattya július 17-i számában jelent meg. A Jana Mijszaros tollából született, A történelem nyitott lapjai… Kárpátalján elkezdődött a magyar megszállás időszakának feltárása című írásban Olekszij Hricák nyugdíjas történész, a Kölcsönös Megértés és Tolarencia Nemzetközi Alapítvány kárpátaljai vezetője arról számol be, hogy keresik az 1939–1944 közötti magyar fasiszta megszállás időszakában létesített magyar kényszermunkatáborok túlélőit, akiknek ingyenes egészségügyi ellátást biztosít az alapítvány. Az egykori deportáltak és a szemtanúk visszaemlékezése alapján pedig szeretnék kiszínezni vidékünk történelmének fehér foltjait. Mindezek alapján dokumentumfilmet is készítenek, mert mint a történész fogalmaz: „A társadalomnak mindent meg kell tudnia azoknak az éveknek a rémtetteiről. A munkatáborokban sínylődő kárpátaljai férfiakról és a nőkről is, akik a magyar katonákat cselédlányként szolgálták ki. Sőt arról is van információnk, hogy ott nemritkán szexuális kizsákmányolásnak is ki voltak téve. A deportáltak javarészt az Árpád-vonal nevű katonai erődítésrendszer kiépítésén dolgoztak. Ezért az említett munkatáborok a Nagybereznai, Huszti és Rahói járások területén összpontosultak” –mondta el a szerinte feltáratlan történelmi időszak kapcsán Olekszij Hricák.

Szerintünk vidékünk 1939–1944 közötti történelmével az elmúlt két évtizedben sokan foglalkoztak mind magyar, mind ukrán részről. A két megközelítés merőben eltérő, de magyar kényszermunkatáborokban sínylődő kárpátaljaiakról, különösen magyar katonák által szexuálisan kizsákmányolt kárpátaljai nőkről eddig még nem olvashattunk. A fiatal nemzedéket hazafiasságra és tolarenciára nevelni szándékozó alapítványt képviselő történész egy most induló kutatás előtt már olyan dolgokat állít, amelyekről eddig senki sem hallott. Mindezzel biztosan nem segíti elő a Kárpátalján élő népek egymás iránti tolarenciáját.

Az állítások minden bizonnyal hamisak. Az Árpád-vonal legelismertebb kutatójának, Szabó József János alezredesnek, a hadtudományok doktorának, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanárának alapműként ismert könyvében néztem utána annak, hogyan is épült a szovjet hadsereg által sehol át nem tört erődítésrendszer. Az Árpád-vonal című 2000-ben megjelent könyv egészen részletesen tárgyalja a Kárpátok völgyeiben kiépített völgyzárak építésének minden részletét. Szabó alezredes számtalan eredeti forrásra és visszaemlékezőre hivatkozva azt állítja, hogy 1941-ben az építkezést „mozgósított műszaki századok kezdték”, amin az akkori magyar hadsereg speciális szakképzettséget és felszerelést igénylő fegyvernemét értették. A szerző több egykori műszaki tiszt visszaemlékezéséből is idéz, aki szerint a szigorúan titkos minősítésű erődítési munkálatok kivitelezésébe később polgári személyeket, megbízható vállalkozókat, mérnököket és kubikosokat is bevontak, akik tisztes bért kaptak a nehéz munkáért cserébe. Bajor Kálmán nyugállományú őrnagy, aki főhadnagyként három völgyzár építését is irányította, arról is beszámol, hogy a munkálatok utolsó szakaszában, 1943–44-ben a magyar hadsereg kötelékéhez tartozó munkaszolgálatos alakulatokat is bevontak a munkába. Ráadásul e cikk szerzőjének nagyapja is dolgozott az Árpád-vonal építésén kubikosként, ő arról számolt be, hogy aláírt egy olyan szerződést, amelyben vállalta, hogy soha senkinek nem beszél az ott látottakról, és az ott elvégzett munkáról. Cserébe akkor nagyon magasnak számító fizetést kapott. A szerződés és eskü ellenére öregkorában sokat mesélt családtagjainak az Árpád-vonal építéséről, de nem említett munkatáborokat, sem a titkos betonépítményeket építő rabokat. Ellenben a szovjet hadsereg Kárpátalja megszállását követően deportálta a teljes magyar férfilakosságot, a sváb településekről pedig a lányokat is, akik közül nem egyet valóban szexuálisan kizsákmányoltak fogvatartóik, miközben a Donbász-vidék bányáiban termelték a szenet a szovjet ipar számára. A megszálló szovjet katonák rémtetteiről pedig sokat tudnának mesélni a magyar falvainkban élő idős emberek. De az ő történeteikre Olekszij Hricák nyilván nem kíváncsi, nekik a vallomásaikért cserébe nem jár ingyenes orvosi ellátás a Kölcsönös Megértés és Tolarencia Nemzetközi Alapítványtól.

Badó Zsolt