„Fontos, hogy a fiatalok felismerjék Istentől kapott küldetésüket”

KRISZ-tábor Aklihegyen

2012. augusztus 3., 10:00 , 603. szám

A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) – minden esztendőben megrendezi a saját ifjúsági táborait, egyet a 16 év alatti, egyet pedig a 16 év fölötti korosztály számára. Aklihegyen az idén az elsőre július 22–28-án került sor, a másodikat pedig július 29. és augusztus 4. között tartják meg.

– Az utóbbin ebben az évben százhúsz, Kárpátalja szinte egész magyarlakta területéről érkezett fiatal vesz részt – fejti ki Dancs Edina egyházkerületi ifjúsági lelkész, aki férjével, Dancs Róberttel, a Beregszászi Református Egyházközség beosztott lelkipásztorával együtt vezeti a tábort. – Minden esztendőben más-más téma kerül terítékre, az idén az újratervezés. Az előadásokon arról ejtünk szót, hogy életútunkon haladva nemegyszer eltévedhetünk, de ezekben az esetekben meg kell állnunk, s újra kell terveznünk életünket, például a párkapcsolatainkat, vagy éppen hitünk megélését, ha vétkeztünk, s megbánva bűnünket, szeretnénk visszatalálni a helyes útra. Szólunk Isten kegyelméről, újjáteremtő erejéről, arról, hogy Vele újratervezhetjük az életünket. A KRISZ nagy hangsúlyt fektet arra, hogy Isten szolgálatába állítsa azokat a fiatalokat, akik Krisztus mellett kötelezték el magukat. Arra buzdítjuk őket, hogy vállalják a másokért való áldozathozatalt, mivel csak a szolgáló élet az Istennek tetsző élet.

– Nagyon fontosak a KRISZ táborai, a 16 éves kortól idősebbek számára szervezettek pedig konkrétan azért, mert amikor ma keresztyén táborokat szervezünk, a felnövekvő nemzedéket neveljük, a jövőt építjük. Olyan elszánt, kitartó, hívő fiatalokra van szükség, akik helytállnak a nehézségek ellenére is, olyanokra, akiket nem lehet megfélemlíteni, nem lehet megvesztegetni, akik nem hajlandók feladni identitásukat. Mi itt, ezen a vidéken születtünk, nekünk itt, Kárpátalján Istentől rendelt küldetésünk van – magyarázza Seres János, a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye esperese. – Az igehirdetéseken át felcsendül Isten hívogató szava, az evangélium jó híre. Az Istentől elszakadt embernek van lehetősége arra, hogy újra belépjen az Istennel való közösségbe. Az Isten jelenlétében mindennek megváltozik az értéke, például az élettársi viszony helyett a fiatalok életre szóló házasságot kössenek, amilyennek Isten megteremtette azt: „holtomiglan-holtáiglan”.

A kárpátaljai magyarság fennmaradása érdekében rendkívül fontos, hogy a leendő házaspárok ne csak egy-két gyermeket neveljenek fel, hanem három, vagy annál több gyermekáldást is vállaljanak, mert csak így tudjuk megállítani demográfiai határaink zsugorodását, így érhetjük el, hogy a fiatalok ötven vagy száz év múlva is magyar nyelven olvassák a Bibliát Kárpátalján. Ráébresztjük a felnövekvő nemzedék tagjait arra, hogy Isten ide teremtette őket, s ne hagyják el szülőföldüket, ne meneküljenek el a nehézségek elől, hanem tudatosan és hittel vállalják az Úrtól kapott küldetésük maradéktalan betöltését. Emellett pedig arra is inspiráljuk a fiatalokat, hogy tanuljanak az egyházi líceumokban, melyek a hitbeli és erkölcsi nevelés mellett magas szintű tudást is adnak. A végzős diákok nagyon jól helytálltak az emelt szintű érettségi vizsgákon, és így tovább tanulhatnak felsőfokú oktatási intézményekben. Számunkra pedig elengedhetetlen, hogy a jövőben is legyenek Kárpátalján magyar értelmiségiek: tanárok, orvosok, polgármesterek, akik képviselik a magyarság érdekeit.

Néhány táborlakóval is elbeszélgettem itteni benyomásaikról.

– Nagyon tartalmasak az előadások, jó kis közösség gyűlt össze, mely istenfélő emberekből áll, akikkel könnyen meg tudjuk találni a közös hangot – közli a nagydobronyi Bálint Eszter.

– Lelki megnyugvást adnak a közös imák, s hiszem, hogy ha egy jó ügy érdekében sokan együtt imádkoznak, az a kérés meghallgatásra talál – jegyzi meg a Kisdobronyból érkezett Verba Bettina.

A komoly előadások mellett szórakoztató szabadidős programokon is részt vesznek a tábor lakói, s a cikkíró számára is jó érzés volt látni ennyi kedves, az életnek valóban örülő, láthatóan boldog fiatalt.

Lajos Mihály