A csonttuberkulózis

Néhány gerinccsigolyámban tompa fájdalmat érzek, mely egyre erősödik, miközben 37 Celsius-fok fölé szökött a testhőmérsékletem, fáradékony vagyok, s duzzanat jelent meg a fájó csigolyáimnál. Milyen kór támadhatott meg, s miként lehet kikezelni belőle? – érdeklődött telefonon szerkesztőségünknél egy tiszaújlaki olvasónk. Kérdéseire dr. Kolonics Andzselika, a Nagyszőlősi Járási Tüdőgondozó orvosa válaszol.

– Valószínű, hogy a betegnek csonttuberkulózisa van – indítja beszélgetésünket a doktornő. – Maga a tuberkulózis (tébécé, gümőkór) az egészségügy nagyon aktuális problémái közé tartozik, mint az egyik legveszélyesebb fertőző megbetegedés, mely magas halálozási aránnyal jár együtt. A kór okozója a Micobacterium tuberkulosis (más szóval, felfedezője, Robert Koch német orvos neve után: Koch-baktérium), a fertőzés forrása egy beteg ember, ritkábban egy beteg állat (tehén) lehet, a mikrobáról pedig tudnunk kell, hogy nagyon sokáig élet- és fertőzőképes marad a környezetben.

A csonttuberkulózis a gümőkór egyik formája. A Koch-bacillusok számára az elsődleges behatolási helyek a légutak, a betegség első manifesztációja a tüdőben jelenik meg primér komplexus formájában. A primér komplexus már gyermekkorban lezajlódhat, s ennek nyoma évek múlva is aktivizálódhat. A friss gümős megbetegedések túlnyomó többsége a tüdő kóros elváltozását idézi elő. A nevezett szervből kiindulva a kórokozók a véráram útján más szervekbe is eljuthatnak, az egyik ilyen szerv pedig a csont. A csonttuberkulózis leginkább a gerinccsigolyákat, ritkábban a csöves csontokat támadja meg. Ha a beteget megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a vérkép elváltozásai nem túl jelentősek, annál inkább jellemző elváltozásokat veszünk észre a röntgenvizsgálat alapján, ha arra az aktív időszakban kerül sor (aktív időszaknak nevezzük a csontszövet lerombolódásának az időszakát). Gyógyszeres kezelés hatására ez a lerombolódás általában leáll, de mivel a csontszövet már nem regenerálódik (a csont olyan lesz, akár egy lyukas fog), a beteg mozgáskorlátozottá válik, a mozgáskorlátozottság mértéke pedig attól függ, hogy mennyire van lerombolódva a csontszövet. A beteg gerinccsigolya csontszövete néha annyira lerombolódhat, hogy a csigolya összeroppanhat, és a beteg lebénul, ám ez nagyon ritkán fordul elő.

– Melyek a betegség tünetei?

– Az első és egyben a leggyakoribb szimptóma a tompa fájdalom, mely az idő előrehaladtával és a megterhelés miatt erősödik. Az általános tünetek közé tartozik még a 37,5-38 Celsius-fokos láz, a fáradékonyság, néha bőrpír és duzzanat jelenhet meg a beteg csontrésznél, ám a kór korai stádiumában csak néha fordul elő duzzanat, ez inkább csak később alakulhat ki.

– Miként kezelik a kórt?

– Nagy jelentősége van az immobilizációnak, vagyis a mozgáskorlátozásnak, a páciensnek nem nagyon szabad mozognia, hogy csökkentsük a csontszövetnek a mozgással együtt járó további rombolódását. A gyógyszeres kezelés során pedig ugyanazokat az orvosságokat alkalmazzuk, mint általában a tébécé esetében. A legfontosabb a gyógyszerek rendszeres, szünet nélküli szedése, hogy megakadályozzuk a gyógyszer-rezisztencia kialakulását, azt, hogy a baktériumok rezisztensekké, ellenállókká váljanak az orvosságokkal szemben. A terápia 6-8 hónapig tart, az első 3-4 hónapban a beteget kórházban kezeljük, majd az illetékes járási tüdőgondozóba kell járnia a további terápia és a megfigyelése végett. Néha sebészeti beavatkozásra kerül sor, kioperálják a beteg csontrészt. S minél előbb meg kell kezdeni a kezelést, hogy kevésbé rombolódjon a csontszövet.

Lajos Mihály