A szalmonellózis

2012. szeptember 7., 10:00 , 608. szám

Több kislibám keveset mozog, leeresztik a szárnyukat, öszeborzolódott a pihéjük, étvágytalanok, de a szokásosnál többet isznak, gyorsan szedik a levegőt, hasmenésük van, a szemükből és az orrukból pedig nyálkás váladék szivárog. Milyen betegséget kaphattak el, s ki lehet-e még gyógyítani belőle a baromfijaimat? – érdeklődik levelében szerkesztőségünknél egy viski olvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre Szijus Attila técsői állatorvos válaszol.

– Az állatok minden bizonnyal szalmonellózisban szenvednek – fejti ki beszélgetőtársam. – Ez a kór a különböző vadon élő madarakat és háziszárnyasokat támadja meg, általában a fiatal egyedeket, s leginkább a vízimadarakat, a háziállatok közül leggyakrabban a kislibákat, a kiskacsákat, valamivel kisebb mértékben a házigalamb-fiókákat, valamint a csirkéket. Ez egy fertőző betegség, melyet különböző szalmonellabaktériumok váltanak ki. Az utóbbiak nagyon elterjedtek a természetben, gyakran bekerülnek a szárnyasok bélrendszerébe, a szalmonellózis forrásai pedig általában a beteg, illetve a betegségen átesett, de baktériumhordozóvá vált állatok, valamint az említett szárnyasok tojásai, melyek ugyancsak tartalmazhatják a baktériumokat, s a bennük fejlődő embriók is fertőzöttek lehetnek. A mikrobák a kórban szenvedő baromfik ürülékével bekerülhetnek a táplálékba, az ivóvízbe, s megfertőzik az egészséges példányokat. Az utóbbiak vagy baktériumhordozókká válnak, vagy különböző körülmények hatására megbetegednek. A kór kifejlődéséhez vezethet a szevezet immunrendszerének a meggyengülése, a szárnyasok elégtelen vagy ellenkezőleg, túlzásba vitt etetése, a rossz minőségű, például megpenészedett, megsavanyodott, romlott táplálék, a nem tiszta ivóvíz, illetve ha a táplálék nem tartalmaz elég vitamint, vagy ha gyakran váltogatják az eleségüket. Ugyancsak szalmonellózishoz vezethetnek a rossz tartási körülmények (a túlzsúfoltság, a túl meleg vagy túl hideg, illetve a nyirkos helyen való tartás), továbbá a hirtelen bekövetkező hőmérsékletváltozások, valamint ha szállításkor összezsúfolják a baromfikat, s nem jutnak friss levegőhöz. A felsorolt körülmények következtében a bélrendszerbe bekerült baktériumok aktivizálódnak, a bélfalon át bekerülnek az érrendszerbe, a véráram útján pedig a belső szervekbe, s ott fejtik ki patogén hatásukat.

– Melyek a szalmonellózis tünetei, s miként kezelik a beteg állatokat?

– A betegség lappangási ideje 12-24 órától 5-7 napig tarthat. Ezt követően az állatok kevesebbet kezdenek mozogni, összeborzolódik a pihéjük, gyorsabban veszik a levegőt, leeresztik a szárnyukat, majd hasmenést kapnak (a fekáliájuk különböző színű lehet, az idősebb baromfik esetében pedig véressé is válhat), azonkívül gennyes, nyálkás váladék választódik ki az orrlyukaikból és a szemükből. Étvágytalanokká válnak, de eleinte még sokat isznak, mert a betegség következtében megnő a vízigényük, de később már innivalót sem fogyasztanak, ingadozóvá válik a járásuk, a fejüket pedig a hátukra hajtják. Ha nem kapnak kezelést, a lappangási idő letelte után rövid időn belül elpusztulnak, s az állomány 60-70 százaléka is elhullhat.

Szerencsére többféle antibiotikum, illetve antibiotikumot tartalmazó készítmény is a rendelkezésünkre áll, melyekkel meg lehet menteni a beteg baromfikat. Megemlíteném például az enrofloxacint, a norfloxacint, a Triszulfont, a Trisulmixet, a Floront, a doxiciklint. A tünetek jelentkezésekor azonnal ki kell hívni az állatorvost, s a szárnyasok ivóvízébe kell csepegtetni a szükséges gyógyszert, egy liter vízbe általában egy milliliter orvosságot. A terápia 5–7 napig tart, attól függően, hogy mennyire súlyos a betegség lefolyása. A jó eredmény elérése pedig attól függ, hogy milyen gyorsan kezdjük meg a kezelést. A gyógyulást követően fel kell táplálni a terápián átesett baromfikat, a felnőtt állatok tojásait pedig nem szabad szaporításra használni, mert a felépült állatok pár hónapig, de akár két-két és félévig is baktériumhordozók maradnak. Mi, emberek is csak sütés vagy főzés után fogyaszthatjuk el a tojásaikat, mert a szalmonellabaktériumok az emberre is veszélyesek, ám a sütés, főzés hatására elpusztulnak, s a meggyógyított szárnyasok húsa is ehető. A szalmonellózis megelőzése érdekében pedig csak nagyobb baromfitelepekről származó tojást vásároljunk, ahol vigyáznak arra, hogy ne lépjen fel a fertőzés. Emellett pedig – természetesen – ügyeljünk a szárnyasaink etetésére, az itatásukra, s megfelelő körülmények között kell tartani őket.

Lajos Mihály