Szüreti bál Asztélyban

Kárpátalja magyarlakta régiójában több generációra visszamenő hagyománynak számít a szüreti bál, melyet településeinken évente zömmel szep­tember végén–október elején tartanak meg. Igen elterjedt hagyományról van szó, melynek egyik sajátossága az, hogy olyan tájegységeken is megrendezik, ahol már szinte egyáltalán nem foglalkoznak szőlővel: itt a hangsúly a bálon van, nem a szüreten. A Beregvidéken szintén kezdetüket vették a bálok: az elmúlt hétvégén Asztélyban került sor szüreti mulatságra.

A községi tanács és a helyi művelődési ház dolgozóinak szervezésében már délben megkezdődtek a báli előkészületek: a hagyományokhoz híven először a szüreti szekeret díszítették fel szőlővel, színes pántlikákkal és kendőkkel. Majd megkezdődött a „hívogatás”, melynek oroszlánrésze az asztélyi Kék Ibolya Hagyományőrző Néptánccsoport tagjaira hárult. A formáció kiscsoportja a szekéren, a nagycsoport pedig gyalogosan, énekelve járta Asztélyt körbe, s ahol akadtak tágasabb helyek, ott eltáncolták a csősztáncot. Miután a falu lakosságának „közhírré tétetett”, hogy bál készül náluk, a nagycsoportos gyerekek szálltak szekérre, és a szomszédos falvakba – Tiszacsomára, Mezőgecsébe, Dédába – indultak hívogatni a bálozókat, azzal a mottóval, hogy mulatni jó, s a bál egyben kitűnő alkalom arra is, hogy új barátságok és kapcsolatok szülessenek. A csősztánc – melyet minden településen eltáncoltak – nagy sikert aratott, s öregbítette a néptánccsoport hírnevét.

Maga a szüreti bál este hét órakor vette kezdetét, melynek helyszíne a művelődési ház volt. A hívogatásnak volt eredménye, számosan érkeztek mind helyből, mind a környező falvakból. A mulatság kezdetén ismét előadásra került a már hagyományosnak számító csősztánc, majd a szórakozás következett tánccal, vigadalommal. Aki igazán gavallér volt, ajándékkosarat, szőlőcsomagokat vásárolhatott kedvesének.

Elgondolkozhatunk azon, hogy számunkra, kárpátaljai magyarok számára milyen lehetőségeket tartogat egy szüreti bál. Elsősorban kulturális örökségünk megőrzésének és továbbadásának bizonyságát adjuk, ha a hagyományok szellemében rendezzük és bonyolítjuk le azt. A szüreti bál kiválóan alkalmas a magyar nemzeti kultúrába történő bepillantásra, közösségteremtő erővel bír, s kulturált mulatságra is lehetőséget nyújt – természetesen megfelelő szervezéssel. Azonban a bálokat is sújtja a „modernizáció”, a profitéhség. A legidősebb korosztály egyik nagyszőlősi járási lakosa panaszkodott a minap, hogy engedve a település apraját-nagyját magyar szüreti bálba hívogató egyik falragasz csábításának, elment a mulatságba, hogy nosztalgiázzon egyet. A helyszínen volt is bál dj-kkel és angol zenéjű diszkóval, szőlő és a magyar hagyományok minden eleme nélkül, borsos belépődíjjal. „Eltűnnek a hagyományok, már itt is az üzlet az úr” – panaszkodott.

Valóban eltűnnek? Bízom abban, hogy nem. Mindenesetre jóleső érzés látni, hogy vannak még olyan települések, mint Asztély, melynek lakosai igyekeznek a tradícióikat megőrizni, s ünnepségeiket azok szellemében szervezni. Úgy vélem, a mostani szüreti bál méltó folytatása volt a nemrég ugyancsak Asztélyban lebonyolított perecfesztiválnak, mely tovább öregbíti a település jó hírét.

F.Zs.