A 72-es beadvány

Tudományos konferencia a Rákóczi-főiskolán

A 72-es beadvány. Nemzetiségi és oktatáspolitika a 60–70-es években a Szovjetunióban címmel rendeztek tudományos konferenciát múlt pénteken Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán arról a nagy jelentőségű kisebbségvédelmi dokumentumról, amelyet 1972-ben, azaz éppen 40 esztendeje fogalmaztak, írtak alá és küldtek el az egykori Szovjetunió vezetésének magyar értelmiségiek a helyi magyarság problémáinak megoldását sürgetve.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a szovjet Legfelsőbb Tanács elnökségének címzett beadványt több mint ezer kárpátaljai magyar írta alá, akik kisebbségi jogaik biztosítását, mindenekelőtt a magyar nyelvű egyetemi felvételi vizsgák bevezetését, az anyanyelvű oktatás bővítését, a magyar történelem oktatásának engedélyezését szorgalmazták. A szovjetrendszer meghurcolta a szervezőket – néhai Fodó Sándor egyetemi tanárt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség későbbi alapító elnökét, S. Benedek András írót, történészt, Kovács Vilmos írót.

A Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke és Lehoczky Tivadar Intézete által szervezett esemény előzményeiről a megnyitón dr. Orosz Ildikó, a főiskola elnöke elmondta: egy évvel korábban született meg az elhatározás, hogy megpróbálják közelebb hozni az újabb kárpátaljai nemzedékekhez azt a 72-es beadványként emlegetett dokumentumot, amelynek a hetvenes évek kárpátaljai magyar fiatalsága a továbbtanulás lehetőségét köszönhette. Mint fogalmazott, ez a dokumentum sok tekintetben megkerülhetetlen előzménye lett mindannak, amit a kárpátaljai magyar érdekvédelemnek azóta, a rendszerváltást követően sikerült elérnie. A 72-es beadvány és következményei nem a szovjet vezetés eredményei, hanem az első, szovjetunióbeli közösségben gondolkodó magyar értelmiségi csoportosulásé – hangsúlyozta. Hozzátette: azáltal, hogy a beadvány eredményeként magyarul és magyar nyelvből felvételizhettek az akkori diákok az Ungvári Állami Egyetemre, elindult egy folyamat, melynek eredményeként növekedésnek indult a magyar diplomások száma Kárpátalján.

A tudományos konferencia első részében a meghívott előadókat hallgathatták meg a résztvevők. Dr. Völgyesi Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára például A kis engedmények nagy ára – avagy a kádárizmus társadalmi mérlege címmel tartott előadást, hangsúlyozva, hogy a kívülről élhetőbbnek tűnő magyarországi rendszernek számos hátulütője volt, melyek később a rendszerváltás mikéntjében, s az események további alakulásában is megmutatkoztak.

Dr. Brenzovics László történész, a Rákóczi-főiskola tanára A 70-es évek Szovjetuniója című előadásában a konferencia témájának történelmi hátterét rajzolta meg. Rámutatott, a magyar értelmiségiek beadványa akkor született, amikor a Szovjetunióban felgyorsult az oroszosítás, és a nemzetiségeknek a „szovjet népbe” történő beolvasztása volt a cél. Így különösen nagy jelentőséggel bír, hogy a dokumentum nyomán a kárpátaljai magyarság beolvasztására irányuló törekvések mellett a szovjethatalom több engedményt is tett kisebbségünknek – mutatott rá.

Dr. Vári Fábián László A kárpátaljai magyarság polgárjogi mozgalmának kezdetei, az 1972-es beadvány előzményei címmel tartott előadást. A költő és egyetemi tanár az előzmények között említette az 1967-ben javarészt ungvári egyetemistákból alakult Forrás Stúdiót, a Tartuból a hatvanas években hazatérő s a diákokkal, valamint Kovács Vilmos és S. Benedek András írókkal együttműködő-együttgondolkodó Fodó Sándort, továbbá a Kovács Vilmos és Balla László, a hatalom megyei lapjának főszerkesztője közötti ellentétet. Rámutatott, ezek együttesen vezettek végső soron a Forrás megszüntetéséhez, tagjai ellehetetlenítéséhez, s váltották ki a diákok részéről a hatalomhoz intézett első beadvány megfogalmazását 1971-ben.

A rendezvényen az előadókon és a hallgatóságon kívül az 1972-es beadvány megfogalmazói, az aláírásgyűjtés megszervezői közül is többen megjelentek, köztük a már említett Vári Fábián László mellett eljött Beregszászba id. Sari József, Zseliczky József, Polczer András, ifjabb Sari József, Czébely József, Milován Sándor. Részt vett a konferencián Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja is. A vendégek kerekasztal-beszélgetésen idézték fel a negyven évvel ezelőtti eseményeket, s a következményeiket, mindenekelőtt azt, hogy a beadvány hatására az oktatási hatóságok engedélyezték a kárpátaljai magyar iskolák végzőseinek az anyanyelven történő felvételizést az Ungvári Állami Egyetemre, amely akkoriban a régió egyetlen felsőoktatási intézménye volt. Egyetértés volt abban is, hogy az 1972-es események hatással voltak a kárpátaljai magyarság önszerveződésének és érdekvédelmének egész későbbi menetére. Így a beadvány megszövegezői és az aláírásgyűjtés megszervezésében szerepet vállalók alakították meg 1989-ben, a rendszerváltás idején a helyi magyarság érdekvédelmi szervezetét, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ). Mint Czébely Lajos fogalmazott: aki annak idején kiállt a magyarság ügye mellett, ott áll most is.

A 72-es beadvány üzenete, hogy csak abban az esetben lehet bármilyen kisebbségi jogot kiharcolni, ha van, aki felvállalja a küzdelmet – hangsúlyozta zárszavában Orosz Ildikó. Hozzátette: a kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalom kezdetével kapcsolatos emlékeket, dokumentumokat össze kell gyűjteni, meg kell őrizni, tananyaggá kell válniuk, ismereteinket tovább kell adnunk a következő generációknak.

Végezetül a konferencia résztvevőinek levetítették a Debreceni Mihály által rendezett In memoriam Fodó Sándor című dokumentumfilmet.

szcs