Politizálhat-e egy lelkipásztor?

Interjú Józan Lajos huszti református lelkésszel

Az egyház csak ne politizáljon – halljuk a felszólítást oly gyakran, különösen választási kampányok idején. Politizálhat-e hát az egyház? Magánügy-e a vallás, és az egyháznak van-e kompetenciája a földi dolgokban, ha egyszer Jézus országa „nem evilágból való”? Józan Lajos huszti református lelkész soha nem rejtette véka alá politikai meggyőződését, mert szerinte az egyháznak van mondanivalója a politika számára, hiszen a politizálás nem technokrata-erkölcsmentes szakértői tevékenység, hanem az erények gyakorlásának egyik terepe. Ukrajnában hamarosan parlamenti választásokat tartanak, javában zajlik a kampány, a tiszteletes úrral ennek kapcsán beszélgettünk.

– Tiszteletes Úr! Politizálhat -e egy református lelkész? Vannak-e ennek a református egyházban hagyományai?

– Amikor az ember a politika szót hallja, akkor vagy legyint a kezével egyet s azt mondja, nem érdekli, kiábrándult belőle, vagy felemeli a fejét és odafigyel, mert érdekli, hogy mi is történik körülötte, abban a szűkebb világban, ahol él, meg aztán a nagyvilágban is. Nos, én ez utóbbiak közé tartozom. Érdekel a világ, érdekel Kárpátalja jelene, s a jövője is nagyban függ attól, hogyan építkezik a jelenben, meg hogy kik építik a jelenben a jövőnket.

Az, hogy valaki lelkész, nem zárja ki azt, hogy ne legyen világnézete, így nekem is van. Bár sem kötelező, sem abszolút világnézet nincs. Abszolúttal egyedül csak Isten rendelkezik, aki alkotta és fenntartja a mindenséget. Ha öntudatos hívő emberek vagyunk, akkor nemcsak az a szerepünk, hogy egyénileg és közösségileg megéljük hitben keresztyénségünket, hanem öntudatosan meg is kell védelmeznünk azt olyan szellemi hatalmakkal szemben, amelyek mást hirdetnek. Ez már maga politika. Az igazi politika bibliai gyökerű, Jeremiás próféta azt adja útravalóul a Babilóniába száműzetésbe hurcolt népének, hogy ott, ahol lesznek, fáradozzanak a város jólétén, mert attól függ az ő jólétük is.

De van ennek a ,,fáradozásnak” hagyománya is, a mi református egyházunkban is, például a Kossuth vezette szabadságharcban nagyon sok lelkész is részt vett, közelebbről egy huszti elődöm is, Szük József. A politika mindig küzdelemmel jár. Nagyon naiv dolog lenne csak annyit mondani, hogy egy tölgyfa, akár jobbról nézem, akár balról, csak tölgyfa marad, még csak nem is alacsonyabb és nem is magasabb. Nem ilyen egyszerű a dolog. A szabadságharc bukása után a kiegyezés előtti években tilos volt egyházi gyűléseket tartani, Debrecenben mégis összeült a zsinat. Már a gyűlés elején belépett a Nagytemplomba egy császári küldött ezzel a felkiáltással: „A császár nevében betiltom a gyűlést!” A gyűlés elnöke, Balogh Péter püspök meg még hangosabban kiáltotta: „Én pedig a nagy Isten nevében megnyitom.” Az is ismeretes, hogy amikor Ferenc József császári börtönökben tett látogatást, éppen egy vasra vert református pap mellett állott meg, kinek kilétét megtudva, kérte szabadon bocsátását. A lelkész viszont így felelt: „Nem! Felség, amilyen ékszer felségednek a korona, olyan ékszer nekem ez a vasbilincs, népem érdekében viselem.” Sorolhatnék többet is, akár a XX. század sötét éveiből is.

– Ha politizál, miként politizáljon Isten szolgája?

– Az olvasók előtt is nyilván ismert, én a KMKSZ-nek aktív tagja vagyok. Még meg sem alakult, úgymond én már tagja voltam, az alapító elnökét, Fodó Sándort még viski papságom előtt személyesen ismertem. 1987-től, miután viski lelkész lettem, többször találkoztunk, amikor jött haza édesanyját meglátogatni, hozzám is eljött. Sokat beszélgettünk aktuális, kárpátaljai magyarságunkat érdeklő kérdésekről, sokat imádkoztam azért – biztos vagyok benne, hogy nem egyedül –, hogy intézményesen is tekintsen ránk az Úr. Az Isten meg is hallgatta, mert létrejött a KMKSZ, az egész kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete. Kezdetben csaknem minden lelkész tagja volt, de hát az öregek már mind kihaltak, sok fiatalt meg más motivál. Miután Husztra kerültem, 1998-tól a helyi KMKSZ-alapszervezetnek alelnöke vagyok. Teszem azt, amit tennem kell, úgy érzem, szükség is van rá.

Világnézeti felfogásom már 15 éves koromban kezdett kirajzolódni, amikor először lett saját rádióm, minden nap a Szabad Európa rádiót is hallgattam. Miután lelkész lettem, a hivatásom csak növelte bennem a jobboldali s a keresztyén értékeket. Viszont érett, öntudatos, elkötelezett magyarrá itt, Máramarosban lettem. Vallom e helyen is, amit többször el szoktam mondani: magyarnak lenni nem rossz dolog, sőt jó dolog, csak nem egyforma a teherviselése, de ha küldetésnek vesszük, akkor a teher nem számít: teher alatt nő a pálma – mondja a bölcselet.

– Hogyan látja a magyar közéletet?

– Ha a nemzet egészét nézem, akkor azt kell mondanom, hogy most jó kezekben van az ország és a nemzet vezetése. A határon túli magyarság is teljes bizalommal tekinthet előre, ezt nemcsak halljuk, de érezzük is. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy sok még a tennivaló, s ha nem hátráltatjuk, hanem segítjük a haladást, „akkor vásznunk dagad, s hajónk előre megy...”

Ami pedig közelebbről a mi kárpátaljai magyarságunk közéletét illeti, lehetetlen nem gondolni a múltra, hogy őseinknek sem volt mindig rózsás a helyzetük, de mindig talpra tudtak állani. Hál’ Istennek, ma már nem kerget sem a tatár, sem a török, és kezünket sem köti meg sem a náci német szocialista, sem a szovjet szocialista ideológia. Hitünket nem tudták elvenni, bár még mindig sok – éppen az előbbiekért – a gyógyulatlan seb, de mi azért vagyunk, hogy ha csonkán is, de ne érezzük a fájdalmat. Tegyünk érte valamit, ki-ki tehetsége szerint. Akikre pedig Isten többet bízott, azok annál hitelesebben tegyék. És akkor „jőni fog, mert jőni kell” egy jobb kor. Ha nem tesszük vagy nem úgy tesszük, ahogy egész nemzetünknek igénye van reá, akkor egyszer majd, lassan vagy gyorsan, de „jön a nagyszerű halál, s a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül...” A Teremtő pedig meg fog ítélni bennünket is, hiszen Ő minket, itt élő magyarokat sem ezüstön, aranyon, de nem is vásárolható szavazatokon váltott meg.

– Az október végén esedékes parlamenti választások kapcsán van-e véleménye?

– Mint választásra jogosult polgár, én is fogok szavazni, minden választás előtt reménykedik az ember, én sem vagyok szkeptikus. A hívő emberek ne restelljék imába foglalni ezeket a dolgokat sem. Részünkről kár, hogy abban a választókörzetben, ahol mi, máramarosi magyarok lakunk, nem szavazhatunk a KMKSZ jelöltjére, pedig pár ezren szavaznánk rá is.

Badó Zsolt