Ha durva a rendőr

„Minap szülővárosomban a kora esti órákban megállított az utcán egy rendőrjárőr, s minősíthetetlen hangnemben követelték, hogy igazoljam magam és számoljak be arról, hogy hová, merre tartok. Mikor tiltakoztam a hangnem ellen, azzal kezdtek fenyegetni, hogy bekísérnek a rendőrségre. Szerencsémre, arra jártak ismerőseim, akiknek feltűnt a hangos szóváltás. Láttukra a rendőrök visszavonulót fújtak, de az eset azóta sem hagy nyugodni. Hát őket semmiféle törvény nem köti?”

– Mindenekelőtt szögezzük le, hogy amikor a rendőr az utcán megszólítja az állampolgárt, legelőször is köteles jól érthetően közölni a vezetéknevét, rangját, s a polgár követelésére fel kell mutatnia a szolgálati igazolványát is. Mindezt Ukrajna törvénye a rendőrségről 5. paragrafusa írja elő a számára. A rendőrnek ugyancsak el kell magyaráznia a jogszabályok szerint, hogy milyen okból tartóztatta fel, állította meg a polgárt. Ugyanezen törvény kimondja, hogy a milícia munkatársa nem viselkedhet durván az emberekkel.

Amennyiben ön felszólította a rendőrség munkatársát, hogy igazolja magát, ám ő ezt megtagadta, jogában áll egyetlen további követelését sem teljesíteni. Hiszen előfordulhat, hogy az illető nem is rendőr, hanem szélhámos, bűnöző.

Amikor a rendőr a jogszabályok értelmében jár el, a polgár azonban nem kívánja teljesíteni a követeléseit, s így az előbbi kénytelen erőszakhoz folyamodni, azt Ukrajna adminisztratív jogsértési kódexe rosszindulatú engedetlenségnek, illetve adminisztratív szabálysértésnek minősíti, amiért büntetésként bírság, illetve közmunka szabható ki.

Előfordulhat, hogy a rendőr bemutatkozik, s igazolja is magát, azután azonban durván viselkedik, nem köz a polgárral feltartóztatása okát. Ilyen esetben utólag a polgárnak jogában áll panasszal élni a rendőrség helyileg illetékes járási vagy városi osztályán, esetleg a megyei belügyi főosztálynál. Amennyiben ezekben a hivatalokban nem, vagy nem kielégítően orvosolják a panaszát, panasszal élhet az ügyészségen is.

Természetesen minderre csak akkor van lehetőség, ha a polgár megjegyzi a rend szóban forgó őrének nevét és rangját. Nyomatékosan javaslom ezért minden olvasónknak, hogy hasonló helyzetben ragaszkodjanak ahhoz, hogy a rendőrök igazolják magukat, s tanulmányozzák át alaposan az irataikat. Még jobb, ha egy darab papírra felírják az intézkedő rendőr nevét, rangját, esetleg igazolványszámát is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az a rendőr, aki tisztában van vele, hogy a polgár tudja a nevét, általában barátságosabban viselkedik, mint „inkognitóban” maradó társa. Az sem árt egyébként, ha tanúja van a rendőrökkel folytatott beszélgetésünknek.

hk