Arany János: Alkalmi vers (Részlet)
Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.
A bíró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.
Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.
Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.
Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, –
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.
Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj’ Isten, mi minden nincs
Ez új esztendőben!
Arany János terjedelmes Alkalmi versének első felét ez év januárjában olvashattuk itt, a Kárpátalja versajánlójában, most pedig – közeledvén az újévhez – jó alkalom kínálkozik, hogy megnézzük, mi mindent kívánt még nagy költőnk az 1853-as esztendő végén készült költeménye második felében. Azonnal meglátszik, bármit kért is Arany János sok-sok esztendővel ezelőtt, az 2012-re ugyancsak érvényes volt, kelendő lett volna, sőt, valószínűleg a közeledő 2013-as évben is kelendő lehet. Hiszen aligha fölösleges dolog például poharat emelni „asszonyi hűségre” – vagy férjire, tegyük csak hozzá nyugodtan –, esetleg barátságra, netán azt kívánni, hogy egyik író a másiknak „szemét ki ne ássa”. Vagy ki ne tartaná mindennél előbbre valónak az év bármely időszakában, hogy „kívül, belül maradjon békében az ország; a vásárra menőket sehol ki ne fosszák, béke legyen a háznál és a szívredőben”…
Penckófer János
