A tiszta illemhelyektől a bűzlő latrinákig

Ha szorít a szükség…

Egy ország civilizációs szintjéről sokat elárul, hogy városaiban, autóbusz-, illetve vasútállomásain milyen körülmények között végezhetik el biológiai szükségleteiket az utasok, a településeket felkereső személyek, köztük a belföldi és külföldi turisták, illetve maguk a városlakók, ha otthonaikon kívül szorítja őket a szükség.

Ha autóbusszal futunk be Ungvárra, az autóbuszállomás „pottyantós” vécéjében – egy hrivnya ellenében – kelet-európai viszonylatban kulturált módon könnyíthetünk magunkon, a fülkeajtók belső oldalán jó, strapabíró fémfogasokra akaszthatjuk táskáinkat, WC-papír és szappan is a rendelkezésünkre áll, a kezünket viszont csak a két, nem egyszer elég nyirkos törölközőkendőben törölhetjük meg. A vasútállomás illemhelye jóval színvonalasabb, a tetszetős és tiszta padló-, illetve fali csempék, ülőkék, valamint az automata kézszárítók révén szinte európai színvonalúnak tekinthetnénk az elegendő fülkével ellátott vécét, a műanyagból készült fogasok egy része azonban letört, s nem egy fülkeajtó zárja is elromlott. A városban az öt kisebb piacon 3-4 fülkés, míg a Krasznodon utcai, legnagyobb piacon 6 fülkés mosdó található, a kezünket papírtörölközővel száríthatjuk meg, s a mosdóhasználat tarifája 50 kopijka és egy hrivnya között mozog. A felújított régi csapi vasútállomás mellékhelyisége szintén tiszta, rendezett, s jól felszerelt.

A munkácsi vasútállomáson, valamint az utóbusz-pályaudvaron ugyancsak fizetett WC-k működnek (az utóbbi helyen például egy hrivnyát kell fizetni a mosdóhasználatért), s mindkét helyen kulturált körülmények fogadják az utasokat. A városközpontban, az ún. „zöld” piacon, illetve a nagypiacon is található egy-egy illemhely.

A megkopott fényű, ám még mindig forgalmas bátyúi vasúti csomópont, valamint Beregszász, Nagyszőlős és Técső vasútállomásán csak ingyenes, villanyvilágítás nélküli, „pottyantós” vécék találhatók. A bátyúiban elképesztő állapotok uralkodnak. A férfirészlegben mindössze két lyuk áll a nagyszámú utas rendelkezésére. A válaszfalak alacsonyak, ajtónak se híre, se hamva, s a kőpadlót és a lyukak környékét úgy elborítja a mocsok, hogy bárhová lépünk, minden elővigyázatosság ellenére beszennyezzük a lábbelinket. A táskát képtelenség letenni, mert egy talpalatnyi tiszta hely sem akad, így a „szorongatott helyzetben” lévő utas – ha szerencsés – rábízza a táskáját az útitársára, ha viszont egyedül van, akkor vagy megvárja, hogy befusson a vonatja, s annak a mosdóját vegye igénybe, vagy – amennyiben hosszabb idő áll a rendelkezésére – besiet a közelebbi kávézók valamelyikébe. Ha egy külföldi utasra éppen itt jön rá a szükség, akkor meglesz a véleménye Ukrajnáról…

A beregszászi vasútállomáson a közelmúltban építettek egy új illemhelyet, s a női részlegben még fülkeajtók is találhatók, a férfirészlegben viszont már eltulajdonították azokat, s mindkét helyiséget elborítja a szenny. Ráadásul a férfirészlegben – „gyönyörű” falképsorozatként – obszcén ábrák is sorakoznak, hasonlóképp obszcén falfirkák kíséretében, melyeken egyes „intelligens” utasok „kolbászként” kínálják egy bizonyos testrészüket. Mint egy vendég kifejti, ez minden, csak nem vécé, s olyan jelzővel illeti, ami nem tűr nyomdafestéket, de megérthetjük a kifakadását. A Vérke-parti város autóbuszállomásán korábban a vasútállomáséhoz hasonló, hányingerkeltő latrina bűzlött, ám ezt elbontották, s a jelenlegiben – bár ez is fizetetlen – tisztaság, vécékagylók, kézmosók fogadják az utasokat, hiába keresnénk viszont törölközőt vagy kézszárítót. Ráadásul ottjártamkor a szappantartókból „mindössze” a szappan, a vécépapírtartókból pedig „csupán” a papír hiányzott. A városban nincs közvécé, a piacon, valamint az „Imidzs” bevásárlóközpontban viszont van. Az előbbi fűtött, a vécékagylókról viszont eltűntek az ülőkék, a férfirészleg két víztartályáról pedig letörték a lenyomógombot.

– A férfiak többnyire le sem húzzák maguk után a vécét, még ott sem, ahol megtehetnék, nekünk kell kiöblítenünk a kagylókat, s ha rájuk szólunk, azt mondják, hogy ők kifizették a 75 kopijkás használati díjat, a takarítás már a mi feladatunk. Ráadásul a használt vécépapírt általában a padlóra szórják – panaszolja a két alkalmazott egyike, Marietta. – Még jó, hogy nem dobnak cigarettacsikkeket a kagylóba, de ki is van írva, hogy ez nem dohányzó helyiség, s ha kell, rászólok a vendégre, hogy nyomja el kint a csikket. A nők viszont valamivel rendesebben viselkednek. A forgalom ilyenkor, télen kicsi, naponta 20–25-en jönnek be hozzánk, nyáron azonban kétszer ennyin fordulnak meg itt.

– A vécé jobb, mint volt, mert már lecsempézték, s két kézmosóval is felszerelték, a tisztaságot pedig közepesnek mondanám. A víztartályok többségéről azonban eltűntek a lenyomógombok – fejti ki az egyik hölgyvendég.

A bevásárlóközpont illemhelyén egy hrivnyát kell fizetni a mosdóhasználatért. A mellékhelyiség jóval színvonalasabb, mint a piaci társa, folyékony szappan és kézszárító áll a sietősen érkező vendégek rendelkezésére, míg az ablakokban cserepes virágok üdítik a szemet. Fűtésnek viszont se híre, se hamva.

– Négyen dolgozunk itt, napi váltásban ketten-ketten, s mostanában naponta 20-30 vendéget fogadunk, akik elég jól viselkednek, mindig a szemetesládákba dobják a vécépapírt – közli az egyik alkalmazott.

– A helyiség szép, tiszta – dicséri az illemhelyet egy megkönnyebbülten kilépő asszony. Megállapításával egy távozó férfi is egyetért, bár megjegyzi, hogy az általa használt fülkében az „elődje” nem húzta le maga után a vécét, s beszélgetőtársamnak kellett helyette is megtennie azt…

Nagyszőlősön négy-öt közvécé található, s a kispiacon, valamint a nagypiacon is egy-egy mellékhelyiség áll az emberek rendelkezésére. A központban, a római katolikus templom közelében található illemhely például tiszta, fűtött, minden felszereléssel el van látva. A mosdóhasználat tarifája egy hrivnya. Az autóbuszállomás és a vasútállomás vécéi viszont egészen más lapra tartoznak. Időnként takarítják, és klórmésszel fertőtlenítik azokat, ám az utóbbi latrina többnyire maga a megtestesült köpedelem, a beregszászihoz hasonló falfirkákkal és rajzokkal „fűszerezve”. Piaci napokon pedig, amikor az utasok mellett még a közeli nagypiac WC-jéről kiszorult emberek is felkeresik az illemhelyet, meleg időben több méteres körben terjeng a leírhatatlan bűz. Az autóbuszállomás mellékhelyisége tűrhetőbben néz ki, ám a férfi- és a női részlegen mindössze egy-egy fülke található, ami nem elégíti ki az igényeket.

Huszton két mosdó működik a piacon, egy-egy a vasút-, illetve az autóbuszállomáson, melyek fizetettek, s a mi viszonyainkhoz képest tűrhető állapotok uralkodnak bennük, akárcsak a técsői autóbuszállomás ugyancsak fizetett illemhelyén, bár színvonaluk messze áll a nyugatitól, s a Nereszen alatti város piacán is találhatunk egy vécét.

Emellett városainkban több kávézó, s minden étterem illemhellyel rendelkezik, többségük minden igényt kielégít, egyik-másik közintézményben azonban lenne mit javítani a közegészségügyi helyzeten. A Beregszászi Járási Tanács és a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal közös székházának a mellékhelyiségében ülőke nélkül árválkodnak a vécékagylók, s vécépapírral, kézszárítóval vagy törölközőkendővel sem találkozunk. A Beregszászi Egészségügyi College területén csak egy elhanyagolt illemhely található. A Beregszászi Járási Klinikán egyedül a földszinten áll egy vécé a betegek és hozzátartozóik rendelkezésére, ahol sem ülőkével, sem vécépapírral nem találkozunk. Szappan és kézszárító sincs, de ha lennének, akkor sem használhatnánk azokat, mivel a mosdókagyló vízcsapja köddé vált…

Közvécéink elégtelen száma, több állomásunk s nem egy intézményünk mellékhelyiségének közegészségügyi szempontból veszélyes állapota jelzi, hogy országunk mennyire elmarad attól a bizonyos európai Európától.

Lajos Mihály