2013. február 2.

Miért élek?

Február 2-án Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe van.

Sokan csodálkozva kérdezgetik, ti mit ünnepeltek olyan sokat. Miért is ünnepeltek? Karácsony fényére emlékezünk 40 nappal az ünnep után. A Világ Világosságának születését ünnepeltük, február másodikán pedig Simeon szava nyomán Jézus bemutatásában szeretnénk meglátni mi is a Világ Világosságát.

Hihetetlen hiány van belőle, amikor épp a leárazások korszakát éljük. Ő nem árazódik le, Ő mindig örök.

A gyerekek éneklik:

Ég a gyertya ég,

El ne aludjék.

A szívünkből a szeretet

ki ne aludjék.

Ég a gyertya ég,

fusson a sötét.

Szívünkből is a rosszaság

kitakarodjék.

Gyertyát szentel ma Egyházunk. A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, mint jeleket hordozó használati eszköz. Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét. Fényt ad, világít a sötétben és lángja barátságos fénnyel sugároz. Meleget önt és önmagát emészti fel, miközben világít és melegít. A lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.

A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fényliturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent.

Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.

Pünkösdkor a Lélek lángként ereszkedett alá és betöltötte az apostolokat. A tűz kiégetett minden salakot, és indította őket, hogy bátorsággal tegyenek tanúságot a Feltámadottról.

Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell vele, sőt másokat lángra lobbantani. Ő adja meg létünk igazi értelmét.

És ezentúl sem mindegy, hogy életünk végén a gyehenna tüzére vagy az örök Világosságba jutunk.

Ennek fényében éljünk napjaink sorát.

Michels Antal