A szamóca betegségei és kártevői

Folytatjuk a szamócatermesztés alapjait ismertető sorozatunkat, melyben a legfontosabb tudnivalókat ifj. Szabó Tibor forgolányi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója foglalja össze. Ezúttal a növényvédelem van soron.

Az előző számban a szamóca tápoldatozásának alapelveiről esett szó. Azonban az előírásokat betartva is érheti kellemtlenség a termelőket, mivel a helyes tápoldatozáson túl nem szabad megfeledkezni a növény betegségeiről, illetve a kártevőkről sem. Érdemes néhány mondatban összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat.

Szamócaeszelény

Az egyik legfontosabb kártevő. A károsítás mértéke elérheti a 60-80%-ot. Különösen a legkorábban fejlődő virágokat károsítja. A levelek pusztulása a tövek pusztulását vonja maga után.

Kártétel. Az imágó a tojásrakás helye alatti kocsányt megrágja. A rágás feletti rész elfonnyad, de nem törik le. Ha a szárat az elágazás alatt rágja meg, akkor az összes bimbó elfonnyad. Nem lehet összetéveszteni a szamócabimbó-likasztó (Anthonomus rubi) kártételével, mivel ez utóbbi csak egyes virágokat pusztít el, míg a szamócaeszelény az egész virágzatot.

Biológiája. Évente egy nemzedéke van és az imágók a talajban telelnek. Április végétől, főleg májusban jönnek elő az imágók. A nőstények a levélnyélbe, majd a virágszárba helyezik tojásaikat, azután a tojásrakási hely alatt összefurkálják a szárat, és ennek következtében a fonnyadó és száradó virágzat hívja fel a figyelmünket a jelenlétére.

Ökológia. Elszaporodásának kedvez a hűvösebb, csapadékos időjárás. A lárvák fejlődésének a párás, meleg nyár eleji időjárás kedvez.

A vegyszeres védekezést az imágók rajzásakor kell elvégezni.

Botritiszes betegség

A szamóca legveszedelmesebb gyümölcsbetegsége. A fertőzések mértéke nagyban függ az időjárás alakulásától. Csapadékos évjáratban komoly termésveszteség léphet fel. A mennyiségi veszteségen kívül romlik a gyümölcsök minősége.

Tünetek. A zöld bogyón a csészelevelek tövénél barna, száraz jellegű folt található. Az érő bogyók bármelyik részén megjelennek a tünetek. A rothadás leggyakrabban a kocsány felőli részen jelentkezik, de a talajjal vagy más nedves felülettel érintkező bogyón is előfordul. A bogyó először fakó színű, majd világosbarna, húsa lágy és pépes. Később a bogyó kiszárad, összeaszalódik, a gyümölcskocsány és a csészelevelek elszáradnak. A levélen és a száron a tünetek ritkábban, de szintén megjelenhetnek. A levélen nagy, sárgászöld, majd szürkésbarna folt látható. A száron szürkésbarna elszíneződés figyelhető meg. Ennél a betegségnél a vegyszeres védekezés mellett néhány egyéb dolog is számításba jöhet.

Telelés. A botritisz a talajban a szklerócium és a beteg növényi részeken a micélium által telel át.

Környezeti igény. A kórokozó számára a nedves, páradús időjárás kedvező. Ha a virágzástól gyümölcsérésig (május–júniusban) csapadékos időjárás uralkodik, akkor jelentős termésrothadás várható, ha nem védekezünk.

Biológiája. Tavasszal a szkleróciumokon és a micéliumon konídiumtartó-gyep képződik. A róla szóródó konídiumok a virágot a bibén keresztül fertőzik meg. A gomba a virágzatban lévő virágokat a virágkocsányokon keresztül pusztítja el vagy az elpusztult virágokon képződő konídiumok a később nyíló virágokat a bibén keresztül fertőzik meg. Ha a fertőzött virágból bogyó képződik, akkor a bogyó kocsány felőli részén barna foltok jelennek meg, amelyek lágyrothadásba mennek át. A bogyófertőzésnél a konídiumok csíratömlői a zöld, éretlen bogyókba seben keresztül, az érő vagy érett bogyókba viszont a kutikula áttörésével jutnak be. Az egyik érett bogyóból a szomszédos, érintkező bogyóba a micélium szintén a kutikula áttörésével jut be. Az elpusztult növényrészeken és gyümölcsmúmiákon szkleróciumok alakulnak ki.

Terjedés. A botritisz terjedése a konídiummal szél és vízcseppek útján történik.

Előrejelzése az időjárás és a növényállomány figyelése révén lehetséges.

Védekezés:

– az indanövények eltávolítása időben;

– a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése;

– a harmonikus PK-ellátás.

Szamócabimbó-likasztó

Jelentőség. A hagyományos szamóca- és málnatermesztő körzetekben, házi kertekben gyakran előforduló, esetenként súlyos kárt okozó kártevő.

Kártétel. A szamóca virágzatán belül egyes bimbók nem nyílnak ki, elszáradnak, a virágkocsány a bimbóval együtt letörik.

Biológiája. Az imágók a növénymaradványokon telelnek át. Április közepétől, néhány nappal a szamóca zöldbimbós állapotát megelőzően jönnek elő. A nőstények egyesével a bimbóba rakják a tojásaikat, majd elrágják a virágkocsányt. A lárva a talajra hullott bimbóban fejlődik ki, és ott bábozódik. Az imágók a nyár folyamán elhagyják a kiüregesített, elszáradt bimbókat, majd a szedéseket követően június végétől július végéig a leveleken tartózkodnak. Sajnos a bimbólikasztó tüneteit általában csak a felszaporodásuk után vesszük észre.

Ökológia. Az imágók tavaszi megjelenése akkor várható, ha a talaj 2–5 cm mélyen mért hőmérséklete eléri a 8 C-ot. (Folytatjuk)