2013. március 15.

„Menj, és többé már ne vétkezzél.” (Jn 8,11b)

Krisztusban kedves Testvérek!

Ennek a vasárnapnak az evangéliuma a házasságtörő asszonyról szól, legalábbis így ismerjük. A farizeusok és írástudók Jézus elé visznek egy asszonyt, akit előzőleg tetten értek. Igazából Jézust akarják próbára tenni. Noha látszólag Jézus és az asszony a főszereplői ennek a történetnek, igazából nem így van.

Nagyböjtben áldozatokat vállalunk, böjtölünk, lemondva kedvenc dolgainkról, hogy jobban tudjunk figyelni a bűnbánatra, s ezen keresztül újból felismerjük Isten nagy ajándékát: az Ő irgalmát. Nem maradt sok már a nagyböjti időből, ezért át kell gondolnunk: hogyan is készülünk húsvét ünnepére? Ez is egy személyes időszak, amikor Isten jelenlétében vizsgáljuk át az életünket, a tetteinket. Nem egy pászkáskosaras ünnepre készülünk, amikor az egyház, Krisztus közössége hivatalosan és nyílvánosan evésre-ivásra, mulatozásra hív. Krisztus közössége nem ilyen szegény. Krisztus szenvedésének, kereszthalálának, feltámadásának titkait ünnepeljük, rá emlékezünk, s hálát adunk érte a Mindenhatónak.

A húsvét főszereplői nem mi vagyunk, akik jól megtömött kosarainkkal sorakozunk majd Krisztus oltára vagy esetleg a templom körül. Természetesen tartsuk meg szép hagyományainkat, szokásainkat, melyek alakítanak bennünket. Tudnunk kell azonban, hogy ezen ünnepek főszereplője a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ő mutatja meg az Atya igazi valóságát: irgalmas hozzánk, megbocsájtja bűneinket, örök életet kínál. A házasságtörő asszony történetében is Isten játszik főszerepet, aki nemcsak eljátssza, hanem meg is mutatja irgalmát az asszonynak is, és nekünk is.

Béres István atya