A Drognapló Beregszászban

„Drogosnak lenni nem érdem...”

2013. március 15., 09:00 , 635. szám

Március elején a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendezésében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán bemutatásra került Kubiszyn Viktor Drognapló c. önéletrajzi könyve, s ezzel kezdetét vette a könyv kárpátaljai bemutató-sorozata. A könyvbemutatón számos érdeklődő, a főiskola több tanára, diákja, valamint a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum és a Péterfalvi Református Líceum több diákja is részt vett.

Kubiszyn Viktor 1979-ben született Miskolcon. Nagyon fiatalon, 14 éves gimnazistaként kezdett el drogozni. „Drogkarrierje” 16 éves történetre tekint vissza. A Drognapló szerzőjének eme 16 esztendejét meséli el. A könyv első kiadása 2011-ben jelent meg. A most bemutatott, 2012-ben megjelent kiadással múlt év őszén már turnézott. A pozitív visszajelzéseknek, s a turné sikerének köszönhetően látogatott el most Kárpátaljára is a szerző.

A turné fő célja a megelőzés és az ártalomcsökkentés. A célközönség nem csupán a kamaszok korosztálya, hanem a szerhasználóké és azok hozzátartozóié is.

„A napló: nagy magyar/budapesti valóság, az örök témát adó függésről, amely nem kímél sem férfit, sem nőt, s nem válogat a társadalmi elhelyezkedésben jócskán különbözők között sem. Egyetemes baj, melyet orvosolni csak önszántunkból, bár külső segítséggel tudunk. E segítségek egyike lehet az írás… Vagy a terápiába vonulás. Vagy, ha van erőnk félretolni a viharfelhőket, megkapaszkodhatunk Isten lábában. Viktor mindhárom segítséget igénybe vette, másként nem születhetett volna meg ez a valós tanulságot hordozó, fontos könyv” – olvashatjuk a könyv első soraiban.

A bemutatón a szerző meglepő őszinteséggel mesélte el, hogyan vált drogossá, hogyan teltek a szerek hatása alatti évei. Elmondta, hogyan alakította át a szer a személyiségét, miközben bár tudta, hogy „gáz”, amit csinál, mégis azt hitte, uralni tudja a drogfogyasztást. Húszas évei elején azonban kezdett leépülni. Elvonási tünetek jelentkeztek nála, ha nem jutott anyaghoz. Ha nem volt pénze rá, jött a lopás, betörés, hazudozás, ismerősei kihasználása. Néhány drogos barátja leszúrt egy taxist. Viktor akkor nagyon megijedt, s segítséget kért. Fél év alatt sikerült is leállnia, s visszakapaszkodnia a tiszta életbe. Két és fél éven át, 25 éves koráig tiszta volt. Az a 8 év azonban, melynek szinte minden egyes napján valamilyen szer hatása alatt volt, nem múlt el nyomtalanul: a személyisége nem változott. Érzésvilága, a problémákhoz való viszonya, az emberekhez való viszonya eltorzult. Nem volt benne tolerancia, türelem; szeretni sem tudott. Mindezek egy másik fajta függőségbe, a munkamániába hajszolták. Írt, rádiózott, filmfesztivált szervezett, mindezt iszonyatos tempóban. Életében viszont még így sem volt egyensúly. Szociális drogos lett, elkezdett könnyű drogokat használni. A munkamánia és a könnyű drogok együttes hatására jött a pszichiátria, a zárt osztály, a hallucinációk és a visszaesés.

Azóta Viktornak sikerült leszoknia. Sorstársi közösségbe került, ahol olyanok segítettek neki átvészelni a leszokás nehéz időszakát, akik valaha függők voltak. Közben rátalált Istenre is. Hívő ember lett. S ahogy elmondta: az, hogy valaki drogfüggő lesz/marad-e, attól függ, hogy milyen egyéb értékek vannak az életében. Mindezekről első kézből, meglepő őszinteséggel olvashat az, aki kezébe veszi ezt a nem mindennapi művet.

A könyvről Kiss Tibi, a Quimby zenekar frontembere így írt: „Drogosnak lenni nem érdem. Leszokni a drogokról sem különösebben az. Ne várd, hogy meghajoljon előtted a világ. Viszont beszélni a kalandról hasznos lehet. Ha ezt izgalmasan teszed, még élvezetes is. Viktor könyve ilyen: hasznos és élvezetes.”

A Drognaplót Kárpátalján két további helyszínen mutatták be: 5-én az Ungvári Dayka Gábor Középiskolában, 6-án pedig a Munkácsi Szent István Líceumban.

Espán Margaréta