2013. március 22.

„Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” Máté 21,1-9

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Jézus virágvasárnapkor jeruzsálemi bevonulása megismételhetetlen és minden egyes mozzanatával Krisztus kiábrázolja mindenhatóságát. Ebben a történetben minden a helyén van, mindenki teszi azt, amivel Istent magasztalhatja. Amikor olvasom ezt, az fogalmazódik meg bennem, hogy szívesen lennék a ruhaleterítők, a faágszórók és a zsoltáridézetet skandálók népes serege között!

Ki éljenez? Az, aki hisz a szemének, az eszének és a hitének. Az, akinek a Szabadítóra a legnagyobb szüksége van. Egyszerű hívő emberek akkor is voltak és most is vannak. A mostani „nagy kavalkádban” ott vannak a keresztyén emberek, akik nem magukra akarják minden tettükkel felhívni a figyelmet, hanem Jézus Krisztusra irányítani az egyének figyelmét.

Kit éljeneznek? A Messiást, a béke királyát éljenzik, aki Jeruzsálembe szamárcsikón vonult be. Az egész várost hangos „hozsánnázó” emberek alkották. A templomban lévő gyereksereg is véleményt nyilvánít a Máté 21,15-ben. A gyülekezeteink fiatal és idős tagjainak újra fel kell ismerni, hogy a szívből jövő zsoltármondások és éneklések a lelki-testi beteg ember gyógyító „orvosságai”.

Kit éljenezzünk mi virágvasárnapkor? Remélem, egy sokaság, egy közösség, egy gyülekezet, egy egyházmegye, egy egyházkerület önmagában megtalálta a megfelelő választ. Segítsen most a bizonytalanoknak a 212. dicséret 1. versének második fele: „…Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jön az Úrnak nevében. Általa lépünk az Isten kedvébe;…” Erre van szükségünk virágvasárnapkor! Vonuljon be mindenki életébe Jézus Krisztus.

Pápai Gábor,
nagygejőci református lelkipásztor