Világszínvonalú előadás Ungváron is
A Csárdáskirálynő, vagy inkább a „Silva” nagy sikere
Nem mindennapi színházi élményben volt része annak a több mint 800 embernek, akik április 3-án, a Seregély testvérekről elnevezett Kárpátaljai Zenés Drámai Színházban láthatták Kerényi Miklós Gábor (KERO) rendezésében Kálmán Imre Csárdáskirálynő című világhírű operettjét, az ugyancsak világhírű Budapesti Operettszínház társulatának előadásában. Az ungvári bemutatót megelőzően az előadás zajos sikert aratott már Tokióban, Rómában, Münchenben és Prágában is, majd a társulat Nyugat-Ukrajna három nagyvárosában, Lembergben, Ivano-Frankivszkban és Csernyivciben is elkápráztatta a közönséget.
Az ungvári előadás iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy pótszékeket kellett elhelyezni a nézőtéren. A zsúfolásig megtelt színház színpadán elsőként Szvitlana Mitrjajeva, az Ukrán Nemzeti Stratégiai Kutatóintézet ungvári regionális irodájának vezetője, Natalia Petervari, a Zakarpatszka Pravda főszerkesztője és Szvitlana Kovbicja, az IC TV tudósítója az Év Embere díj kuratóriumának nevében különdíjat adtak át az ungvári magyar főkonzulátust vezető Bacskai József főkonzulnak az ukrán magyar kapcsolatok területén kifejtett tevékenységéért. Majd a díj átadása után Misovicz Tibor, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára köszöntötte a meghívott vendégeket és a közönséget. Elmondta, hogy Magyarország és Ukrajna miniszterelnökeinek sikeres találkozója után, a Közép-Európa Éve elnevezésű rendezvénysorozat keretein belül kulturális alkalmak sora járul hozzá a két ország, s ezen belül a Nyugat-Ukrajna és a Magyarország közötti kapcsolatok gazdagításához. A minisztérium támogatásának köszönhetően teljes budapesti szereposztással és díszlettel láthatja az előadást az ungvári és három nyugat-ukrajnai város közönsége. „Egy olyan előadást igyekeztünk elhozni, amely világszínvonalat képvisel, a zene és a tánc nyelvén mutatja be közös hagyományainkat.”
Az ukrajnai turnéra három autóbusznyi vendég érkezett, köztük 120 színész, zenész, táncos és technikai személyzet. A díszletet két kamionnal szállították. Az Operettszínház célja az volt, hogy Ungváron és a nyugat-ukrajnai városokban olyan magas színvonalú előadást tartsanak, mint Budapesten. A kárpátaljai előadást a megye és a város vezetői is támogatták.
Maga az előadás kiváló választásnak bizonyult, az operett statisztikusok szerint nincs egyetlen perc, amikor a Föld valamelyik pontján föl ne csendülne – színházban, koncerten, filmen, tévében vagy rádióban – Kálmán Imre valamelyik népszerű melódiája. S kétségtelen, legtöbbször a Csárdáskirálynő dallamai hangzanak fel, mellyel a zeneszerző kiérdemelte az első helyet kora vezető operettkomponistái között! Nem véletlenül játszották az 1915-ös premier helyszínén, Bécsben 533 estén át, miközben Európa harcterein javában aratott a halál. Európában az I. világháború ellenére azonnal bemutatták Svédországban, Finnországban, Lengyelországban, Oroszországban, Olaszországban, majd Budapesten 1916 novemberében, s végül eljutott egy esztendővel később a New York-i Broadway-re is. Kálmán muzsikájáról itt az angol szövegkönyvet készítő P. G. Wodehouse azt nyilatkozta: „A Csárdáskirálynő nemcsak e tehetséges magyar ember művei közül emelkedik ki, hanem egyenesen minden idők legjobb zenéje!”
A Csárdáskirálynő, amelyet Ukrajnában, ukrán nyelven még az 1917-es szentpétervári premier címét megtartva, „Silva”-ként hirdettek meg, hatalmas sikert aratott Ungváron. Azért, hogy a magyar nyelvet nem értők is követhessék a cselekményt, egy elektronikus feliratozó táblán ukránul is olvasható volt a szöveg. Az előadás végén óriási volt az ováció, tíz percen át tapsolt a közönség.
Az előadásokról elragadtatással írtak az ukrán lapok is. A társulat ukrajnai tapasztalatairól Makláry László karnagy a következőket mondta el a negyedik, Csernyivciben bemutatott koncertet követően: „A négy előadás számunkra is meglepetésszerű hatalmas nagy sikerrel zárult. Természetesen a legnagyobb siker az ungvári volt, az ottani magyar közönség miatt. Azt gondoltuk, hogy azután már Lembergben, Ivano-Frankivszkban és Csernyivciben – mivel ott nincs magyar néző – az ukrán ajkú közönség körében a feliratozó géppel már nem lehet az ungvárihoz hasonló hatást elérni. De végül mindhárom városban óriási sikerünk volt, amit mi nem nagyon gondoltunk. Nyilván jó volt az ukrán felirat. Mindenütt telt ház volt, Csernyivciben azt mondták, hogy két-három előadást is lehetett volna játszani, akkora volt az érdeklődés.”
A Budapesti Operettszínház mostani, nagy sikerű turnéját megelőzően a magyar Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően bemutatkoztak már Kárpátalján és Nyugat-Ukrajnában a Nemzeti Filharmonikusok, az Állami Népi Együttes, a Honvéd Táncegyüttes, a Budapest Klezmer Band és a Rackajam. A magyar diplomaták bíznak abban, hogy a kultúrdiplomácia eszközeivel javítani tudják a Szvoboda párt előretöréséből jól láthatóan fasizálódó nyugat-ukrajnai régió és Magyarország közötti kapcsolatokat, és nem utolsósorban hozzájárulnak ezzel az itt élő magyar kisebbség helyzetének javításához. A felsoroltak közül mindegyik produkció kiváló volt – köszönjük! Azt meg csak remélhetjük, hogy a magas színvonalú magyar előadások láttán majd megszeretnek bennünket Nyugat-Ukrajnában, és a kárpátaljai megyei vezetés is tiszteletben tartja majd kollektív jogainkat.
Badó Zsolt