2013. április 19.

Szaporodás, küzdelem, kitartás

Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. (ApCsel. 5:29)

A konstanzi dómban van egy felírás 366-ból, szerzője az akkori keresztyénség egyik legnagyobb teológusa: Hilárius, ezt írta: Ha az egyházat üldözik, virágzik; ha elnyomják, győzedelmeskedik; amikor gyalázzák, akkor növekszik.

1.Már az elején az apostolok, Péterék is megtapasztalták ezt. Az első igazi pünkösdkor, amikor a Szentlélek kitöltetése és vétele nyomán az apostolokhoz csatlakozik mintegy háromezer ember, ezzel megalakul a keresztyén anyaszentegyház, amelyik napról-napra szaporodott az üdvözülőkkel. Egyik csoda a másikat követi, Krisztus megváltottjai pedig naponta találkoztak. Imádkoztak, énekeltek, Őróla beszéltek, elmondták egymásnak tőle szerzett saját tapasztalataikat, mindennap úrvacsorát vettek, szívük-lelkük összeforrt, azaz: kifejlődött az istentisztelet. Mindezekben az apostolok járnak elől, mint szem- és fültanúk, mint vezetők és példaadók, befelé és kifelé.

2. Nemcsak befelé tekintenek, kifelé is. Két egyszerű ember: Péter és János istentiszteletre tartanak, nem véletlen eset, hogy az Ékes-kapun akarnak betérni a templomba és nem véletlen eset, hogy ott ül egy erősen mozgáskorlátozott ember és koldul. Ezen a kapun jártak az akkori világ módosai és pénzemberei, a nevezett két apostol nem ezek közül való, mégis mindennél többet nyújtanak. Azaz, az Úr kezében alkalmas szerszámok használhatóak az Ige hirdetésére, az Ige – az evangéliumok- írására, könnyek letörlésére, boldogtalanok megvigasztalására, betegek gyógyítására, egyszóval: csodák művelésére. Nem aranyat, vagy ezüstöt nyújtanak a koldus tenyerébe, hanem Jézus nevében gyógyulást, hogy felemelkedjék addigi állapotából s többé ne kolduljon.

3. A megtörtént csoda láttán nagy a bámulat, ennek tisztán látása végett Péterék elmondják, hogy nem nekünk köszönhető: Istennek, aki feltámasztotta az Ő Fiát és él. Akik halálra ítélték, bűnbánatot kellene tartaniuk, ahhoz el kellene ismerniük: Jézus a Messiás, de ezt nem tudják megtenni. Azt viszont igen, hogy beidézik az apostolokat, kihallgatják, megfenyegetik, egy időre bezárják őket és keményen rájuk parancsolnak, hogy senkinek ne tanítsanak Jézus nevében. Ők pedig hadat üzennek a felsőbb hatalomnak: vajon igaz dolog- e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.

Bátor bizonyságtevők – Szentlélekkel teljes lelkületük átível a kegyelemben való növekedésen, üldöztetéseken és mártíromságokon, századokon és ezredeken. Ma is ezt tennék és ezt teszik, akik mögött mindig ott áll egy imádkozó sereg, elől és hátul az imádandó Isten.

Józan Lajos
huszti lelkész