Nagy Gáspár: A mai bátrak

2013. április 19., 02:00 , 640. szám

 

A 120 éve született Ady szellemének

 

Vonulgatnak

ezek a mai bátrak

szavalgatnak és kiabálnak.

 

Emlékszem rájuk

(tíz éve sincs még!)

többségük kussolt

de most mindent akarnak

a semmi-jussból!

 

Bíráim voltak

megítéltek

„hogy lehetek ilyen felelőtlen?!”

ha szemből jöttem

másfele néztek...

 

Ma „igazolt” szabadsághősök

mert már akkor bátran éltek

patyolatosan szónokolnak

pedig de nagyon féltek!

 

Most a legharsányabbak

képzelnek minket

tegnapi vaknak

amikor sehol sem mutatkoztak.

 

Életük nyugodtan élték

ragályként hordva

a hamis békét:

„ez van!”

 


 

Nagy Gáspár versének alcíméből kiszámítható, mikor született e költemény, bár a megfejtett évszám – az 1997-es esztendő – önmagában még nem jelent semmilyen többlettartalmat. Önmagában ez az évszám csupán egy adat, de ha Ady „szellemét” is hozzávesszük, akkor már bizonyos játékba lendül a „bátrak” szó, és megidézi a 120 évvel azelőtt született költő ismert versét, A Tűz csiholóját, melyben Ady bátrakról szóló sorai azóta szállóigévé lettek. („Legkülömb ember, aki bátor, S csak egy külömb van, aki: bátrabb.”) Ez a megidézés, valamint A mai bátrak másik megjegyzése, miszerint „tíz éve sincs még”, hogy az 1997-ben „bátrak” még „kussoltak”, egyértelművé teszi, hogy itt a költő az 1989/90-es rendszerváltás előtti idők gyáva embereiről beszél. Azokról, akik „tíz éve sincs még”, tehát 1987-ben meglapulva éltek, de 1997-ben már „mindent akarnak a semmi-jussból”. Személyességgel telített a költemény: „bíráim voltak, megítéltek” – írja a szerző, így a vers végére tiszta képet kapunk, ki is az igazi bátor ember…

Penckófer János