Nagy Gáspár: A mai bátrak
A 120 éve született Ady szellemének
Vonulgatnak
ezek a mai bátrak
szavalgatnak és kiabálnak.
Emlékszem rájuk
(tíz éve sincs még!)
többségük kussolt
de most mindent akarnak
a semmi-jussból!
Bíráim voltak
megítéltek
„hogy lehetek ilyen felelőtlen?!”
ha szemből jöttem
másfele néztek...
Ma „igazolt” szabadsághősök
mert már akkor bátran éltek
patyolatosan szónokolnak
pedig de nagyon féltek!
Most a legharsányabbak
képzelnek minket
tegnapi vaknak
amikor sehol sem mutatkoztak.
Életük nyugodtan élték
ragályként hordva
a hamis békét:
„ez van!”
Nagy Gáspár versének alcíméből kiszámítható, mikor született e költemény, bár a megfejtett évszám – az 1997-es esztendő – önmagában még nem jelent semmilyen többlettartalmat. Önmagában ez az évszám csupán egy adat, de ha Ady „szellemét” is hozzávesszük, akkor már bizonyos játékba lendül a „bátrak” szó, és megidézi a 120 évvel azelőtt született költő ismert versét, A Tűz csiholóját, melyben Ady bátrakról szóló sorai azóta szállóigévé lettek. („Legkülömb ember, aki bátor, S csak egy külömb van, aki: bátrabb.”) Ez a megidézés, valamint A mai bátrak másik megjegyzése, miszerint „tíz éve sincs még”, hogy az 1997-ben „bátrak” még „kussoltak”, egyértelművé teszi, hogy itt a költő az 1989/90-es rendszerváltás előtti idők gyáva embereiről beszél. Azokról, akik „tíz éve sincs még”, tehát 1987-ben meglapulva éltek, de 1997-ben már „mindent akarnak a semmi-jussból”. Személyességgel telített a költemény: „bíráim voltak, megítéltek” – írja a szerző, így a vers végére tiszta képet kapunk, ki is az igazi bátor ember…
Penckófer János
