Pata- és csülökbetegségek

2013. május 3., 02:00 , 642. szám

Három disznóm – egy kanom és két kocám – csülkei is megrepedeztek, az állatok azóta sántítanak, nehézkesen mozognak, állás közben topognak, sokat fekszenek. Nem tudom, ide tartozik-e, de a kanom egyáltalán nem akar ugrani. Mi bajuk lehet a jószágaimnak, és miként lehet őket meggyógyítani? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy sertéstenyésztő farmer. Kérdéseit Legeza Attilához, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati osztályának vezetőjéhez továbbítottuk.

– Az állatok ujjainak egyik alkotórésze a pata, amelyet vastag szaruréteg borít. Ez az anyag alkotja az ember körmeit, haját is. A szaruréteg egy hónap alatt 6-9 mm-t növekszik. Az alultáplált és a vemhes állatoknál ez a folyamat lényegesen lelassul – magyarázza a szakember. – Azoknál az állatoknál, amelyek keveset mozognak, és nincs meg a pata, a csülök természetes surlódása, a szaruréteg növekedése és törlődése közötti egyensúly felbomlik, és ez a pata deformálódásához vezethet. Különösen nagymértékű a deformálódás azoknál az állatoknál, amelyek étrendjéből hiányzik a kén, bizonyos aminosavak, a cink, a kalcium, a foszfor, amelyek egyensúlyban tartják a szaruképződést. A szaruréteg keménységét a kén, a cistin és a szövetközi folyadék jelenléte biztosítja. Minél több a szövetközi folyadék, annál puhább a pata állaga. A szarusodás ideje alatt a szarukéreg elveszti a képződéshez szükséges folyadék 70-80 százalékát. A túlzott folyadékvesztés a pata kiszáradásához, repedezéséhez, töredezéséhez vezet. Az optimális folyadéktartalom 15-20 százalék, mellyel a pata normálisan funkcionál. A túlságosan magas folyadéktartalommal rendelkező pata ütésállóképessége magasabb a szárazénál. A paták betegségeivel gyakran találkoznak az állatgyógyászok. Azoknál az állatoknál, amelyeket állandóan kemény padlón, kavicson, betonpadozaton tartanak, a szarukéreg túlságosan lekopik, és ez patabetegségekhez vezet. Ezek a kórok jelentős mértékben befolyásolják az állatok termelékenységét: csökken a tejhozam, lassul a súlygyarapodás, megnő a kényszervágások és a selejtezés aránya, emelkedik a gyógykezelésre forditott összeg.

– Most pedig térjünk rá a csülökrepedésre.

– A csülök tartósan 20 Celsius-fok fölötti külső hőmérsékleten, ha nem éri nedvesség, víz, 8-10 nap alatt képes kiszáradni. Ilyenkor a szaru nemcsak kisebb, rövidebb, hanem keményebb, és sokkal rugalmatlanabb is lesz. Megterheléskor a csülök oldalfala nem mozog, nem tud tágulni, így egy idő után a szaru a rá ható erővonalak mentén megreped. Az állat behajlított ízületekkel pihenteti a lábát állás közben, mozgáskor sántít. Több végtag bántalma esetén állás közben gyakran tipeg, sok időt tölt fekvéssel, a mozgása kötött. A tenyészkanok nem szívesen vagy egyáltalán nem ugranak.

A repedéseken keresztül bejutott baktériumhatás következményei mindig súlyosabbak (gondolok itt például a csülökirhagyulladásra). A betegség megelőzése érdekében a gazdának a hajlamosító tényezők kiküszöbölésére kell törekedni: 2-3 naponként locsolják fel a száraz padozatot , így fenn lehet tartani a csülkök rugalmasságát.

A gyógyítás végett puhító, fertőtlenítő, csülökápoló kenőcsöket kell használni, gyulladás, bágyadtság, étvágytalanság esetén ajánlatos értesíteni az állatorvost.

Egy másik jellegzetes csülökbetegség a rongyostalpúság. Az okok közé tartozik az állatok hosszú ideig való betonpadozaton történő tartása, illetve az, ha a padozat nemcsak kemény, de érdes is, állandóan nedves, összegyülemlik rajta a vizelet, a trágyalé, a trágyarács pedig ki van töredezve, a padozat lejtése nagyobb 3%-nál, hiányos a jószágok mozgási lehetősége, valamint, ha takarmányozási hibák (vitamin-, ásványianyag-hiány) is bekövetkeznek. Ugyancsak az okok közé sorolunk egyes anyagforgalmi betegségeket (például a csontosodási zavarokat).

– Melyek a betegség tünetei?

– Az állatok tipegnek, sok időt töltenek fekvéssel, nem szívesen, kötötten mozognak, evés közben is gyakorta térdükre ereszkednek, a sántaság fokozata különböző.

Valamely mozgászavar okának felderítése a szakember feladata, ezért akkor is forduljunk állatorvoshoz, ha az a tünetek alapján egyértelműnek látszik. Nem mindegy ugyanis, hogy traumás vagy szeptikus elváltozásról van-e szó, hogy egyedi vagy tömeges-e a jelenség (különösen, ha a hízóállományban is jelentkezik). Minden betegséggyanús esetben forduljunk állatorvoshoz, és kérjük ki a tanácsát.

Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati osztályának vezetője