Régi szokás új köntösben

Az udvarlásnak, az egymás iránti szimpátia, közeledés kifejezésének számtalan módja volt, van. Ajándékok, jelzésértékű tárgyak, gesztusok. A népi hagyományt tekintve ezek közül is az egyik legjellegzetesebb annak idején a májusfaállítás volt. Persze, ez a szokás a mai napig megmaradt, formáját tekintve viszont átment némi változáson.

A tavaszhoz, tavaszi ünnepkörhöz számos jeles esemény, nap fűződik. Ezek nagy része a megújuláshoz, a természet újjáéledéséhez, a húsvéthoz, pünkösdhöz kötődik. Május, a tavasz utolsó hónapja, melyet a népi kalendárium gyakran csak Pünkösd havának nevez, szintén bővelkedik a jeles eseményekben. Első napja máris fontos szereppel bír mind az egyénekre, mind a közösségre nézve.

Május elseje a májusi-pünkösdi ünnepkör egyik ünnepe. Az e napra jellemző szokások szoros kapcsolatban álltak ugyan a pünkösdi szokásokkal, napjainkra már mindkettőnek megvannak a maga hagyományai. A két ünnep elkülönüléséhez városon és falun egyaránt hozzájárult az, hogy 1890-től e napon tartják a munka ünnepét. A felvonulás, a feliratok, zászlók lobogtatása, az utcák feldíszítése, a kézben vitt virágok és májusfák, utcabálok és majálisok révén május 1-je, a nemzetközi munkásosztály ünnepe egybeolvasztotta a hagyományt és a szervezett ünnep szokásait is.

Május elseje legjellemzőbb szimbóluma a munka-ünnep ellenére is inkább népi eredetű: a májusfa. A természet újjászületésének eme jelképe Európa-szerte ismert (néhol zöld ág formájában). A májusi és a pünkösdi ünnepkör kapcsolata révén a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus elképzeléseket és a naptári év egyházi és vallási mozzanatait is magában hordozta.

A középkori hagyomány Fülöp vagy Jakab apostol vértanúságát említi a májusfaállítás kialakulásának magyarázataként. A székelyek például ezért nevezik az e napra, vagyis Fülöp és Jakab napjának virradójára állított fát Jakab- vagy hajnalfának.

Májusfaállításról a XV. századtól kezdve vannak források. Ezt a sudár fát vagy szép növésű ágat a legények éjszaka vágták ki az erdőn, és az éjszaka folyamán állították fel – a helyi szokásoknak megfelelően – vagy együttesen, minden lányos ház elé, vagy csak a kiszemelt lány, a szerető háza elé. Néhol csak a bíró és a pap háza elé állítottak egy magas fát, míg a lányos házakhoz csak egy kisebbet. A fát virágokkal, zsebkendőkkel, borral, hímes tojással díszítették fel, mielőtt a földbe ásták, a kapufélfára vagy a kútágasra szögezték volna. A díszítés a legénybanda bizalmas feladata volt. Erdélyben a fát ki is faragták, vagy az udvarló belevéste a nevét.

A májusfa kinézete, nagysága jelzésértékű volt: megmutatta, ki-kinek udvarol, kié a legszebb, kinek van (volt) olyan haragosa, aki képes volt reggelre elcsúfítani a fát.

A XVIII. században szokás volt a templomok elé is májusfát állítani. Ez a tanítók és a diákok dolga volt. Néhol a községeknek külön fájuk is volt, aminek kidöntéséhez különböző szokások társultak.

Bár a májusfát a magyar területek nagy részén május elsejére állították, történeti adatok bizonyítják, hogy a nyelvterület északi és nyugati részén ez pünkösd napján történt. A két ünnep olyan szoros kapcsolatban van egymással, hogy nem is igen lehet eldönteni, melyik naphoz kötődik eredetileg a faállítás ünnepi szokása. Ezeken a területeken szokás volt, hogy a fát pünkösdkor bontják le. A fa lebontásának is megvolt a maga ceremóniájára, például a májusfa-kitáncolás. A fa kidöntésére, vagy kitáncolására (tánc a fa körül) május utolsó vasárnapján vagy pünkösdkor került sor. Ez tehát egy újabb kapocs a két esemény közt. Sőt, a májusfa kitáncolása a pünkösdi király-választással is kapcsolatban volt. A májusfa mellé, sőt, néhol helyette máj-kereket állítottak. Ez egy magas rúd, melynek tetejére szalagokkal, borosüvegekkel, zsebkendőkkel ékesített szekérkerék került. E díszeket egymással versengve próbálták meg leszedni a legények. A győztes jutalma a pünkösdkirály, vagy egyéb megtisztelő cím megszerzése volt. A bontáshoz különböző nyilvános játékok, versenyek, tánc, zene, zöld ágakba öltöztetett alakoskodók váltságpénz-gyűjtése is társult.

A májusfaállítás szokása a mai napig élő hagyomány. A ma fiataljainak többsége viszont nem is tudja, mi a májusfa eredeti jelentése, milyen szokások tartoztak hozzá nagyanyáink idejében.

A szimbolikus ajándékot sok helyen felváltja a virág és más ajándékok. Divatba jöttek a hatalmas virág- és ajándékkosarak. Ezek praktikusak, ha az udvarló távol él, vagy a lány nem tartózkodik otthon május éjszakáján. És így legalább egy fa is helyén marad. Sok helyen ugyanis már komoly problémát jelent a fák tömeges kivágása. Néhol szinte nem is lehet májusfának alkalmas nyírfát találni, ezért a kapukra nyár, bükk vagy más fafajta kerül.

A májusfa felállításának folyamatában nem történtek nagy változások: a fiúk barátaik segítségével feldíszítik a fát, amit aztán a kiszemelt lány, esetleg barátnő, menyasszony kapujához visznek. Ehhez jön még a körítés: csoki, virág, zene. Bár a szerenádozás e tekintetben hosszú történetre nyúlik vissza, a mai napig sem terjedt el ez a szokás mindenhol.

Nos, az ajándékba kapott virágok lassan elszáradtak és a csoki is nyilván elfogyott már. S ugyanígy tűnnek el lassan az ünnephez kötődő dramatikus szokások, hagyományok is.

Espán Margaréta