A megoldás a szervezett felvásárlás és az „akadozásmentes” állami támogatás lenne
A szarvasmarhatartás problémái
Egyre kevesebb állattartó látja gazdaságosnak a szarvasmarhatartást a Beregvidéken: az állománycsökkenést leginkább a piaci helyzet alakulásával, valamint az állami támogatás akadozásával magyarázzák.
Popovics Sándor, a Beregszászi Járási Agráripari Osztály vezetője elmondta, hogy vidékünkön a szarvasmarhatartási kedv csökken. Ebben több tényező is közrejátszik: egyrészt a gazdáknak nincs hol garantált áron leadni a feldolgozásra kínált tejet, másrészt pedig nincs szervezett jószág- és húsfelvásárlás sem. Mint elmondta, ez nemcsak a Beregszászi járásra, hanem egész Kárpátaljára érvényes: nem csoda hát, hogy mindenütt elégedetlenek a gazdák. „A Beregszászi járásban pl. hozzávetőlegesen 7400 szarvasmarha van – ebből közel 4700 fejőstehén –, ami töredéke a rendszerváltáskori létszámnak. A tenyésztők a megszületett borjak után igényelhetnek ugyan némi állami dotációt, ám a kormányprogram akadozása nemigen növeli a tartási kedvet.”
Ami a tejpiacot illeti: a szakember elmondja, hogy a tejfeldolgozásban működött utolsó kárpátaljai üzem a császlóci Nasztunya volt, mely csőd miatt zárta be kapuit. A cégnek 2009-től százezer hrivnya tartozása van a gazdák felé. Sok gazda ezt követően inkább levágta, eladta fejőstehenét, vagy pedig a saját településén vagy a városi piacokon próbálta meg a tejet értékesíteni. A Nasztunya csődje ugyanakkor a szomszédos megyék cégei számára remek alkalmat teremtett az űr betöltésére. Így pl. megjelent Kárpátalján a Radivilmoloko nevű cég, mely a helyben felvásárolt tejet Rovnóban dolgozza fel. Ám mivel ez a cég csupán a minőségi tejtermelésre berendezkedett mezőgazdasági vállalatoktól vásárol, így a problémákat korántsem oldja meg megyénkben.
Popovics Sándor elmondta még, hogy a Beregvidék utolsó vágóhídja 2008-ban állt le Beregszászban. A gazdák így magánhentesekkel kötnek üzletet. A vágóhíd hiánya okán sokan jószágot is „cseréltek”: szarvasmarha helyett pl. sertésre álltak át, mely sokkal jövedelmezőbb. Ez az árakban is megmutatkozik: a sertés élősúlya a szakember elmondása szerint átlagosan 17–18 hrivnya körül, míg szarvasmarha esetén 12–14 hrivnya között mozog, ám az árak természetesen viszonylagosak: ugyanis magánfelvásárlókról lévén szó, az árak minden esetben tőlük függnek.
A sertéstartás favorizálása mellett szól az is, hogy a korszerű nyugati technológiák alkalmazásával a sertést öt hónap alatt egy mázsa súlyúra tudják felhízlalni. Még nagyobb a jelentősége annak, hogy ezzel a módszerrel a sertésállomány egy éven belül visszaállítható bármilyen drasztikus csökkentés esetén, ugyanakkor a szarvasmarha-állomány visszaállításához jóval hosszabb idő, 3-4 év szükséges.
Az állattartási kedv hiányában szerepet játszik az is, hogy zömmel az idősebb generáció, vagyis a nyugdíjasok foglalkoznak az állatokkal, akiknek erre idejük van.
A szakember ugyanakkor azon véleményének adott hangot, hogy szervezett felvásárlással és „akadozásmentes” állami támogatással a szarvasmarhatartás egyre csökkenő tendenciája visszafordítható lenne, és ez idővel gazdaságilag is élénkítően hatna nemcsak a Beregvidékre, hanem a megyére is.
F.Zs.
