A magyar amatőrcsillagászat atyja

Egyes jelek szerint már az őskőkor embere is figyelte a fölé boruló, csillagfényes éjszakai égboltot (egy 30 ezer éves sámánbotra rá vannak vésve a Hold fázisváltozásai), majd az első civilizációkkal együtt megszületett a csillagászat is, ám az asztronómusok (csillagászok) évezredekig csak szabad szemmel végezhették megfigyeléseiket. Majd 1608-ban Hollandiában feltalálták a távcsövet, melynek továbbfejlesztésével Galileo Galilei, az olasz tudósóriás megalkotta a csillagászati teleszkópot, mely forradalmasította a csillagászat tudományát. Évszázadokkal Galilei után pedig élt egy magyar asztronómus – Kulin György –, aki tudománya népszerűsítésével megteremtette magyar amatőrcsillagászatot, hogy minél több ember gyönyörködhessen az éjszakai égbolt fenséges látványában.

Gyermekként félt az üstököstől…

A leendő csillagász Kulin Vilmos és Tóth Julianna gyermekeként 1905. január 28-án Arany János szülővárosában, a Bihar megyei Nagyszalontán látta meg a napvilágot. Művelt, olvasott, hatalmas könyvtárral rendelkező édesapja elszegényedett nemesi családból származott. Fiatal korában csizmadiainas volt, ám később sikerült feltörnie, s cipőüzemet nyitott.

Negyedikként született gyermekére, a kis Gyurikára is éppúgy nagy hatást gyakorolt az 1910-ben a Föld mellett 76 évente elhaladó Halley-üstökös, mint Bay Zoltánra, a rádiócsillagászat egyik atyjára. Ám míg Bay csodálattal figyelte a hatalmas, fényes csóvával ékes égitestet, a Kulin-gyereket félelemmel töltötték el a felnőttektől hallott és az üstököshöz kapcsolódó világvége-jövendölések. Derült, csillagfényes estéken, amikor jól látszott az égitest, félt kimenni a házból, s gyermeki naivitással azt mondogatta édesanyjának, hogy ha majd felnő, lelövi az égről a „gonosz csillagokat”.

A lassan felcseperedő gyermek szülővárosa főgimnáziumában végezte el középiskolai tanulmányait, s 1922-ben kapta kézhez az érettségi bizonyítványt. Diákként nagy kedvvel kergette a focilabdát, balszélsőként és balösszekötőként játszott a Nagyszalontai Sport Club színeiben. Közben a világháborús összeomlást kihasználva a román királyi hadsereg elfoglalta Nagyszalontát, mely a trianoni rablóbéke „eredményeként” „ősi román földdé” vált. A leérettségizett fiatalembert akkoriban még távolról sem érdekelte a csillagvilág, a Budapesti Egyetem közgazdasági szakára jelentkezett, s két évig tanult a magyar fővárosban. Ám édesapja gondokkal küszködő családi vállalkozásának szüksége volt az ő eszére is, így abbahagyta egyetemi tanulmányait, s könyvelőként helyezkedett el a gyárban. Két év elteltével azonban behívót kapott a román hadseregbe, s magára húzta az „angyalbőrt”. Itt sem tagadta meg labdarúgó szenvedélyét, az egységében szervezett futballcsapat tagjaként megnyerte a hadsereg labdarúgó-bajnokságát.

Az egyéves szolgálat letöltése után már nem érdekelte a közgazdaság, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma: Eötvös Loránd Tudományegyetem) matematika-fizika szakán folytatta félbehagyott felsőfokú tanulmányait, s 1932-ben átvette tanári diplomáját. Ekkor viszont már javában tartott a nagy gazdasági világválság, s megannyi kor- és sorstársához hasonlóan, ő sem jutott álláshoz. Egy ideig munkanélküliként tengette életét, majd sikerült főtitkári munkát találnia a Keresztény Diákszövetségnél, s csekély jövedelemre tett szert. Feleségül vette a tanárnőként dolgozó Blahó Magdolnát, aki három kislánnyal és egy kisfiúval ajándékozta meg. Az 1935. év pedig fordulópontot jelentett életében: asszisztensi munkát kapott a Svábhegyi Csillagvizsgálóban.

Változócsillagok, kisbolygók, gömbhalmazok

Új munkahelyén előbb könyvelőként dolgozott, később az ún. pontosidő-szolgálatot kellett ellátnia, ami azt jelentette, hogy minden nap pontosidő-jelet kellett vennie, és ehhez kellett igazítania a csillagvizsgálóban található összes órát, majd – magasabb fizetés reményében – önmagát kezdte képezni a csillagászat tudományában, hogy asztronómusként jobban tudja biztosítani a megélhetését. A távcsőbe néző Kulint azonban úgy elbűvölte az éjszakai égbolton ragyogó milliárdnyi égitest fenséges látványa, hogy hamarosan szenvedélyévé vált a Világegyetem kutatása, s az év végén már változócsillagok észlelésével bízták meg. Az említett égitestek – az állandó fényességű csillagokkal ellentétben – változtatják fényességüket, amit vagy a belsejükben zajló fizikai változások idéznek elő, vagy a felszínükön nagy számban megjelenő csillagfoltok váltanak ki, vagy – az ún. fedési kettőscsillagok esetében – az eléjük kerülő kísérőcsillag általi részbeni lefedés okoz.

A változócsillagok mellett a kisbolygókkal (aszteroidákkal) is foglalkozni kezdett, melyek többsége a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben kering, sokuk viszont elnyújtottabb pályán mozogva „betéved” a Naprendszer belső vidékeire. Kulin azt a feladatot kapta, hogy figyelje meg az aszteroidák pályáját, hasonlítsa össze előre kiszámított pozícióikat észlelt helyzetükkel, s mérje fel, milyen különbségek vannak az előre kiszámított és a tényleges pozíciók között. Ekkor készítette első fényképeit a csillagok háttere előtt mozgó kisbolygókról, s belemélyedt a kisebb-nagyobb „űrsziklák” pályaszámításaiba.

1936-ban – Abaházi Richárd csillagásszal együtt – ismeretlen aszteroidát fedezett fel, s ugyanebben az évben „jegyezte el magát” a tudományos ismeretterjesztéssel: megjelentette első cikkét a Búvár c. folyóiratban. Majd a következő esztendőkben – igazi „kisbolygóvadásszá” válva – újabb és újabb, addig nem látott aszteroidákat vett észre a csillagos égen. Összesen nyolcvannégy kisbolygót fedezett fel, ám néhányukról kiderült, hogy más asztronómusok már korábban is észlelték őket, több aszteroidáról pedig nem tudott annyi adatot gyűjteni, hogy pontosan kiszámítsa pályájukat, s így a későbbiekben is újból észleljék azokat az előre kiszámított helyen. Ezért az amerikai Cambridge-ben (ez a település nem tévesztendő össze a hasonnevű brit várossal) működő Kisbolygó Központ végül is huszonegy aszteroida felfedezőjeként ismerte el a magyar csillagászt, aki több, elsőként általa észlelt égitestnek magyar vonatkozású nevet adott (Mátra, Szalonta, Pannonia, Hunnia stb.), az égre „írva” nemzetünket.

1940 januárjában lefényképezett egy addig ismeretlen égitestet, mely előbb aszteroidaként került be a Világegyetemben keringő kozmikus testek katalógusába. Később azonban üstökösszerűnek tűnt, így Kulin (1940a) néven, üstökösként katalogizálták, bár nem került olyan közel a Naphoz, hogy csóvát „növesszen”. (Az üstökösök magjában a napsugárzás hatására párologni kezdenek a megfagyott gázok, a jég, más illékony (szublimálódó) anyagok. A kiáramló gázokból és porból pedig megszületik a különálló gáz-, illetve a porcsóva.) Két év múlva a magyar asztronómus újabb üstököst fedezett fel, mely – mivel egy olasz és egy amerikai csillagász is rábukkant – a Whipple-Bernasconi-Kulin (1942a) nevet kapta, s mivel roppant elnyújtott ellipszis alakú pályán kering a Nap körül, csak 170 ezer év múlva kerül ismét földközelbe. Évtizedek múlva viszont kiderítették, hogy a Kulin (1940a) jelzésű égitest mégiscsak aszteroida, s visszasorolták a kisbolygók közé, így a magyar csillagászt egy üstökös felfedezőjeként tartják számon.

Kulin György az aszteroidák és az üstökösök mellett a gömbhalmazokat is kutatta. Ezek a kozmikus képződmények csillagok gömb alakba rendeződött csoportjai, melyek csillagai roppant sűrűn helyezkednek el, melyek nagy többsége igen idős, több mint 10 milliárd éves. Az M56 jelzésű gömbhalmazban pedig Kulin három új változócsillagot fedezett fel.

Ismeretterjesztő művek, egyesületek, planetárium

Miután hősünk először merült el az égbolt csodáinak a megfigyelésében, rádöbbent, hogy az emberek többsége még annyit sem látott a csillagok világából, mint az első asztronómiai teleszkóp megalkotója, Galilei évszázadokkal ezelőtt, ezért célul tűzte ki, hogy minél több embertársával megismertesse az Univerzum szépségeit, s megtanítsa őket kisebb csillagászati távcsövek elkészítésére.

A II. világháború idején megjelentette talán legjelentősebb ismeretterjesztő művét, a Világegyetemet bemutató, s a teleszkópok házilag való elkészítésének módszereit ismertető A távcső világa c. munkáját, melyet az 1950-es, majd az 1970-es években is kiadtak, s a csillagászat és az űrkutatás eredményeit követve az író – szerzőtársaival együtt – át is dolgozta. A háború utolsó időszakában pedig megindította a Csillagok Világa c. tudományos ismeretterjesztő folyóiratot, melynek ő lett a főszerkesztője, ám a világégés kedvezőtlen viszonyai közepette csak három számot sikerült megjelentetni. Már ekkor szorgalmazta egy budapesti planetárium felépítését. A csillagászati tárgyú előadások céljait szolgáló planetáriumokban egy félgömb alakú kupola belső falára vetítik ki az égitesteket egy speciális planetárium-géppel. Kulin elérte, hogy Németországból leszállítsanak egy Zeiss planetáriumi vetítőműszert, ám ennek, sajnos nyoma veszett.

A béke beköszöntése után létrehozta Magyar Csillagászati Egyesületet (MCSE), melynek ő lett az ügyvezető elnöke, a csillagvilágban való elgyönyörködtetés és az ismeretterjesztés céljából pedig létrehozta az Uránia Bemutató Csillagvizsgálót, melynek ő lett a vezetője, a felszereléseket, köztük a legfontosabbakat, a távcsöveket pedig a Svábhegyi Obszervatóriumból kapták. Újraindította a Csillagok Világát, Kulin fáradozásai nyomán a MCSE tagsága is szépen gyarapodott, s egyre több, teleszkópot készítő amatőr csillagász tekinthetett bele az Univerzum végtelenébe.

Az 1947-es kommunista hatalomátvétel után az élet minden területére rátelepedő Rákosi-diktatúra azonban minden magánkezdeményezést, így az államtól független civil önszerveződéseket is „veszélyeseknek” tartotta a korlátlan önkényuralom számára, mely szigorúan ellenőrizni akarta a társadalmat. Így az MCSE-t beolvasztották a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) Csillagászati Szakosztályába, az Uránia Csillagvizsgálót államosították, Kulint leminősítették annak gondnokává, sok, magánszemélyeknél lévő teleszkópot pedig begyűjtöttek, mert azokban – ki tudja, miért? – a kommunista diktatúra által üldözött idealista filozófia terjesztésének az eszközeit látták. Kulin Györgyöt az asztrológia terjesztésével vádolták, noha ő éppenséggel az asztrológia tételeit cáfolta, majd állásából is elbocsátották. 1954-ben azonban újból a bemutató csillagvizsgáló vezetője lett, másodszor is újraindította lapját, az 1956-os forradalom után fokozatosan „puhuló” diktatúra viszonyai közepette pedig hatósági zaklatásoktól mentesen folytathatta ismeretterjesztő tevékenységét. 1989. április 22-én hunyt el Budapesten. (Forrás: Wikipédia)

Lajos Mihály