Bepillantás a lelkünkbe, feltekintés a csillagos égre

Húszéves lett a Nagyberegi Református Líceum

Jelenleg négy református és egy-egy római katolikus, illetve görögkatolikus magyar tannyelvű líceum működik vidékünkön. Az egyházi tanintézetek egyike a Nagyberegi Református Líceum, mely 2013. október 5-én ünnepelte fennállása 20. évfordulóját.

Az ünnepségen két jeles magyarországi előadó, Jókai Anna költő, író, esszéíró és Zombori Ottó csillagász, matematika–fizika szakos tanár, a TIT Uránia Csillagvizsgáló nyugalmazott igazgatója látta el szellemi útravalóval a líceum auláját zsúfolásig megtöltő tanulóifjúságot. A rendezvény kezdetén Dencs Elemér, a tanintézet igazgatója köszöntötte a megjelenteket, bemutatva az előadókat, majd átadta a szót a végtelenül szerény, közvetlen írónőnek.

Jókai Anna Mit tegyünk életünkkel? címmel tartott előadást, melyben több veszélyforrásra hívta fel a fiatalok figyelmét. Elsőként a mindenféle másság abszurditásig vitt tiszteletéről szólt, mely jelenleg igen „trendi”, ám megzavarhatja az ember ép különbségtevési képességét helyes és helytelen, hasznos és haszontalan között. Leszögezte: meg kell vizsgálni, mire legyünk nyitottak, mit engedjünk be a szívünkbe, a lelkünkbe, az elménkbe. Minden kornak van egy rossz szelleme is, ami el próbál minket vonni Krisztustól. A három kecskegida ismert meséjében még a kis gidák is vigyáznak, nehogy beengedjék az ajtón a farkast. S akkor nekünk nem kell megvédenünk magunkat az ordas eszméktől? De igen. Meg kell tőlük védeni magunkat. Nyissuk meg bensőnk ajtaját minden előtt, ami a világ napfényes oldaláról érkezik. De zárjuk be a szívünket minden előtt, ami rossz.

Terjedőben van a szingli szemlélet: éljünk egyedül, magunknak, ne válasszunk társat, ne alkalmazkodjunk senkihez. Persze, nem mindenki szingli, aki magányosan él, hanem csak az, aki nem is akar társat választani. De hasznos-e ez a szemlélet a társadalom számára? Mit mond Isten igéje? Gyerekeket kell a világra hozni. A szerelem Isten legcsodálatosabb ajándéka. Csodálatos feladat családot alapítani. Ha nincs gyermek, nincs jövő, nincs emberiség.

Ugyancsak romboló eszme a hazafiság elvetése. Pedig nem véletlenül születtünk magyaroknak. Istennek terve van velünk, s mivel magyaroknak születtünk, magyar feladataink vannak, és testvérekként kell szeretnünk egymást, ha határok is választanak el egymástól. Persze, úgy kell szeretnünk a saját nemzetünket, hogy ne gyűlöljük a másik nemzetet. Ne tapossunk bele más nyelven beszélő embertársaink nemzeti érzéseibe – de azt se hagyjuk, hogy mások beletapossanak a mi nemzeti önérzetünkbe.

Jókai Anna a globalizációra is kitért. Kifejtette: vonzó gondolat az emberiség egységesülése. De csak Jézus köpenye alatt egyesülhetünk, szeretetben. Ezzel szemben a globalizáció a pénz hatalmát jelenti, s mi, magyarok sem cserélhetjük fel a szocializmus már levetett politikai diktatúráját a pénz diktatúrájára. Végezetül pedig feltette a kérdést: egy ún. kisember tehet-e valamit azért, hogy ne legyen igazságtalanság a világban? Leszögezte: nem kell megváltanunk a világot, hiszen az már 2000 éve meg van váltva, de jobbá lehet tennünk, és jobbá is kell tennünk.

Előadása után Jókai Anna Éhes élet c. regényét dedikálta az olvasóknak.

Ezt követően Zombori Ottó lépett a hallgatóság elé, megtartva Magyarok égen és földön című előadását, melyben felvázolta a csillagászat, valamint világképünk fejlődését az ókortól napjainkig, rámutatva, hogy sok ezer évvel előttünk élt emberek is micsoda csillagászati és technikai ismeretekkel bírtak, felépítve az angliai Stonehenge-et, illetve az egyiptomi piramisokat. Szólt a ptolemaioszi geocentrikus (földközéppontú), valamint a kopernikuszi heliocentrikus (napközéppontú) világképről.

Ezt követően rátért a csillagászat és az űrkutatás magyar képviselőire, magyar vonatkozású fejlesztéseire. Bemutatta az első kiemelkedő magyar csillagászt, Hell Miksát, aki 1764-ben a norvégiai Vardøben megfigyelte a Vénusz Nap előtti elhaladását, s ennek alapján megállapította a közepes Nap–Föld távolságot, vagyis az asztronómia egyik legfontosabb távolságegységét, a Csillagászati Egységet. Szólt az erdélyi születésű Oberth Hermannról, a folyékony rakétahajtómű feltalálójáról, Bay Zoltán fizikusról, aki az elsők között végzett sikeres holdradarkísérleteket, Pavlics Ferenc amerikai magyar mérnökről, a holdautó kerekeinek a tervezőjéről. Felhívta a figyelmet az űrhajósok számára készült, de nemcsak asztronauták által használt, sikertörténetnek bizonyult magyar találmányra, a kozmonauták sugárterhelését jelző Pillére, erre a roppant könnyű, és roppant megbízható doziméterre. Szót ejtett az Európai Űrügynökség részben magyar kutatók által kifejlesztett Rosetta űrszondájáról, az első magyar műholdról, a MaSat–1-ről, melynek egyetlen liternyi űrtartalmú belső terében minden szükséges műszert el tudtak helyezni, Farkas Bertalanról, az első magyar űrhajósról, valamint a Simonyi Károlyként született amerikai szoftverfejlesztő, űrturista Charles Simonyiról. Felsorolta az égre írt magyar neveket: a magyar művészekről, tudósokról, magyar földrajzi helyekről elnevezett holdkrátereket, kisbolygókat, kiszáradt egykori marsi folyóvölgyeket, vénuszi tereptárgyakat. Ékesen bizonyítva, hogy nem is olyan kicsiny nemzetünk is hozzájárult, hozzájárul a csillagászat és az űrkutatás fejlődéséhez, s nemzetünk megannyi kimagasló személyisége „fel van írva az égre”.

Az idős, ám igen fiatalos tanár úr csodálatos űrfelvételekkel és jóízű, kacagtató humorral színesítette előadását.

Jókai Anna és Zombori Ottó egyaránt emlékplakettet vehetett át a líceumtól. Az est záróakkordjaként pedig a kellőképp felöltözött líceumi diákok – Zombori Ottó értő irányítása mellett – közelebbi ismeretséget köthettek a derült éjszakai égbolton sziporkázó csillagokkal, a szépen kirajzolódó csillagképekkel.

Lajos Mihály