2013. november 24.

„Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.” Prédikátorok 5, 3–4

Sok olyan ember van ma, aki a maga hivatásában kimondva vagy kimondatlanul fogadalmak, ígéretek mentén végzi a munkáját és éli meg a hivatását. Az életünk különböző területein állunk meg úgy, mint akik el vagyunk kötelezve mások felé, a hívő ember pedig még a mindenható Isten felé is (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hitetlen ember is Isten előtt állva mondja ki fogadalmait, és Őelőtte kell majd egykor ezekkel elszámolnia is).

Megígérjük, hogy gyógyítunk, tanítunk, segítünk, elvégezzük a munkánkat a tőlünk telhető legjobb hozzáállással, kitartással és minden körülmények között. Aztán jön az első ellenállás, jön az első akadály, jön az első probléma és elfelejtjük, hogy mit is fogadtunk meg akkor, amikor odaálltunk egy-egy fontos pozícióba, helyre.

Igénk azt mondja, hogy jobb, ha nem teszel fogadalmat, mintha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Jobb, ha nyílt lapokkal játszol, jobb, ha inkább előre szólsz, hogy tőled ne várjanak sokat, ne várják, hogy teljesíted fogadalmadat és ígéretedet, mintha megígéred és nem teljesíted. Nem vesszük komolyan, hogy az életünk minden dolga nem véletlenek sorozata, hanem Isten tervének része, amelyben személyes felelősség terhel bennünket, hogy hogyan és mit cselekszünk másokért. Legyen szó akár a családunkról, munkahelyünkről, vagy éppen arról a nemzetről, amelyben élünk.

Kedves Olvasó!

Kérlek, gondolkodj el azon, hogy ahol most vagy, amiben éled az éltedet, amit hivatásként teszel, munkaként végzel, családodban, ahol jelen vagy, ott teljesíted-e azt a fogadalmad, amit lehet, hogy szóban nem tettél meg ugyan, de jenléteddel, ottléteddel mindenképpen felvállaltál. Légy becsületes önmagaddal, embertársaiddal és Istennel szemben: „Teljesítsd, amit megfogadtál!” Ámen!

Tóth László
református lelkész